Utcai divatról szóló bejegyzést már lehetett olvasni a Pinkdámán, ez a most következő mégis más lesz egy kicsit. Az aucoindemarue azzal foglalkozik, hogy Amszterdam + Brüsszel (és nem csak!) különleges viseleteit mutatja be a blogon, egy kicsit másként, mint ahogyan a többi hasonló témájú siteon láthatjuk.

A fényképeken szereplő karakterek kiválasztása sem egy bizonyos kategória öltözködési szokásait meríti ki. Nemtől, kortól, testalkattól független a szelekció, ellentétben az azonos tematikájú blogokon gyakorta látott vékonyka, hosszú hajú, nagyon trendi nőalakokkal.

Ebből az okból kifolyólag a fényképek elkészítése is másként történik, az egész alakos fotó helyett a egy portrét és egy torzót láthatunk egymás mellett. Ez a gesztus egyrészt brutálisan megfosztja a testet az arc által nyújtott személyességtől, másrészt pedig azzal, hogy a torzó mellett ott láthatjuk a portrét, az arc közelijét is, sokkal jobban bemutatja az kép alanyát, hiszen a legtöbb esetben az egész alakos street style fotókon az arc, és így a ruhák viselője teljesen háttérbe szorul.

Így egyszerre van lehetőségünk megfigyelni az érdekes ruhákat, kreatív párosításokat és kicsit közelebbről megismerni az viselőjét is.

Tuinwoman bolgján találtam még egy érdekes kísérletet: a portré mellett, a torzó helyén egy, a szereplő személyes tárgyaiból készített összeállítás látható, így alkotva meg az alany karakterét. Nagyon érdekes megfigyelni ezeket a kollázsokat is, ha valakinek ideje és kedve van hozzá, akkor itt lehet böngészni.

2007-ben a koreai Vogue októberi kiadásában jelentek meg a következő képek. A fényképész, Kim Kyung Soo fotóin a tradicionális koreai viseletet láthatjuk gyönyörű, stilizált környezetben.

Sajnos egyáltalán nem értek a koreai divathoz és amikor segítségül hívtam kedves barátomat, a Google-t, csak gagyi videókat és fényképeket találtam, amelyekre hamar ráuntam.

Viszont biztos vagyok benne, hogy  vaskos információkupacok feldolgozása nélkül is élvezetes végignézni a beállítással, frizurával és díszlettel ellentétben a burjánzó, aláhulló, gyönyörűséges textilredőket, rétegeket.

A képeket először itt találtam meg, de hamar rájöttem, hogy a szépségüknek köszönhetően számtalan desing-al, és divattal foglalkozó blogon fellelhetőek, például ITT és ITT és ITT és…

Ezen a helyen pedig egy másik hasonló koncepciót követő divatfotós munkái is megtalálhatóak.

Konklúzió saját magamnak: az indiai ereklyék mellé, azt hiszem még simán beférne két-három ezekből a csecsebecsékből is.

Már rég nem számít újdonságnak, hogy divat és szex kéz a kézben járnak, de hogy jutottunk el addig az abszurditásig, hogy az öltözék teljes hiányával lehet ruhákat és kiegészítőket eladni? Mi változott meg, ami annyira megszokottá és elvárttá tette a meztelenséget a divat világában? Mert a szex továbbra is árucikk, és 2009 divatjának is meghatározó része lesz.

Korábban a finoman szólva illetlen képeket készítő fotósok nem tartoztak az ismertek közzé, főleg nem foglalkoztatták őket a nagy divatlapok.

Például Terry Richardson fotóiról a legkevesebb ami elmondható, hogy obszcének, és minden kétséget kizárólag pornográfak. És Richardson ma már mainstream-nek számít, felkapott divatfotós, szinte minden híresség pózolt már a fényképezőgépe előtt, holott pár évvel ezelőtt a nagyobb nevek messziről elkerülték.

Természetesen nem Richardson az első, aki elmosta a határt a divat és a meztelen testek között, Helmut Newton már évekkel korábban tökélyre vitte ezt a művészetet. De Newton igazán pikáns munkái annak idején soha nem jelentek meg a neves magazinok oldalain, és még az internet sem létezett, hogy kedvezzen az elterjedésüknek.

Napjainkban Terry Richardson és Mario Testino bármikor készíthet egy high-fashion-nek kikiáltott fotósorozatot, amelyben nyoma sincs egyetlen ruhaszerű képződménynek, és mi, a fogyasztók, mégis összekötjük őket és mindkettőt divatnak tekintjük.

A modellek sem váltak meg olyan könnyedén a ruháiktól, az aktmodell és a fotómodell két különböző szakmának számított. Ezt ma már nem lehet ilyen egyértelműen állítani, és erre jó példa a vörös brit modell, Lily Cole. Egyik pillanatban még ő a Marks and Spencer áruházlánc arca, a következőben már meztelenül pózol a francia Playboy hasábjain.

Persze korábban is vetkőztek le modellek a kamerák előtt, viszont meztelen képeik soha nem lettek ennyire ismertek, aktfotóik inkább diszkrét-szemérmesek voltak, ráadásul nem szenteltek a témának egy egész lapszámot.

A meztelenség és a reklám mindig jól megvoltak egymással, de amint a pornó betört a köztudatba, a divatmárkáknak már nincs szükségük közvetítő felületekre, finomkodásra hogy előtérbe tolják termékeiket. És ez már mindenkire érvényes ebben az iparban, kezdve a nagyágyúktól az olcsó-ruházatot gyártókig.

És mi lett az egyik legjobb címlapsztori: végy egy hírességet a divat világából és vetkőztesd le, ahogy a francia Playboy is tette, amely ugyan nem egy divatmagazin, de egy csavarral mégis azzá vált.

Fotók: Terry Richardson képei a Tom Ford kampányhoz, francia Vogue, Playboy

[gg]

A fotós hivatalos oldala elérhető itt: brunodayan.com

[usual visual vendégbejegyzés]