Posts Tagged ‘korunk’

Korunkba jött a divat

csütörtök, december 11th, 2008

A Divat Médiumai címmel tematikus lapszámmal jelentkezett decemberben a kolozsvári Korunk folyóirat. A lapszám szerkesztőjét, Keszeg Annát kérdezgettük arról, hogy mit tartogat számunkra ez a társadalomtudományi kirándulás a divat világába.

Hol kezdődik a lapszám története?

Eredetileg nem a divatról kellett volna szólnia, hanem minden olyan általánosabb változásról, ami a poszt-szocialista államokban a 89-es fordulat után végbement: az életformánkban, a szabadidő-kultúrában – de hát ez túl nagy falat lett volna. Ezért úgy gondoltam, érdemesebb lenne leszűkíteni a divatra, egyrészt Nyugaton a divat egyre inkább komoly művészetnek számít, ami azzal is jár, hogy egyre több olyan intézmény lesz, ami a divat művelést tudományos értelemben is felvállalja.

Másrészt, arról hogy a poszt-szocialista blokk társadalmai hogyan kapcsolódtak fel a nyugati divat jelenségeire, kevés értő elemzés született. Divatkritikai írások igen, de tudományosan nem vették nagyon komolyan a kérdést. Nehéz volt ezt a számot összerakni, mert nehéz volt olyan szakembereket találni, akik már foglalkoztak hasonló kérdésekkel.

Miért mostohagyermeke a tudományoknak a divatkutatás?

A viselettörténetet a néprajz már régóta kutatja, a néprajztudomány ugyanakkor elkezdte felfedezni a városi kultúrának a jelentőségét. Ez természetesen egészen más, mint a kortárs divattervezői kultúrának a kutatása. A néprajzosok a szubkultúra kutatásban azonban érinthetik a street fashiont is.

Erdélyben nincsenek is ilyen szakemberek, talán azért, mert kevés erdélyi magyar divattervező van, aki komoly karriert futott volna be. Magyarországon tavaly volt egy, a szocialista divatnak szentelt kiállítás a Várban, aköré szerveződött egy konferencia, ahol kiderült, többen is elkezdtek a Kádár-korszak divattörténetével foglalkozni. Ezen történészek közül Tóth Eszter Orsolya ebben a lapszámban is szerepel.

Nem csak magyar szerzőktől olvashatunk tematikus cikkeket.

Több román szerző írása is szerepel a lapszámban, abból a megfontolásból, hogy a Korunk Erdélyben íródik, de Magyarország felé is közvetít valamilyen tudást erről a régióról. Szerettem volna, hogy a román köztudatban meglevő divatkép is átmenjen Magyarország fele. Olvashatunk esszét a kortárs román öltözködési kultúráról, egy divatkritikusi írást mai román divat-brandekről és azok marketing-fogásairól.

Melyek számodra a lapszám legérdekesebb tanulmányai?

Számomra a legkedvesebb írás Balasescu tanulmánya, ami az iszlám fátyolviselésről szól. Éppen annak a generációnak a fátyolviselésére kérdezz rá, aki a fátylat a szabadság kinyilvánításaként használja. A fátyolról azt szoktuk gondolni, hogy ez egy olyan ruhadarab, ami pontosan a nőnek elnyomottságát fejezi ki egy adott kultúrában, ő pedig azon fiatalok fátyolviselésére kíváncsi, akik egyféle emigráns családból származóként élnek a nagy nyugat-európai jóléti államokban, és úgy kezdik el viselni a fátylat, mint ami ellentmond a kapitalista országok ideológiájának.

Ovidiu Buta pedig a csak rá jellemző kegyetlenséggel megy neki a mai román designer brandeknek, és például arról a Janine-ról, akire talán néhányan emlékszenek az Eclipsa kollekciója kapcsán, nagyon elmarasztaló véleménye van. Azt is nyomon követi, hogy a párizsi karrierje miért nem tudott folytatódni: éppen a tehetség hiánya az, amit felró ennek a médiasztárnak.

És magyar divatvidékekről?

A legaranyosabb történetek Tóth Eszter Zsófia tanulmányában vannak, arról, hogy a Kádár korszakban a fiatal, faluról városba költözött lányok miket szereztek be először, hogy partiképes csajok maradjanak: nejlonharisnya, napszemüveg, kis kartonruhák, a bőrkabát. Mindez összekapcsolódik egy izgalmas erkölcsi diskurzussal, hogy úgy tűnt, hogy ezek a leányok milyen feslett erkölcsűvé válnak.

Ha valaki napszemüveggel ment haza és naponta háromszor átöltözött, ez a könnyű erkölcsnek volt a jele. Az igazán példa értékű élettörténetek arról szóltak, hogy megvolt ugyan ez a felkapaszkodás, de a párkapcsolatban mindig az adott faluból, vagy régióból származó fiatalembert választottak.

Emellett Bokor Zsuzsának régi kutatási területe a prostituált kultúra Kolozsváron, a húszas évek úrinői hogyan viseltek olyan ruhákat, amelyek az adott korszakban a prostituált státuszához voltak közelállók.

Nemcsak a kutatókat, hanem a divatvilág alkotóit is megkérdeztétek…

Oláh Gyárfás divattervező volt az, aki az egész romániai magyar divatvilágban, ha lehet ilyesmiről beszélni, a leginkább nemzetközi karriert futott be. Rájött arra, hogy csíkszeredaiként egy bukaresti székhelyű céget érdemes működtetni, ezzel megnyíltak előtte olyan lehetőségek, ami talán teljesen magyar profillal nem jött volna össze. Kommunikációs szakemberrel dolgozik, és kiépített egy vizuális arculatot, ami nem feltétlenül egyedül gondolt el. Az ő karrierje követendő a pályakezdők számára is.

Saját írásodban pont a divatblogok jelenségét boncolgatod…

Nyugaton sokkal bejáratottabb stratégia, hogy ezek a bloggerek megélnek abból, amit csinálnak, meghívják őket a fesztiválokra, bejárásuk van bizonyos helyekre, ami egy itteni divatbloggernek nehezebben adódik. Ezért van az, hogy Magyarországon és Romániában nagyon sok a streetstyle-blog, ahol nem kell semmiféle engedély, az ember azt csinál, amit igazából akar és tud. Igazából trendelemző és kollekciókhoz nagyon közel menő, fesztiválokra eljárós alig van egy-kettő.

Azok is olyan figurák, akiknek eleve van már közük ehhez a társadalomhoz, vagy a testvérei valakinek, vagy egy divatlapnál dolgoznak és amellett fognak bele. Egy divatblogger párosról tudok, akik meghívásos alapon mennek el a Romanian Fashion Week-re: Mauvert, és akikről többet is írtam. Teljesen függetlenek, a lány középiskolás diák, a fiú pedig kommunikációs egyetemre jár Bukarestben. Nagyon tudatosan építették fel azt, hogy ők bloggerkednek és elesték a külföldi bloggerekre jellemző mintákat.

[gg]

fotók: az interjút Oláh Gyárfás munkáival illusztráltuk