A minap futottam bele a Mango tavaszi-nyári reklámkampányába, amely Kate Moss-szal és Terry Richardsonnal készült. Hangolónak íme a kampányvideó:

A nyári kampány több kollekcióból épül fel, több különböző téma köré csoportosítva. Van itt minden, ami könnyű nyári viselet: világos színek, természetes anyagok, ultrarövid ruhák és nadrágok. Nyomokban még megjelenik az állatminta, a miliraty színskála és a fémes csillogás, de már ezek már kikopófélben vannak. Idén nyáron a nagy sláger a fehér (mint mindig), a halvány pasztellek, a tengerészes kék-fehér(-piros), a világosra koptatott (whitewash) farmer. Az örök fekete és fehér mellé a Mango behozta a szürkésfehéret is (offwhite, a piszkosfehér nem hangzik olyan jól).

A teljes ruha-, cipő- és kiegészítőkollekció ITT nézhető meg (+árak, SS2012 catwalk, Mango blog, webshop).

A kínálatból következzen hát egy válogatás:

A HE by Mango, a férfi vonal nyári ajánlata is tetszetős, a sportos daraboktól jószabású, fiatalos öltönyökig minden kapható. A kampány arcának Gerard Piquét választották.

A teljes férfikollekciót ITT találjátok. Kedvcsinálónak az egyetlenarckifejezésű Barça-focistás kampányképek helyett én inkább a huncut mosolyú Noah Mills-szel készült videót választottam. Ugye nem baj? :)

képek: mango.com

Már rég nem számít újdonságnak, hogy divat és szex kéz a kézben járnak, de hogy jutottunk el addig az abszurditásig, hogy az öltözék teljes hiányával lehet ruhákat és kiegészítőket eladni? Mi változott meg, ami annyira megszokottá és elvárttá tette a meztelenséget a divat világában? Mert a szex továbbra is árucikk, és 2009 divatjának is meghatározó része lesz.

Korábban a finoman szólva illetlen képeket készítő fotósok nem tartoztak az ismertek közzé, főleg nem foglalkoztatták őket a nagy divatlapok.

Például Terry Richardson fotóiról a legkevesebb ami elmondható, hogy obszcének, és minden kétséget kizárólag pornográfak. És Richardson ma már mainstream-nek számít, felkapott divatfotós, szinte minden híresség pózolt már a fényképezőgépe előtt, holott pár évvel ezelőtt a nagyobb nevek messziről elkerülték.

Természetesen nem Richardson az első, aki elmosta a határt a divat és a meztelen testek között, Helmut Newton már évekkel korábban tökélyre vitte ezt a művészetet. De Newton igazán pikáns munkái annak idején soha nem jelentek meg a neves magazinok oldalain, és még az internet sem létezett, hogy kedvezzen az elterjedésüknek.

Napjainkban Terry Richardson és Mario Testino bármikor készíthet egy high-fashion-nek kikiáltott fotósorozatot, amelyben nyoma sincs egyetlen ruhaszerű képződménynek, és mi, a fogyasztók, mégis összekötjük őket és mindkettőt divatnak tekintjük.

A modellek sem váltak meg olyan könnyedén a ruháiktól, az aktmodell és a fotómodell két különböző szakmának számított. Ezt ma már nem lehet ilyen egyértelműen állítani, és erre jó példa a vörös brit modell, Lily Cole. Egyik pillanatban még ő a Marks and Spencer áruházlánc arca, a következőben már meztelenül pózol a francia Playboy hasábjain.

Persze korábban is vetkőztek le modellek a kamerák előtt, viszont meztelen képeik soha nem lettek ennyire ismertek, aktfotóik inkább diszkrét-szemérmesek voltak, ráadásul nem szenteltek a témának egy egész lapszámot.

A meztelenség és a reklám mindig jól megvoltak egymással, de amint a pornó betört a köztudatba, a divatmárkáknak már nincs szükségük közvetítő felületekre, finomkodásra hogy előtérbe tolják termékeiket. És ez már mindenkire érvényes ebben az iparban, kezdve a nagyágyúktól az olcsó-ruházatot gyártókig.

És mi lett az egyik legjobb címlapsztori: végy egy hírességet a divat világából és vetkőztesd le, ahogy a francia Playboy is tette, amely ugyan nem egy divatmagazin, de egy csavarral mégis azzá vált.

Fotók: Terry Richardson képei a Tom Ford kampányhoz, francia Vogue, Playboy

[gg]