Posts Tagged ‘péter abigél’

A ’90-es évek divatja másképp: a sötétítőtől a bútorszövetig minden lehet divatos

kedd, február 13th, 2018
Az elmúlt éveknek volt egy divattrendje, amiben az egykori keleti blokk országának öltözködési stílusát használták fel ihletforrásként a tervezők. Ez a ’90-es – és az azt megelőző éveket is részben – megelevenítő posztszovjet/posztszocialista divathullám elég népszerű volt az elmúlt évek nyugat-európai kifutóin, elkezdtek figyelni a térségre, és egy kicsit úgy tűnt, hogy a fél világ úgy akar kinézni, mint a kelet- és közép-európaiak a Szovjetúnió felbomlása előtt és az azt követő néhány évben. Ez a trend volt a kiindulópontja Péter Abigél, a kolozsvári Művészeti és Formatervezői Egyetem tavalyi végzősének is, akinek most bemutatjuk a diplomakollekcióját.

“2016 nyárán voltam Erasmussal gyakornoknak Budapesten, és akkor találkoztam ezzel a posztszocialista divathullámmal. És azzal, hogy egyre menőbb Ukrajnában, Litvániában és más posztszocialista országokban is ez az esztétika, ahol büszkék arra, hogy ők igenis posztszocialista ország. Romániában pedig addig nem igazán láttam ilyen kezdeményezést, és arra gondoltam, hogy megpróbálom akkor én. Igaz, hogy nem volt közvetlen tapasztalatom a nagyon tipikus posztszocialista dolgokban, de azért az én gyerekkoromat is befolyásolta. Biztosan ismered a sifitelős kabátokat, vagy az olyan gagyi másolatokat, mint az Adibas. Az emberek nagyon akartak hasonlítani a nyugathoz, de nem volt pénzük hozzá, és ennek voltak következményei” – mesélte a diplomakollekciójának a sztoriját Abigél.

Azonban mielőtt részletesen beszélnénk a kollekciójáról, érdemes a posztszocialista elemeket ötvöző divathullámról beszélni, aminek az eredete korábbra nyúlik vissza. Általánosan a történelmi korszakra jellemző elemekből épülnek fel ezek a kollekciók, amelyek az akkori politikai, társadalmi és  kulturális berendezkedést idézik. A posztszovjet stílus a grúz Demna Gvasalia és az orosz Gosha Rubchinskiy berobbanásának is betudható. Gosha Rubchinskiy orosz divattervező kissé ironikus módon pont az egykori szovjet, a kapitalizmus ideológiájának szöges ellentétét hirdető hatalom szimbólumaival díszített anorákokat kínál a nyugati világ vásárlóinak igen borsos áron. A Szovjetunióban felnövő grúz Demna Gvasaliát, a Vetements alapítóját, akit a gyerekkorát meghatározó divatnak a kifutóra emelése tett igazán naggyá, és már olyan célebek is viselték a Vetements ruháit, mint Kim Kardashian.

A Vetements 2017-es őszi-téli kollekciójának darabjai

 

Kim Kardadshian és lánya is Vetements ruhában a 2016-os a New York-i divathéten

 

A Vetements 2016/2017-es őszi-téli kollekciójának egy darabja

A jelenleg Londonban élő lengyel Gosia Baczyńska szerint a 89 körül kialakult öltözködési stílust leginkább az fajta “kreativitás” jellemezte, ami a nyugaton meglévő, de a keleti blokk országaiban kevésbé elérhető divat eredményezett. “Az emberek megpróbáltak normális életvitelt kialakítani, a divattervezők megpróbálták követni a nyugat divatvilágát, de kevés nyugati termékhez fértünk hozzá,  így a legtöbben a saját elképzeléseikkel próbálták pótolni azt”- idézi Baczyńskat a BBC, és ennek megvoltak a következményei.

Gosha Rubchinskiy 2015-ös őszi kollekciójának egyik szettje

Gosha Rubchinskiy 2018-as őszi-téli kollekciójának ruhái

Abigél szerint ugyanakkor nem csak a “divattervezésben”, hanem az emberek öltözködésében is megvolt a nyugati cuccok iránti vágyódás. “Az oroszpiacról vásárolt mindenki, mert menőnek tűnt. Látták a tévében, hogy ilyet hordanak az amerikaiak, de nem tudták  felmérni, mert nem volt viszonyítási pontjuk, hogy amit ott kapnak csak egy nagyon gyenge másolata annak, amire igazából vágytak. Ebből alakult ki egy nagyon érdekes esztétika” – idézte fel a ’90-es éveket. Az emberek próbáltak valamit utánozni, de nem volt meg hozzá sem a pénzük, sem az ismeretük. Ebből lett egy giccses színkavalkád, amihez nálunk még az is társult, hogy sokan ragaszkodtak a népies motívumokhoz is, a nyugatinak tűnő dolgokat találtatták a saját nép kultúrájukkal.

“Utcai viseletet akartam készíteni, de abban nem nagyon egyeztek bele a tanáraim, mert az nem igazán kifutóra való, nem elég extra. Ezután kezdtem el gondolkodni valami extrémebben, de így már nem igazán érzem, hogy megtaláltam formailag, kromatikailag azt, amit igazán szerettem volna. Így a végeredmény távol áll az egész az eredeti elképzelésemtől. A nagyon színes dolgokat nem érzem közel magamhoz, a monokróm cuccokat szeretem, de ezt a témát nem lehetett volna úgy feldolgozni. Elég nagy kihívás volt ezért megalkotni, de olyan témát választottam, ami érdekelt, és most is érdekel” –  mondja Abigél az  alkotás nem is olyan egyszerű folyamatáról, hozzátéve, hogy összesen 25 tervet készített, ebből választották ki a vezető tanárával, hogy melyik legyen végül az az öt darab, ami el is készül.

Elmondása szerint színek nélkül is meg lehetett volna csinálni a témát, csak a formáknál és volumeneknél maradva, de azzal épp a korszak lényegét vette volna el, mert akkor nem a formákon volt a hangsúly, hanem sokkal inkább a színeken. Egy monokróm kollekció elvesztette volna a jellegét, ezért döntött végül úgy, hogy beadja a derekát, és olyan értelmezhetetlen színkombináció is lesznek, mint a kék-piros.

Hozzátette azt is, hogy nem használt konkrét tárgyat inspirációs forrásként, amúgy is inkább az absztrakt formákat szereti, mert  ezzel is a korra jellemző fogalmatlanságot, hozzá nem értést próbálta megragadni. “Ennek a témának nagyon sok aspektusa van, de mindent nem sikerült megcsinálni. A dolgozatomban viszont leírtam ezeket. Ezért lett viszont az, hogy egyik darab sem hasonlít a másikhoz. Bár szerettem volna, ha kollekció fílingje lesz, de végül ez nem jött össze” – egészítette még ki. És akkor jöjjön négy darab az ötből.

Kék bársony ruha

1. “Egy olyan sziluettem van, ami az én ízlésemnek formailag mindenféleképpen tetszik, mert olyan, ahogyan én elképzeltem az egészet. Ez a kedvencem, mert látom benne azt a minimalista formát, amit eredetileg én szerettem volna, és amit nagyon nehéz volt összeegyeztetni a témával” – vezeti fel a redőzött kék bársonyból készült ruháját, aminek csak az alját díszítette bársonyból készült fodrokkal. És ez volt a legsikeresebb darab is, rendeltek is már egyet belőle.

Közelebbről

 Az összeállítás másik figyelemre méltó darabja a sötétítő brokátból készült kabát. “A sötétítő anyagnak is van egy ilyen olcsó hangulata, de ezért nem volt olcsó. Abból készítettek ruhát, ami épp találtak, és ilyen volt a sötétítő is, ezért választottam ezt az anyagot” – magyarázta.

Tipikus sötétítő anyag

2. “Szeretek nagyon spontán alkotni, nem rajongom a nagyon pontos, centire kimért dolgokért. Ez a minta egy nagyon spontán kreatív folyamatnak volt az eredménye. Hajgumikat szkenneltem be véletlenszerűen, és azt szerkesztettem és stilizáltam tovább” – mesélte printjének történetét Abigél. A nagy, fodros hajgumi a ’90-es évek divatjának egyik ikonikus romániai darabja, így egyáltalán nem meglepő, hogy végül ehhez nyúlt forrásként. “Végül is a fodros hajgumi is benne van, de nem látszik, hogy abból lett. Ezt szeretem a legjobban, hogy kiindulok valamiből, de a végeredményen már nem látszik, hogy az abból lett, nem is lehet felfedezni benne” – egészítette még ki.

Hajgumi printek

A ruha anyaga szintetikus szatén, egyrészt muszáj volt ezt választani, mert Kolozsváron digital printet csak szintetikus anyagra nyomtatnak, másrészt, ha már szintetikus anyagot kellett választani, akkor olyanra esett a választás, ami gagyin fényes, olcsó érzete van (az szintetikus mindig olcsóbb is, mint a természetes), hogy azért a témához is találjon.

Mozgás közben

Mintha dada lenne

3. “Az volt a célom, hogy nagyon véletlenszerű, nagyon összevissza legyen mindenféle szintetikus anyaggal, egy kicsit olyan, mint a ’90-es évek. Úgy is fel lehetne fogni ezt az egészet, mintha dada lenne, nincs értelme semminek, csak vannak, hogy utaljanak valamire. De nem kell semmi mögöttes értelmet keresni. Ez nem egy koncepcionális darab, inkább csak a hangulatát akarja felidézni a kornak” – mondta, kiegészítve azzal is, hogy bár ezek nem feltétlen hordható darabok, de a jövőben mindenképp olyan darabokat szeretne készíteni.

Bútorszövet

4. “Úgy terveztem, hogy az összes mintát kivarrom flitterrel, csak éppen nem volt már rá időm. A végeredmény viszont szerintem szebb lett így, mintha az egészre flittert varrtam volna. Amúgy nagyon szép a materialitása ennek textilnyomással (gofrírozás) készült szövetnek, ami engem leginkább a fali szőnyegekre, a bútorszövetekre emlékeztet” – mondta.

Önmagában is szép a materialitása

Annak ellenére, hogy végeredmény nem pont olyan lett, mint először eltervezte Abigél elégedett a kollekciójával, ahogy ő mondta, “tapasztalat volt”, és a kolozsvári oktatásban erre szükség van. “Nagyon jó tanárok tanítanak, akik tényleg művészek, viszont alig kapunk gyakorlati oktatás, amivel elmehetük valahová dolgozni. A művészi hátteret és konceptualitást nagyon jól elmagyarázzák, de mi is kell tudjuk dolgozni az anyaggal és a szabásmintával” – mondta a korábban gyakornokként már több műhelyben is megforduló Abigél. Tanult többek között a Nubu és a Mei Kawa műhelyében Budapesten, illetve a csíkszeredai Patzaikin műhelyében is.

“Hivatalosan a tervemet átadom a szabónak, és ő velem együtt elkészíti a szabásmintát, úgy, hogy elmagyarázom az élképzelésem, de a valóságban ez nem így működik, alapszabásmintákat alakítok át. És már nagyon kevés a jó szabó, Magyarországon és Romániában sincsenek. Akik még szabnak, az is egy öregebb korosztály. A fiatalok közül mindenki divattervező akar lenni, és senki nem lesz hivatásos szabó, ami egy teljesen más foglalkozás, más mesterség. Szóval ezért nem árt, ha az ember tud jól szabni” – tette még hozzá.