Márton Árpád kihajtott gallérját már soha nem fogjuk elfelejteni, ugyanúgy a védjegyévé vált, mint Tamás Sándornak a bajusz. Hiába mondanánk, nem mutat jól, nagyon idejétmúlt, sőt ideje se nagyon volt a kihajtott gallérnak, mert az már a Márton Árpádé.
Szezonja van annak, amikor a férfiak öltönyben, ingben és nyakkendőben öltöznek. Egy helyhatósági választási kampány végén vagyunk, illetve egy parlamenti választások előtt, úgy érezzük, épp ideje felfrissíteni, hogyan mutathatnak a jelöltek fessen. Nem hiszünk abban, hogy van egy tuti. Még a zokni-szandál kibékíthetetlensége sincs kőbe vésve, ahogy – mint Márton Árpád személye a bizonyíték – a kihajtott gallért sem kell feltétlen kerülni. Megnéztük a helyhatósági kampányt, és összegeztük a tapasztalatainkat.
Az öltönynadrág valahogy mindig hosszabb, mint amire az tervezték. Majd belenövünk!
Erdélyi prototípushiba, amin az egyszer jelölt a leggyakrabban elcsúszik, hogy nincs megfelelő méretű öltönye. Igazán kár lenne felróni annak, aki legutóbb az esküvőjén vagy a ballagásán viselt öltönyt, a hétköznapokban pedig messziről kerüli, hogy minden passzoljon. Ebben az esetben talán erőltetni se nagyon érdemes, mert csak feszengeni fog benne. De nem csak az egyszeri jelölt nem ismerik a méreteit, hanem úgy általában senki.
Ha esetleg valaki mégis úgy dönt, hogy öltönyt választ, akkor érdemes arra figyelnie, hogy ne úgy nézzen ki rajta a zakó, mint akire épp rádobták, és a nadrágját se használja feltörlőnek. Ehhez a legfontosabb, hogy ne lógjon túl a zakó a vállon, feküdnie kell azon, és az ingujj legfeljebb másfél centire lógjon ki az öltönyből. Ideális esetben az öltönynadrág hossza állva pont a cipőnél ér véget, és nem buggyan meg rajta. Ülve ez azt jelenti, hogy villan a zokni, de az egyáltalán nem mutat jól, ha a lábszár is villan. Erre érdemes figyelni.
Tipikus hiba. Ehhez se nagyon kell, amit hozzátenni.
És egy kicsit a színekről. Öltönyben a feketét jobb kerülni, az igazi temetési szín, helyette inkább sötét árnyalatú szürkét/kéket/barnát érdemes választani. Ha nagyon akarunk figyelni a részletekre, akkor az öv és a cipő is legyen ugyanolyan színű, kerüljük az élénk színű, árnyalatú ingeket, és higgyük el, megéri nyakkendőt viselni. Ez egyébként egyáltalán nem jellemző a laza imázst építő politikusokra.
A zakó viselésnek egyetlen igazi szabálya van, a legalsó gombot soha nem kell begombolni, sőt ha leülünk, akkor egyáltalán nem kell begombolni. De azért mutatunk néhány jó példát.
Tamás Sándor nyakkendőhasználatát érdemes kiemelni, bár az öltöny az ő esetében is nagyobb, mint az elvárt standard. Egy szinte tökéletes öltönyviselés. Kár, hogy nem látjuk az öltönynadrág hosszát.Péter Ferenc kifejezetten a laza politikus imázsát építette, nagyon sokszor jelent meg egyszerűen ingben. Érdemes megfigyelni – ha éles a szemünk, akkor látni fogjuk – hogy az ing alá fehér pólót vett. Ez a legideálisabb módja annak, hogy elkerüljük a nyári hőségben, hogy a veríték átnedvesítse az ingünket. Más kérdés, hogy bizony az az ing egy számmal kisebb a kelletnél.Úgy tűnik, Antal Árpád tudja, miként kell zakót viselni.Egy bónusz kép a végére. Az idei kampánynak alig voltak női főszereplői, néhány községi polgármesterjelöltön kívül nem igazán kerültek a középpontba, így női divatot mutatni nagyon nehéz lenne. Egy kivétel van. Sándor Krisztina fenti szettjéről egyből tudtuk, hogy be kell kerüljön. Úgy meglepően bevállalós, hogy közben teljesen visszafogott. Itt a férfiak nem lényegesek.
Nincs kategorizálva | Kampánydivatot néztünk: az erdmagyar politikus mindig laza, és mindig nőttére veszi a zakót bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Ha azt írjuk, hogy hímzés, pláne, ha véletlenül azt is mellé tesszük, hogy magyaros, de igazából anélkül is, akkor valószínűleg egy kalocsai mintás valami kúszik be a képzeletünkbe, és elborzadunk hirtelen, mert leginkább csak egyetlen jelző jut eszünkbe: ocsmány. A kalocsait a lakástextília díszítéseként meg el tudjuk fogadni, ha nem is szeretjük, de volt egy időszak, amikor mind gyakrabban mászott fel a különböző blúzokra, ruhákra, sapkákra és egyebekre, és kezdett nagyon sok lenni. Pedig mostanság a hímzés már nem ezt jelenti, és erről fogok most beszélni, példaként pedig a kolozsvári calabalâc legújabb kollekcióját hozom.
Rudolf Eszter és Szilágyi K. Ágota
A hímzés az egyik legklasszikusabb díszítő eljárás, több ezer éves hagyománya van, már az ókorban is művelték mindenfelé a Földön. A bevett elképzelés szerint Kínából terjedt el nyugati irányba. A középkorból olyan híres hímzett darabok maradtak ránk, mint a bayeux-i falikárpit, ami Anglia 1066-os, normannok általi elfoglalását meséli el, vagy éppenséggel a magyar koronázási palást, amely fennmaradt, és amelyen (Szent) István király, Gizella királyné és Imre herceg egyetlen korabeli ábrázolása látható.
Aztán a történelem folyamán igen változatos technikák alakultak ki, számtalan formában jelent meg a hímzés, de az utóbbi évtizedekben azért egyértelműen visszaszorult a népszerűsége, a hímzett párnák vagy terítők egyértelműen egy letűnt kort jelölnek, de a ruhák hímzése is háttérbe szorult az egyéb díszítő technikákkal szemben. Az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy míg korábban azért az alaptudásnak számított a hímzés, szinte minden nő értett hozzá, azért ez manapság korántsem mondható el. Nem gondoljuk, hogy ez gyökeresen változni fog a következő időszakban, de a hímzés hagyományos megítélése határozottan megváltozhat.
A magyarországi piacon a fankapanka az egyik leghíresebb szereplő, aki új keretbe helyezte a hímzést. A története szerint Szaszák Fanni egy reggel úgy döntött, basic pólókra és felsőkre olyan szavakat vagy épp mondatokat kezd el hímezni, amik a hétköznapokban folyamatosan megütik a fülünket, akár az utcán akár egy szórakozóhelyen vagy otthon. Így került már pólóra a nem hiszlek el vagy a kivagyok felirat, de inkább példát mutatok tőlük:
A részünkről méltatlanul keveset emlegetett sepsiszentgyörgyi székhelyű Yukkáék is tavaly óta rendszeresen díszítik hímzéssel a kollekciójukat, ami ugyan nem klasszikus kézimunka, de megmutatjuk.
A Yukka közösségi médiás jelenléte egyébként rettenetesen borzalmas, a temesvári TomBabe dizájnér üzletben, illetve budapesti Lollipop Factory-ban lehet megtalálni a termékeiket. A Szabó Árvácska és Henter Apor alkotópáros által működtetett Yukka egyébként az utcai viseletet ötvözi a klasszikus formákkal. Elég bátor az anyaghasználatuk, és úgy tűnik, szívesen kísérleteznek a különböző mintákkal és különböző díszítő technikákkal. Elég széles a kínálatuk, a különböző férfi és női ruházat mellett táskákat és övtáskákat is készítenek: a Delikates uralta mezőnyben kifejezetten felüdülést jelentenek termékeik.
Csíkszeredából (ha jól azonosítottuk a közösségi jelenléte alapján) még a Wond’r needle próbálkozik kézzel hímzett termékekkel, de egyelőre még nincs egy kiforrott irányvonala annak, amit képvisel, így inkább csak a trend képviselőjeként említjük meg.
A kolozsvári Calabalâc projekt megálmodóival korábban is foglalkoztunk már, akkor még a bútorfelújítás a fő profiljuk, illetve menő régi porcelánt is árultak, de már tavaly megjelentek a hímzett termékeik a kínálatukban táskák és a párnahuzatok formájában. A Szilágyi K. Ágota és Rudolf Eszter által menedzselt vállalkozásban a járványhelyzet volt a fő katalizátor, ami elindította őket a hímzett pólók gyártása felé. Nem tudtak találkozni, nem mehettek be naponta a műhelyükbe, így elkezdtek azon gondolkodni, hogyan tudnák otthonról folytatni a munkát.
“Egyszer valaki azt mondta nekünk, hogy a póló nem talál hozzánk, mert annál hagyományosabbak vagyunk. Szerintem ez is ott volt a fejünkben, amikor eldöntöttük, hogy lemossuk magunkról ezt a képet, és bebizonyítjuk, hogy talál hozzánk a póló is” – magyarázta a folyamatot Ágota, ami aztán elvezetett a hímzett pólókhoz. Nyomatni vagy szitázni nem is volna lehetőségük a szükségállapot ideje alatt, viszont Ágota nagymamája, aki tud hímzeni, pont kéznél volt. És a hímzés amúgy is ott volt már a párnák és táskák révén a repertoárjukban. Abban az időszakban pedig volt is idejük kikísérletezni, hogy pontosan mit szeretnének. Így született meg a Calabalâc Pandemic kollekció.
“A hagyományos technikák újrafelfedezése ilyen hipszter dolog. Azért is, mert már nem egyértelmű az, hogy egy fiatal ért ehhez a technikához. Régebb minden nő tudott hímezni, de ma már ez egy nagyon különleges skill (szakismeret – szerk.)” – mondja Eszter, majd kiegészíti azzal is a hímzés felé fordulásuk indoklását, hogy mindkettőjüknek szívügye a fenntartható életmód, illetve az, hogy ez az indentitásuk része legyen. “Nem feltétlen csak a tárgyak újrahasznosításáról van szó, hanem a kulturális fenntarthatóságról is, mert szerintem a pólók inkább ebbe a kategóriába tartoznak” – tette még hozzá.
Itt kell a pólók mintái által leginkább megidézett hímzett falvédőkről szót ejteni, amelyeknek a Szabó Eszter Ágnes által megalkotott, azóta pedig már a Ludwig Múzeumban őrzött Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val mémesedő sikertörténete óta amúgy is van egy reneszánszuk. Mostanság rendszeresen szerveznek belőlük már kiállításokat, a történeti hátterükről egy ilyennek a megnyitóján beszél Sally Noémi történész, muzeológus elég részletesen. Ezek általában egy hamis álomvilágot idéznek meg felirataikban. Ennek a stílusához nyúlni, amiről mindenki tudja, hogy nagyon banális és idealizált dolgot közvetítenek, pedig egyfajta ironikus gesztus lesz.
Ágota szerint egy kicsit az ellen a nálunk általános hozzáállás ellen is mentek, hogy nálunk minden rossz, és nyugaton minden jó. “Közben meg egyértelmű, hogy fenntarthatóság szempontjából sokszor a fejlődő országok ügyesebbek. Jobb a mindset (gondolkodásmód – szerk.), mert az emberekben megvan még az előző rendszerből az a hozzáállás, hogy mindenből a lehető legtöbbet hozzon ki” – egészítette ki.
A termékeik jelenleg a Tuti Store-ban érhetőek el, vagy lehet rendelni tőlük a közösségi oldalaikon is. Bár egyértelműnek tűnik, hogy a hímzett pólók lehetnének a vállalkozásuk újabb pillére, egyelőre a célközönségüket szeretnék megtalálni.
Nincs kategorizálva | Ideje elfelejtenünk, hogy a hímzés a kalocsai mintát jelenti: újra menő lehet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Hétfő hajnalban az utolsó éjszakai vetítésekkel véget ért a 19. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, ami az első nagy kulturális rendezvény volt Romániában a járvány kitörése óta. A szervezők friss közlése szerint összesen 45 ezer résztvevője volt a fesztiválnak, amit az egészségügyi előírások betartásával teljes egészében a szabadban szerveztek, szinte tökéletes időjárási körülmények között. Az első napokban ugyan éjszaka még egy kicsit hideg volt a vetítésekhez, de a végére már minden tökéletesen alakult.
Összesen 157 nagyjátékfilmet és rövidfilmet mutattak be, 49 országból. 232 vetítést szerveztek 14 helyszínen, és minden vetítésen kötelező volt a maszkviselés, így szinte magától értetődő volt, hogy idén nem a csíkos zoknik vagy nyári lenge szoknyák lesznek a szokásos TIFF-es összeállításunk témái, hanem a maszkok.
Talán a szlovák elnök, Zuzana Čaputová az új kormány beiktatásán viselt maszkjára kaptuk fel igazán először a fejünket. Valószínűleg azért, mert akkor éreztük először igazán a bőrünkön, hogy egy világjárvány közepén egy maszk divatelem is lehet. Korábban is voltak természetesen próbálkozások, mutatunk is alább néhány példát, és a távol-keletről érkező képeken rendszeresen láttunk maszkos embereket, de azok soha nem ütöttek olyan erővel, távolinak tűntek, hiányzott a kontextus, az új koronavírus okozta fertőzés jelentette veszély, illetve ennek a veszélynek a közvetlen közelsége. Most gyakorlatilag majdnem mindenki arra kényszerül, hogy maszkot viseljen. tovább »
Egyre jobban elterjedtek a színes, mintás zoknik. A jelenség korántsem új keletű, hiszen a férfiak már a ’80-as években is hordtak színes, mintás zoknikat, de valahogy a jelenség a fast-fashion áruházaknak köszönhetően nemrég újra divatba jött.
