Ez egy pizsama, amit én varrtam. Története 5 évvel ezelőtt kezdődött, amikor minden ok nélkül betévedtem egy méteráruba, és pusztán a szép színe miatt megvettem egy darab piros szatént. Miután a kelme kiválósága vitatható, sokáig a többi, céltalanul megvásárolt kelmével lapult a szekrényem mélyén.
Néhány évvel később, valamikor tavaly nyáron aztán kitaláltam, hogy pizsamát varrok belőle, viszont ennél tovább nem jutottam a projektben. Karácsonykor aztán látogatóba érkezett a nagynéném, és hosszasan mesélt a két éves unokájáról. Így tudtam meg azt is, hogy a kislánynak egy kedves kis kezeslábas a pizsamája. Az elmeséltek alapján megtetszett Viki baba pizsamája. Másodpercek alatt eldöntöttem, hogy overallt varrok a piros szaténból. A kislány pizsamáját az én koromhoz, és jellememhez alakítottam, az élénk piros szatént pedig cseresznye színű fátyolselyemmel kombináltam.

A gomboló rész és a gomblyukak többórás munkát igényeltek.

A pizsama felső részén kacérkodó fodrok

voltaképp a pizsama bélésének a hírnökei, és a gomblyukak a bélés „nyúlványai”.

Hálóruhám harmóniájához még csak a nadrág szárát összehúzó szalagok kellettek.

Állítólag mindig a részletekben és az árnyalatokban van a lényeg! Az én pizsamám, azt hiszem, ezért áll közel a tökéleteshez. :)
A fényképeket Zsizsmann Erika készítette.
(K.GY)

Címkék: fátyolsemlyem, pizsama, szatén

A bejegyzés dátuma: 2009. május 16. szombat, 12:33. Kategória: Így készül. RSS 2.0 Both comments and pings are currently closed.