Posts Tagged ‘trapéznadrág’

Mivel indít a 2015-ös divat?

hétfő, február 9th, 2015

Új év, új trendek. Mivel a divat is egy örök körforgás, a tervezők az előző évtizedek vonalaihoz, jellemzőihez nyúltak vissza. A divatguruk 2015-ben a ’70-es évek hippi stílusát, a bohém romantikát, a férfias, androgén jellemet, az asszimmetriát, a pasztelleket juttatták kifejeződésre. A kollekciókat nézegetve megfigyelhetjük, hogyan élnek ezek együtt. A stílusok újraértelmezése és összefonódása friss és jelenbeli alkotásokat eredményezett.

Ebben a kis betekintőben a 70-es évek hatását, a hippimotívumokat kutatjuk fel a 2015-ös kollekciókban.

hetvenes

(tovább…)

Minden, amit utálsz a divatban

vasárnap, január 18th, 2009

Körkérdésemben ismerősöket faggattam arról, milyen ruhadarabokat utáltak viselni, holott azok egy időben igazán divatosnak számítottak és alig várták, hogy többé ne jöjjön velük szembe az utcán?

Attila (29): Egy rozsdabarna trapéz bársonynadrág, háromszög alakú bőrbetétekkel a szárán büszkélkedhet ezzel a titulussal. Anyum varrta, középiskolás koromban hordtam a kilencvenes évek második felében, főleg egy lila pulóverrel párosítva. Én úgy gondoltam, hogy menő vagyok benne, a nadrág biztos tetszett másoknak is, a társítás már kevésbé.

Andrea (27) : Nálam ilyen volt például a jéger nadrág. Volt egy zöld jégerem – az a testhezálló, fényes harisnyaszerű valami -, megvetettem anyummal, de valójában nem is hordtam. Ez körülbelül 1987-88 tájékán lehetett. Mindenki olyat vásárolt abban az időben, a barátnőim többsége is. Nem mindenkinek állt jól, volt aki nevetségesen nézett ki benne. Manapság is hordok hasonlót, de szoknyával.

István (28): Számomra a murokszabású farmernadrág, “karrottenform” vagy “morkovár-dzsinsz“, ahogy Kolozsváron hivták, volt ilyen ruhadarab. Még rosszabb volt a török farmer változatban, kék-fehéres-pöttyös brrr-brrr. De lehet, az sose volt igazan divatos…

Rajtam kiskamasz koromban volt egy-két alkalommal kényszerűségből, de azután grunge-os lettem, s már nem volt mese. Valószínűleg azért nem tetszett, mert másokon is láttam, hogy néz ki. Amúgy semmi más előítéletem nincs a ruhákat illetően, csak kövér lányon tapadós top meg ilyenek, de ez relatív.

Imola (27): A piros-fekete kockás ing és sztreccsnadrág, másrészt meg a mohair pulóver. Nem szerettem, mert az ing úgy volt divatos és menő, ha jó bő volt, így felvettem egy 42-es inget, amit évek múlva apum megörökölt otthoni cuccnak… még neki is nagy volt.
A sztreccsgatyát utáltam, mert annyira szűk volt, hogy szúrt, kényelmetlen volt. A mohair pulcsi dettó, szúrt és ráadásul feltöltötte a hajam.

Andrea (23): Nekem a kislibazöld-nadrág verte ki a biztosítékot, talán 3 éve mindenki abban virított. Mindenféle szabásvonalban árulták, a hangsúly ugyanis a gyönyörű színen volt.
És ami most nyáron dominált mindenben: a sárga. De azt csak azért várom, hogy kimenjen a divatból és eltűnjön a boltokból, mert én nagyon szeretem a sárgát, de úgy, hogy minden másfeledik ember abban virít, nincs gusztusom felvenni a sárga ruháimat.

Alice (32): Ha valamit nem vettem fel, az leginkább azért volt, mert nem találtam az én méretemben, vagy mert nem éreztem úgy, hogy jól áll. Mostanában hordok olyasmit, amiket ezelőtt tíz évvel ezelőtt nem képzeltem volna, hogy felveszem, lásd ezüst/aranyszálas akármik. Akkor se utáltam, csak nem tudtam magamat elképzelni benne.

Utáltam a pasiknál a majót, meg most is utálom, meg azt a tipikus “anyukám vette tucatszámra bugyikat”, pamut, elől csíkozott minta (piros-kék-fekete vagy zöld-kék-fekete és még valami barna is volt mindegyikben), s amikor mentél a bentlakásokban a srácszobába, legalább 15 darab volt kirakva száradni, csodálom, hogy tudták, melyik kié.

Meg azt ki nem állhatom, amikor sétálni/vásárolgatni egyforma tréningbe öltözik a pár (család), csak a színek különböznek: anyuka piros/rózsaszín, apuka kék/szürke, gyerekek ismét nem alapján.

Kriszta (33): Csak azért soha nem hordtam semmit, mert divatos. Azokat a magas talpú cipőket utáltam még látni is, meg a csípőnadrágot, de csak ha valakin nem áll jól – például ha ráfittyen az úszógumija. És nem tetszik a mostani télicipő-divat sem, a kis idétlen csizmák – félmagas sarok, tompa orr.

Volt egy hajviselet, amitől ma is visítani tudnék: régen-régen vágattak a lányok maguknak a hosszú hajukból futbalista-frizurát, tudod, a fejtetőn rövid, és csak hátul hosszú – borzalmas.

Jaj, meg a répanadrág! Az volt nekem is, és azt gondoltam, milyen csinos vagyok benne, de később rá kellett jönnöm, hogy ez nem így volt… De az ocsmányság netovábbja – hálistennek épp divatot nem csináltak belőle – azok a sportcipőből kialakított magassarkú cipők, rikító színű sportcipő – van lakkcipő-verziója is – magas sarokkal.

Előd (29): Hogy mit nem vettem volna fel soha? Ó, ez egyszerű: a hegyes orrú férficipők, mert hegyes orrú cipőt never-ever. Szóval ezek a wesco-csizmák és az olaszos bőr félcipők nagyon szerencsétlenre sikerült kereszteződéséből született lábbelik, ami nekem szerencsére soha nem volt.

És nem divatfüggő, de az ingeket és az öltönyöket soha nem tudtam megszeretni, nagyon nem tartom praktikus viseletnek őket, és képes lennék visszautasítani egy nagyon jól fizető munkaajánlatot is, ha kötelező lenne öltönyben dolgozni. Általában nem jellemző rám, hogy olyan cuccokat vegyek fel, amelyekről úgy gondolom, hogy nem néznek ki jól.

Ami az utca divatját illeti, eléggé liberális vagyok ilyen szempontból, és mivel nincs hogy belelássak embertársaim agyába, nem tudhatom, mi vezette rá őket arra, hogy egy bizonyos ruhadarabot viseljenek, nem is ítélkezhetem fölöttük. Lehet, hogy annak a bizonyos darabnak különleges jelentősége van az illető személy számára, és ha elítélném azért, mert viseli, igazságtalan lennék.

Persze ez, amit mondtam, csak azokra a személyekre érvényes, akiknek van valami elképzelésük a divatról, mert egy tréningnadrág/bakancs vagy egy szandál/zokni kombinációt nem lehet megbocsátani, illetve igen, de az már egy másik helyzet. Ha például valaki egy barna szandálhoz sárga/narancs/fekete csíkos, térdig érő lábtyűt húz, na az már fashion statement.

[gg]