Posts Tagged ‘oláh gyárfás’

Van-e erdélyi divat?

kedd, szeptember 2nd, 2014
Thorma János - A réten

Thorma János – A réten

Értelmezés kérdése, akár azt is mondhatjuk, van, de szerintem nagy merészség a divatnak határt szabni. Vannak viszont olyan divattervezők, akik szűk környezetüknek szólnak, és nem akarnak vagy nem tudnak körükből kitörni. Itt van például a Delikates, a csíkszeredai „divatszalon”. Elsődleges szempontjai gazdasági jellegűek, hosszú távú céljai esetleg odáig nyúlnak, hogy országos divatmagazinokban is cikkezzenek róla. Felvállaltan egy szűk, térben is jól behatárolható rétegnek, az erdélyi magyar vásárlóközönségnek szól. Tehát van olyan profilú vállalkozás, amely e szűk szegmens igényeit elégíti ki.

2-delikates

Az erdélyi divatról alkotott álláspontomat György Eszter, a Delikates egyik divattervezője változtatta meg, a vele való beszélgetés után kezdtem a kérdés árnyalatain is gondolkodni.
Elméletem eddig radikális volt: nincs erdélyi divat, ehhez nincs infrastruktúrája, túl kicsi és túl szegény környékünk.
Egy divattervezőnek szakmailag akkor kezd súlya lenni, ha munkái nem csupán elkelnek, de tud és beszél róla a szakma (pl. divatkritikusok, divatszakértők, buyerek és mecénások). Van néhány ilyen erdélyi divattervező.
Egyik kedvencem Oláh Gyárfás, régen a Rozalb de Mura tervezője volt, mostanság a Patzaikin divattervezője.

(tovább…)

Olimpiai formaruhák a nagyvilágból

csütörtök, július 19th, 2012

Alig több, mint egy hét múlva kezdődnek a 2012-es Nyári Olimpiai Játékok Londonban. A Facebookon már megmutattuk a magyar illetve a román olimpiai csapat formaruháit, illetve a tegnap olvashattátok anyahajónk, a Transindex interjúját Oláh Gyárfással, a hazai csapat formaruháinak főtervezőjével. A Patzaikin-ruhák végre nem a szokásos (és unalmas) trikolór-sablon alapján készültek, hanem újszerűek, környezettudatosak és 100%-ban hazaiak. (Ellenpéldaként ott a sok botrány más nemzetek formaruháival kapcsolatban, de ezekről később…) Részletekért itt olvass tovább.

Presztízs kérdése (főleg a hagyományosan divatnagyhatalomként számon tartott nemzetek körében), hogy milyen formaruhában vonul az olimpiai csapatuk, és nagy kitüntetést – meg világszintű reklámot – jelent a tervezőnek is. Általában háromféle öltözetből áll a formaruha, egy elegáns a nyitó/záróünnepségre, egy lazább a “hétköznapokra”, illetve egy funkcionális a versenyszámokra. Mivel a ruhájukkal is az országukat reprezentálják a sportolók, a nemzeti színek, motívumok vagy jellegzetességek valamilyen formában megjelennek az öltözéken. Mivel a legtöbb tervezőnek ez egy once in a lifetime lehetőség, valami nagyszerűt, bravúrosat szeretnének alkotni. Sok esetben ez sikerült is, ám egyes esetekben unalmasan vagy eléggé balul sült el…

De lássuk, más nemzetek mit viselnek majd: (tovább…)

Egy remete portréja

szombat, február 27th, 2010

Kevés romániai divattervezőről hallottam annyi jót a szakmában, mint Oláh Gyárfásról. Így például a hazai szakma rettegett kritikusa, Ovidiu Buta is elismerően beszél a Rozalb de Mura divattervezőjéről. Ovidiu Buta szerint Gyárfás az, aki biztosan eljut Párizsba. És mitől ez a nagy bizonyosság: Oláh Gyárfás és a megfelelő csapat egymásra talált, és a Rozalb de Mura jellegzetes ruhái köré erős vizuális identitást építettek ki.

A kívülálló azt gondolhatja, ezt a Rozalb de Mura arculatát nem lehetett nehéz megformálni egy olyan konceptuális divattervező mellett, mint Oláh Gyárfás. Ennek a csíkszeredai művésznek ugyanis mindenről határozott elképzelése van, és ez merőben különbözik az összes hazai divattervező elméletétől. Ezt pedig úgy tűnik, hogy egyetlen alapelv generálja: az, hogy az alkotások az alkotó egyéniségének 100 százalékos lenyomatai kell legyenek. Gyárfás ezt szeretné elérni, viszont célját eddig nem tudta maradéktalanul megvalósítani, mert ahogy mondja: “Ez egy út, egy hosszú út, egy keresés, egy állandó mozgás. Tehát nagyon kevés olyan ruha van, amiről azt mondom, hogy ez most 95 százalékban az, amit én szeretnék.” Éppen ezért megveti a trendeket, és a munkáit soha nem ihleti egy bizonyos történelmi korszk, ruha, stb. “Magamon képzelem el azt, amit varrok, de nem varrom magamnak. Nem is személyre gondolok, amikor készítem a ruhát. A ruhán én úgy dolgozom, mint egy szobron, s mint a követ, úgy faragom, leveszel, odaraksz… épp úgy figyelsz a formákra és a részletekre, mint egy szobornál.”

Gyárfás a ruhákat minden külső hatástól mentesen szeretné megtervezni, úgy, hogy ne látszódjon rajtuk a Londonban, Párizsban, New Yorkban bemutatott alkotások hatása. A divattervező úgy gondolja a trendek fölösleges információkat hordoznak: ezek ritkán tükrözik a tervező egyéniségét, és nem mondanak el majdnem semmit a ruha viselőjének az egyéniségéről sem. Mi több, arról is meg van győződve, hogy az embereknek alig egy százaléka öltözik úgy, hogy a saját egyéniségét tükrözze az öltözéke, és ne a környezetéről szóló információkat hordozza.
Mindezt valahogy így fogalmazta meg nekem: A ruha csak egy eszköz, amelyet felhasznál az ember, viszont ez megváltozott a divatban. Itt azt az elvet vallják, hogy a ruha teszi az embert azzá, ami, és nem az ember a ruhát. Holott a ruha csak az egyéniséget, az embert kellene hangsúlyozza, az embernek kellene az alárendeltje legyen. “Akármilyen nagy tervező ruháját is viselnéd, akármennyi filozófia is van benne, akármennyi esztétika is van abban a ruhában, te legyél az, aki uralja az egészet!” – mondja Gyárfás.

Megvan a maga elképzelése a nemek megosztásáról is a divatban. Így meggyőződése, hogy a férfi és a női ruhák közötti különbözőségek a globalizációval el fognak tűnni, és az öltözködésünket csak az időjárás és az éghajlatváltozás fogja befolyásolni.

A csíkszeredai divattervező természetes anyagokból dolgozik. Az őszi-téli kollekciója például tiszta pamutból készült. Az izgalmas szabásvonalakat két színben, rózsaszínben és szürkében tervezte meg. Ezeknek az alkotásoknak egyik különlegessége, hogy ugyanazzal a szürkével és ugyanazzal a rózsaszínnel festették meg a kollekcióhoz használt kelméket, mégis más-más árnyalata van ezeknek a rózsaszín és szürke ruháknak…. Azt sajnálom, hogy ezeken a képeken ez az árnyalati különbség alig látszik.

A napnál világosabb, hogy Oláh Gyárfás egy igazi különc, és úgy látom, éppen ezért sokan kedvelik. Különc az öltözködésben is: naponta többször is ruhát cserél csak azért, mert szereti a ruhák friss illatát. Szereti a saját alkotásait viselni, régebben így tesztelte, hogy egy-egy darab milyen hatást vált ki a környezetéből.

(K.Gy.)

Korunkba jött a divat

csütörtök, december 11th, 2008

A Divat Médiumai címmel tematikus lapszámmal jelentkezett decemberben a kolozsvári Korunk folyóirat. A lapszám szerkesztőjét, Keszeg Annát kérdezgettük arról, hogy mit tartogat számunkra ez a társadalomtudományi kirándulás a divat világába.

Hol kezdődik a lapszám története?

Eredetileg nem a divatról kellett volna szólnia, hanem minden olyan általánosabb változásról, ami a poszt-szocialista államokban a 89-es fordulat után végbement: az életformánkban, a szabadidő-kultúrában – de hát ez túl nagy falat lett volna. Ezért úgy gondoltam, érdemesebb lenne leszűkíteni a divatra, egyrészt Nyugaton a divat egyre inkább komoly művészetnek számít, ami azzal is jár, hogy egyre több olyan intézmény lesz, ami a divat művelést tudományos értelemben is felvállalja.

Másrészt, arról hogy a poszt-szocialista blokk társadalmai hogyan kapcsolódtak fel a nyugati divat jelenségeire, kevés értő elemzés született. Divatkritikai írások igen, de tudományosan nem vették nagyon komolyan a kérdést. Nehéz volt ezt a számot összerakni, mert nehéz volt olyan szakembereket találni, akik már foglalkoztak hasonló kérdésekkel.

Miért mostohagyermeke a tudományoknak a divatkutatás?

A viselettörténetet a néprajz már régóta kutatja, a néprajztudomány ugyanakkor elkezdte felfedezni a városi kultúrának a jelentőségét. Ez természetesen egészen más, mint a kortárs divattervezői kultúrának a kutatása. A néprajzosok a szubkultúra kutatásban azonban érinthetik a street fashiont is.

Erdélyben nincsenek is ilyen szakemberek, talán azért, mert kevés erdélyi magyar divattervező van, aki komoly karriert futott volna be. Magyarországon tavaly volt egy, a szocialista divatnak szentelt kiállítás a Várban, aköré szerveződött egy konferencia, ahol kiderült, többen is elkezdtek a Kádár-korszak divattörténetével foglalkozni. Ezen történészek közül Tóth Eszter Orsolya ebben a lapszámban is szerepel.

Nem csak magyar szerzőktől olvashatunk tematikus cikkeket.

Több román szerző írása is szerepel a lapszámban, abból a megfontolásból, hogy a Korunk Erdélyben íródik, de Magyarország felé is közvetít valamilyen tudást erről a régióról. Szerettem volna, hogy a román köztudatban meglevő divatkép is átmenjen Magyarország fele. Olvashatunk esszét a kortárs román öltözködési kultúráról, egy divatkritikusi írást mai román divat-brandekről és azok marketing-fogásairól.

Melyek számodra a lapszám legérdekesebb tanulmányai?

Számomra a legkedvesebb írás Balasescu tanulmánya, ami az iszlám fátyolviselésről szól. Éppen annak a generációnak a fátyolviselésére kérdezz rá, aki a fátylat a szabadság kinyilvánításaként használja. A fátyolról azt szoktuk gondolni, hogy ez egy olyan ruhadarab, ami pontosan a nőnek elnyomottságát fejezi ki egy adott kultúrában, ő pedig azon fiatalok fátyolviselésére kíváncsi, akik egyféle emigráns családból származóként élnek a nagy nyugat-európai jóléti államokban, és úgy kezdik el viselni a fátylat, mint ami ellentmond a kapitalista országok ideológiájának.

Ovidiu Buta pedig a csak rá jellemző kegyetlenséggel megy neki a mai román designer brandeknek, és például arról a Janine-ról, akire talán néhányan emlékszenek az Eclipsa kollekciója kapcsán, nagyon elmarasztaló véleménye van. Azt is nyomon követi, hogy a párizsi karrierje miért nem tudott folytatódni: éppen a tehetség hiánya az, amit felró ennek a médiasztárnak.

És magyar divatvidékekről?

A legaranyosabb történetek Tóth Eszter Zsófia tanulmányában vannak, arról, hogy a Kádár korszakban a fiatal, faluról városba költözött lányok miket szereztek be először, hogy partiképes csajok maradjanak: nejlonharisnya, napszemüveg, kis kartonruhák, a bőrkabát. Mindez összekapcsolódik egy izgalmas erkölcsi diskurzussal, hogy úgy tűnt, hogy ezek a leányok milyen feslett erkölcsűvé válnak.

Ha valaki napszemüveggel ment haza és naponta háromszor átöltözött, ez a könnyű erkölcsnek volt a jele. Az igazán példa értékű élettörténetek arról szóltak, hogy megvolt ugyan ez a felkapaszkodás, de a párkapcsolatban mindig az adott faluból, vagy régióból származó fiatalembert választottak.

Emellett Bokor Zsuzsának régi kutatási területe a prostituált kultúra Kolozsváron, a húszas évek úrinői hogyan viseltek olyan ruhákat, amelyek az adott korszakban a prostituált státuszához voltak közelállók.

Nemcsak a kutatókat, hanem a divatvilág alkotóit is megkérdeztétek…

Oláh Gyárfás divattervező volt az, aki az egész romániai magyar divatvilágban, ha lehet ilyesmiről beszélni, a leginkább nemzetközi karriert futott be. Rájött arra, hogy csíkszeredaiként egy bukaresti székhelyű céget érdemes működtetni, ezzel megnyíltak előtte olyan lehetőségek, ami talán teljesen magyar profillal nem jött volna össze. Kommunikációs szakemberrel dolgozik, és kiépített egy vizuális arculatot, ami nem feltétlenül egyedül gondolt el. Az ő karrierje követendő a pályakezdők számára is.

Saját írásodban pont a divatblogok jelenségét boncolgatod…

Nyugaton sokkal bejáratottabb stratégia, hogy ezek a bloggerek megélnek abból, amit csinálnak, meghívják őket a fesztiválokra, bejárásuk van bizonyos helyekre, ami egy itteni divatbloggernek nehezebben adódik. Ezért van az, hogy Magyarországon és Romániában nagyon sok a streetstyle-blog, ahol nem kell semmiféle engedély, az ember azt csinál, amit igazából akar és tud. Igazából trendelemző és kollekciókhoz nagyon közel menő, fesztiválokra eljárós alig van egy-kettő.

Azok is olyan figurák, akiknek eleve van már közük ehhez a társadalomhoz, vagy a testvérei valakinek, vagy egy divatlapnál dolgoznak és amellett fognak bele. Egy divatblogger párosról tudok, akik meghívásos alapon mennek el a Romanian Fashion Week-re: Mauvert, és akikről többet is írtam. Teljesen függetlenek, a lány középiskolás diák, a fiú pedig kommunikációs egyetemre jár Bukarestben. Nagyon tudatosan építették fel azt, hogy ők bloggerkednek és elesték a külföldi bloggerekre jellemző mintákat.

[gg]

fotók: az interjút Oláh Gyárfás munkáival illusztráltuk