Nem vagyok benne biztos, hogy illik-e nekem ilyet, mivel tetoválások területén még csak a rágógumis lehúzós szinten állok, de a látvány megfogott, szóval itt van, tessék fogyasztani:

SKIN – film, vizuális esszé a tetoválásról, mint művészetről.

Egy projektről, amelyben ismert kortárs művészek (Damien Hirst, Jeff Koons, Raymond Pettibon, Jake & Dinos Chapman és Richard Prince) és ismeretlen kortárs bőrök (Jack, AJ, Leaf, Shauna és Conrad) vettek részt. Az előbbiek megtervezik, az utóbbiak viselik a tetkókat. Az egész folyamatot ez a film dokumentálja, magyarázza, mutatja be.

A Skin vizuálisan érdekes, törékeny, néhol szép, néhol csúnya, textúrákban gazdag, mint az emberi bőr is, ezért is kerültek bele ezek a képek a bejegyzésbe, viszont a “gazdatestek” elszállt filozofálgatásai (számomra legalábbis) tönkreteszik a képek által felépített finomságot, azt a közeget, amelyben tényleg művészetnek látom ezeket az alkotásokat.

Akinek van 40 perce, az nézze meg a doksit, vagy pörgessetek bele, tényleg szép, érdekes, split screenel tunningolt képeket találhattok +érdekes figurákat (a tetováló művészek nagyon vagányak!).

A filmet az angol STAMP produkciós cég (divatfilmeket is gyártanak) készítette, Ryan Hope rendezte és a termék az orosz Garage magazin debütáló számával hozható kapcsolatba.

Nem vagyok benne biztos, hogy ez a gyermekkor vattacukros emlékeinek megőrzésére irányuló tevékenységek között a legsikerültebb, de vitathatatlanul magas helyen végezhet ugyanezen kísérletek bizarr kategóriájában.

Margaux Lange Plastic Body kollekciója Barbie testrészekből készült ékszerekből áll. Van közöttük fenék karkötő, hasizom gyűrű, ajak vagy akár mell nyaklánc és egyéb különlegesség is.

A szétdarabolt babák már sok kiállításon vettek részt világszerte + rengeteget szerepeltek a nemzetközi sajtóban is, és most már bárki megvásárolhatja őket… már aki meg tudja fizetni az ezüst műanyaggal való megerőszakolásának ezen eredményeit.

Na nem olyan szörnyűek azért, az alapgondolat pedig egyenesen szimpatikus: a tömeggyártás egyik szuperszimbólumának újrahasznosítása handmade, egyedi tárgyként.

Barbie, van élet a halál után!

Distorted Wardrobe, ezt a címet kapta Stella Teunissen kiállítása. Stella 2010-ben vegzétt az Utrechtben, Vizuális művészetek és design szakon.

A designer kiállítását múlt hétén láttam először, egy kirakaton keresztül és nagyon megtetszett, ezért elhatároztam hogy visszamegyek és készíték néhány fényképet róla, hogy ne csak én lássam:). A miniatűr ruhakollekció az emberi test változatosságára reflektál.

A Barbie baba tökéletes testéből csak résztelet maradnak meg, egy-egy kéz, láb, mell, erre építi rá Stella a különböző rétegeket és ezekhez képest kapnak értelmet az általa létrehozott formák.

A torz viseletek miniatűr kollekciója az emberi test sokféleségére reflektál. Mindegyikünk felöltöztette, levetkőztette, kifestette a Barbie babáját (én meg a hajukat is levágtam), Stella kislánykorában is folyamatosan átalakította a babáit, úgy, hogy azok különleges, egyedi lényekké változzanak.

Az általa tervezett viseletek az ideális emberi test arányainak felbotításán alapulnak: felnagyítja, kinyújtja, felfújja, vagy épp összezsugorítja a testrészeket, de mindig marad egy kis darab, ami felidézi a kiindulási állapotot.

A kollekció texturája is kettős rétegű, az emberi bőr és a kötött anyag váltakozik a lényeken, de ebben az esetben is, mintha az anyag valóságosabb lenne, mintha jobban tükrözné az emberi bőr tulajdonságait, mint a fényes, viaszosan csillogó műanyag. A textilen, szakadásokat, redőket, foltokat fedezhetünk fel, esetleges hegeket, gödröket, ugyanúgy mint az emberi bőr felületén.

A kiállítás szerintem nagyon jól tükrözi a figurák torzsága, furcsa aránytalansága által felvetett kérdéseket, amely egy számomra is nagyon érdekes gondolatot képvisel: az emberi test változatosságának proplematikáját. Remélem, hogy a fényképeknek sikerül valamit érzékeltetniük a figurák milyenségéből és a kollekció hangulatából.