Posts Tagged ‘Vivienne Westwood’

Mit nyomass a pólódra 2010-ben? Képek és szöveges üzenetek a frissen zajló divatheteken

hétfő, március 1st, 2010

Egyáltalán nem biztos, hogy muszáj… Kicsit egy szezonnal korábbi mánia a feliratos póló (fokozatosan csipke-fodrozódnak ismét a trendvonalak), de – minthogy előnyeit mindannyian ismerjük – érdemes egy kis tematikus update-et végigvinni a pólókollekciónkban.

Ha mégis tehát, tudnod kell, hogy a divatvilágban is kezd megkerülhetetlen lenni a CSR. (Hogy jó vagy rossz fejlemény, erről most ne nyissunk vitát. Amúgy sem sokra mennénk vele.) Csak társadalmi felelősségvállalásunk teljes tudatában tehát…

A sorra lejáró divatheteken a városi szubkultúrák irányába tett legújabb engedmény a környezetszennyezéssel szembeni állásfoglalást, a szeretet semmihez sem köthető, megfelelően általános üzenetét, a márka egoizmusát és egy jó adag öncélú tiltakozást visz a pólókra. De kb. ennyi, leginkább komolyan vett verzióban Vivienne Westwoodnál.

Ez a Westwood-történet a legizgalmasabb. Mert az öko-üzenet a Red Label kollekcióban a legexplicitebb. A Loyalty 2 Gaia-feliratos, illetve a tervezőnő által is viselt adathalmazos póló greenpeaces, koppenhágai klímakonferenciás üzenete nem véletlenül Westwoodnál tűnik fel egyedül. Mert Westwood korábban, jóval a szervezeti kultúrákat komolyan támadó, 24 órás újságírással összefüggésben álló aktivizmus előtt kezdett szocializálódni a globalizációval, kapitalizmussal etc. szembeni kritikai magatartásra, még a hetvenes években. Úgyhogy nem kell még felujjongani a kollekciója láttán: milyen értelmes, csavaros – divatbemutatót ruhavásárlás ellenes kampányra kifuttatni. Egyrészt Westwood csak visszatalál a régi modellhez. Másrészt, ahogy a mezőelmélet mondaná, ezt a helyet a divattervezői palettán neki jelölték ki, és neki egyedül. Egyébként a totális zavarra fejfedőjének Chaos-felirata is utal. :)

A másik feliratozó a New York-i szubkultúra-tradícióból építkezik: Betsey Johnson kevésbé körültekintő, mint Westwood, nála a korábbi tradícióhoz való visszanyúlás saját márkája hagyományainak feldolgozását jelenti. De – a hülyébe vett LOVE feliratot leszámítva – a Warhol-inspirációjú pólók és a McQueen szimpátiakampány egészen vállalható irányok. (Én mondjuk Kelly Osbourne látványától igazán megkíméltem volna magam.)

Feliratnak igencsak vállalható a “FASHION MUST GO ON”-ja. Mielőtt még a divatvilágra amúgy is jellemző köldöknézegetéssel vádolnánk Rosella Jardini csapatát, érdemes belegondolni, hogy a teljes kollekció a márka frissen avatott szállódájának megnyitójára készült és a látogatókra írott szerepjátékok az egyes szerelések. Tehát miért ne? Kicsit Westwoodnak szóló válaszként is.

Sznoboknak ajánlott a Versus elitkult-revivale (amire most még annyira nem éheztünk ki, alig két szezonja annak, hogy a csapból is a ruhára nyomott festmény-grafika-művészfotó stb. folyt).

A legrosszabbat a végére tartogattam. Egyszerűen a márkanevet pólóra írni, úristen, olyan kínai piacos fake, bármennyire eredeti. Yohji Yamamoto Adidas-védjegy alatt készülő Y-3 vonala viszont tud erre is egyfajta receptet. Azok a macskák!

És azok a diszkrét feliratok!

Persze, ezek csak a pódiumok textói és nyomatai. Az online pólóboltokban való válogatás és a személyre szabott üzenetszerkesztgetés köreit is érdemes megfutni.

Schiap

A kelme és a terv egysége nélkül nincs jó kollekció

hétfő, október 19th, 2009

Ezt Stephan Pelger vallja. Mostanság őt tartják a román divatszakma egyik legtehetségesebb tervezőjének. 5 éve van a divatpiacon, és avantgard divattervezőnek tartja magát. Szokatlan és kiváló minőségű kelmékből dolgozik, mert úgy gondolja, hogy a ruhaterv és az alapanyag egységet alkot. Ezért akkor sem lesz szerencsés kollekciója egy divattervezőnek, ha kiváló terveket készített, de a kivitelezéshez nem a megfelelő alapanyagokat választotja, és akkor is, ha kiváló alapanyagokat válogatott össze, de gyengék a tervek.
Stephan Pelger nagyon sok természetes és high-tech anyagot használ a kollekcióiban. A legutóbbiban például fóliázott pamutból készített estélyit.

Idén neoprénből varrt alkalmi ruhát (ezt az anyagot az extrém sportok ruházataihoz fejlesztették ki) és a divattervező szerint ezeket az újításokat nagyon jól fogadja a közönsége.
Nagy híve a volumentariának. Három hónapig a Salzburger Festspiele színészeinek és énekeseinek a jelmezein dolgozott, és ezalatt megkedvelte a színpadi ruhákat, így azóta drámai elemet tartalmaz minden alkotása.

A ruhák szabása alaposan kigondolt, és mindegyik tartalmaz egy kiegészítőt, egy elemet, amely megkülönbözteti azoktól, amelyek a divatpiacon fellelhetők. Ezekben péládul a gyűrt részek csillogó pontocskái Swarowski-kristályok.

Ez is Swarowski-kristályokkal díszített, és a nyakéket is Stephean Pelger készítette … Ez a ruha az egyik kedvencem.

Stephan Pelger azt vallja, hogy a divatban nem lehet semmi újat kitalálni. Nem lehet felfedezni sem a ruhát, sem a nadrágot, sem a trencskót. Viszont ha szokatlan kelméket, alapanyagokat használ a terveihez, azokat a közönsége újnak és érndeksenek tart. Nem szereti a mintás anyagot, ezért a terveihez keveset használ ebből a típusú anyagból, de azért találtam egy párat ezekből a ritkaságokból is.

A designer szerint emprimé-kelméből nagyon könnyű látványos ruhát tervezni. Elég ehhez egy olyan-amilyen szabásvonal, és a ruha máris mindenkinek tetszik. Meggyőződése, hogy legnehezebb egyszínű kelméből látványos ruhát készíteni. Ennek a szabásmintáját sokkal jobban ki kell gondolni, a megmunkálása is alaposabb kell, hogy legyen, viszont az eredmények sokszor sokkal fantasztikusabbak, mint egy virágos kelméből varrt ruhánál.

A fiatal avantgard divattervezőnek a ruha az erőssége. Szezonról szezonra felfedezi, ebben tud megújulni, és ebben sikeres. Alkotói erősségét bizonyítandó néhány estélyit válogattam ide a legújabb kollekciójából.

Egyébként Stephan Pelger csak női ruhákat tervez, mert úgy tartja, hogy a nő eleve szép, és széppé lehet tenni (pl. sminkkel, dekorációs elemekkel). Mindemellett a nők sokkal nyitottabbak az újra, és sokkal változatosabb a ruhatáruk.

Stefan Pelger a bécsi divatiskola tanítványa, és ezzel kapcsolatban nagyon lehangolt egy megállapításával. Ezt azért teszem közzé, mert olyan igazságot fogalmazott meg a maga módján, amelyet egyre több hazai divatszakértő felró a román textil- és fashion design-oktatásnak (lsd. Octavian Coifan).
Stephan Pelger úgy látja, nem lehet divattervezést tanulni Romániában. „A tanárok gyengén képzettek, évek óta ugyanazok tanítanak, és ezek alatt az évek alatt nem fejlődtek semmit, ugyanazokat a sémákat használják, és ahogyan én tudom, a tanulóknak sincs elegendő szabadságuk a kreativitásban. Amikor a bécsi divatiskolába felvételiztem, a versenyzők közül csak 4-et vettek fe. Természetes, hogy ennyi tanulóra egyformán tudnak figyelni a tanárok és egyformán sokat foglalkoznak velük. Időnként Karl Lagefeld és Vivienne Westwood is betanít. A tanárok kiváló alkotói készséggel, jó felkészültséggel bírnak, és az elvárásaik is magasak. A bécsi divatiskolában mindenre felkészítettek. Hangsúlyt fektettek a minőségre, a kivitelezésre, a varrásra, a design-ra. Az oktatásnak egyaránt volt gyakorlati és elméleti része, szóval mindent megtanultunk A-tól Z-ig, ami a szakmához tartozik. Még a marketingben és a menedzsmentben is jártásságot szereztünk, hogy a saját üzletünket vezetni tudjuk, ha kikerülünk az egyetemről. Itt, Romániában évfolyamonként 20, 30, 40 hallgató van, a kellő felszerelések nélkül oktatják a szakmát olyan tanárok, akiknek nincs nemzetközi elismertségük a szakmában.”

A bejegyzésem végére tartogattam egy vallomást: egy éve bloggerkedem. Ugyan a bejegyzéseim szertelensége miatt vitatható, de ez a blog napjaim egyik nagyon fontos eleme. Hosszú órákat töltök a számítógép előtt, hogy egy bejegyzést elkészítsek, és talán ezeken a hosszú órákon észrevétlenül fejlődöm. Ennek a fejlődésnek, és egyik barátom biztatásának a terméke a Pinkdáma hangzó változata. Bizony, október 16-tól hetente egyszer, egy órán keresztül a divatról szól az Erdély FM. Stephan Pelger volt az első hazai designer, akiről rádiós portrét készítettem, és ezért mutattam be éppen most az ő munkásságát.
(K.Gy)

A szupermodell, aki turkálóból tanult öltözni

csütörtök, november 27th, 2008

Sokan keresik a választ, hogyan történhetett, hogy egy alacsony (168 cm), fiús alkatú, görbelábú iskoláslány húsz éve meghódította a divat világát és napjaink egyik legstílusosabban öltözött nőjének számít. Minden ami a Kate Moss-őrülettel kapcsolatos ellentmond a logikának: milliók utánoznak egy olyan modellt, aki valójában szélsőségesen öltözködik, és több évtizede hordott, másodkézből vásárolt ruhákat visel.

Imád olyan ruhadarabokat felvenni, amelyek látszólag nem illenek egymáshoz, ráadásul úgy tűnik, nem sok időt töltött az összeválogatásukkal. Ezek a meghökkentő összeállítások azonban pont olyan keresettek, mint a vörösszőnyeges felvonulásokon viselt ruhakölteményei. A London külvárosában felnőtt modell több tekintetet vonz, mint bármelyik más, különleges szépségű és nőies kolléganője.

A külvárosi emberek sokkal jobban odafigyelnek a trendekre, állítja Kate, aki tinédzserként szinte üres zsebbel, de a márkák jó ismerőjeként járta végig anno a környék használtruhaboltjait, és mindig neki sikerült a legizgalmasabb cuccokat összegyűjtenie.

Ma már legendának számít, hogyan fedezték fel Kate-t 1988-ban a new york-i JFK repülőtéren, aminek köszönhetően a 14 éves lány bebocsátást nyert a londoni divatkörökbe. Hamarosan kedvenc bevásárlóhelye a Portobello Market lett, ahol barátnőivel eredeti designer kollekciókat kutatott fel a hatvanas évekből, olyan tervezőktől, mint a Biba vagy Ossie Clark. És mivel a ruhák könnyen jöttek és mentek az életében, egyfajta “tiszteletlenség” is kialakult velük szemben.

Kate rájött, hogy sokkal vagányabb, ha eredeti, hetvenes évekbeli pólóba bújik, amit egy doboz aljáról halászott ki valamelyik noname turkálóban, és hogy egy trendi ruhatár nem kerül vagyonokba, hanem egyszerűen el kell menni levadászni a megfelelő darabokat.

Ez a vásárlási mód a barátaira is átragadt, lassan egyikük sem járt a márkás üzletekbe. A bolhapiacokon eltöltött hosszú órák dacára egyikük sem akart úgy kinézni, mint aki most lépett ki valamelyik divatház katalógusából, azon igyekeztek, hogy minél keresetlenebb legyen a megjelenésük.

Ahogy egyre több fotózásra és bemutatóra hívták, Kate is rákapott a designer-darabok ízére, de a vintage holmik továbbra is közel álltak a hozzá, noha az olcsóbb turkálókat lecserélte a régi, szintén már hordott designer ruhák lelőhelyeire.

Kedvencei lettek a testhez álló ruhák, amelyek azt a hatást keltik, mintha pont rászabták volna. És egyer többen kezdték utánozni a stílusát, másolni a ruhatárát. Kate évekkel később bevallotta, hogy ő személy szerint jó darabig nem vette észre, hogy egyre több Moss-klón kezdett el mászkálni az utcákon.

A fordulópontot 2000 januárja jelentette, amikor a szupermodell egy ütött-kopott 1981-es Vivienne Westwood vintage csizmában jelent meg egy Santana koncerten. Ez a csizma kiválóan passzolt a hanyag, láncdohányos, folyton bulizó londoni lány imázsával.

Hamarosan több százan kezdtek el érdeklődni az illető lábbeli után, az üzletek sorra piacra dobták saját verzióikat, sőt, egy évre rá maga Vivienne Westwood is beindította az eredeti darab utángyártását. Így változott át Kate Moss nemzetközi stílus-ikonná.

Innen már egyenes út vezetett a Topshoppal kötött szerződéshez, amelynek révén a modell saját tervezésű ruháit jutattják el a Kate Moss-stílusra éhes vásárlók tömegeihez. Úgy vettem észre, hogy a Topshop korábban lemásolta a ruháimat, így arra gondoltam, miért ne tegyük ki az én nevemet a címkékre, ezáltal biztosítva lesz a design eredetisége – árulta el a modell. A sikeres együttmüködés immár a hetedik szezonnál tart.

Kate Mosst azt teszi különlegessé, hogy csalhatatlanul ismeri fel, akár évekkel korábban, hogy mi lesz a következő nagy durranás a divatpiacon. Azt hiszem megvan az a képességem, hogy olyan dolgokat vegyek észre, amelyek fölött mások elsiklanak. Ha például felveszek egy leggings-et, akkor hamarosan minden kifutón leggingseket fogunk látni, pedig nem is beszéltem össze velük. Ez valami olyasmi lehet, mint a kollektív tudatalatti, még számomra is bizarr – vallotta be a szupermodell.

fotók: Kate Moss/Topshop ősz/tél 2008-2009, és kedvenc Mert Alas & Marcus Piggot divatfotók Kate-ről

[gg]