Posts Tagged ‘Marc Jacobs’

Csak kislányosan!

szombat, május 1st, 2010

A dedónak nem lehet pejoratív kicsengése idén nyáron, mert a legtrendibb darabokat a tinik fedezték fel maguknak, és ezeket a divat egyszerűen kisajátította. Itt van például Gaspard Yurkievich fiatalos, ledér kollekciója. Ennek elengedhetetlen alkotóeleme a térdzokni (bokazokni, vagy olyan, amely a térdet eltakarja, esetleg a combig ér).

Csak az a gond ezekkel a fantasztikus modellekkel, hogy csupán azoknak áll jól, akiknek nyakig érő, őzike lábuk van. Az ilyen nők viszont ne habozzanak idén nyáron kipróbálni!
A trend fontos kelléke még a hajba kötött masni. Ez Luella-nál szinte mindegyik modelljéhez hozzátartozik.

A plüssállatos táskák Giles kedvencei.

Így most bátran felvállalhatod azt is, hogy szereted a plüssmacis kulcstartót, és az ehhez hasonló gyerekes kacatokat. Akárcsak néhány évvel ezelőtt, a táskád fülére, zsebére akaszthatod. Most még trendi is vagy! Luella táskáin is ehhez hasonló kulcstartók lógnak.

Fiatalos, izgalmas a D&G kollekciója is. Miki Egér főszerepéről már írtam, de a kollekció nem csak ettől kislányos. Ezt sokkal inkább erősítik a csipkés-fodros szoknyácskák, a térdig érő húzott szárú nadrágok.

Egyik kedvencem a Betsey Johnson kollekciója, amelyet a 80-as évek rebellis lányai inspiráltak. Annyira provokáló ez a fiatalosság, hogy érteni tudom azokat a férfiakat, akik bevadulnak a tini lányoktól, a húszas évek elején járó kislányoktól.

Másik kedvencem Collette Dinnigan. A modelljeit Alice Csodaországban ihlették. Ártatlanok, egyszerűek, és a smink fantasztikus.

Egyébként egy-egy motívumnál határozottan az az érzésem, hogy a divatot most nem a divattervezők diktálják, hanem az utcák fiatalsága. Itt van például a nyakba tekert sál, amit évek óta télen-nyáron hordanak. Most több divattervezőnél is ( pl. Kenzo, Eley Kishimoto, Marc Jacobs, Loewe) a nyári modellek alkotóeleme.

Nem kell messze menni, elég szétnézni a kolozsvári, marosvásárhelyi egyetemisták között, és megérezzük azt, amit a divattervezők újnak látnak. Ezek a fiatalok a fogyasztói társadalom többnyire kispénzű, kreatív polgárai, akik unják a kínai cuccokat, akiket nem érdekel a divat, és nem tudják, mihez kezdjenek a sok színnel. Nem félnek az idétlen bőszárú nadrágokat térdig érő, bő blúzzal felvenni, az irdatlanul hosszú sálat gondosan a nyakuk köré hajítani, és a legkényelmesebb lapos talpú cipőbe belebújni. A részletekre persze figyelnek: a melltartó piros pántja, a csíkos harisnya és a fülbevaló harmonizál. Még ebben sem közönségesek, nem arra törekszenek, hogy a táskát a cipővel, az övvel társítsák, csak egyszerűen játszanak a színekkel és a lehetőségeikkel. Tudjuk, hogy ezek a ruhák vasalóval nem találkoznak, tudjuk, hogy alsókategóriás tömegcuccok, és mégis rajtuk jól mutat. Imádom őket nézni, mert ezt a trehány merészséget sajnos kinőttem.

(K.Gy.)

Alexander McQueen imagináriuma

kedd, február 16th, 2010

Általában flexibilis szoktam lenni az aktuális divattervező-kedvenccel kapcsolatban: új szezon, új kedvenc. Van viszont öt név, aki mindig játszik a döntésben. Ez az öt név (ábécésorrendben): Marc Jacobs, John Galliano, Jean-Paul Gaultier, Christian Lacroix és Alexander McQueen. Azért pont ők, mert az általuk tervezett ruhákról a divatvilággal való legkorábbi találkozásaim óta minden további nélkül el tudom dönteni, hogy ez valóban és tipikusan az adott tervező műve. És ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a ruha veszítsen funkcionalitásából, kapjon valamit abból az aurából, amit a műalkotásoktól szoktunk elvárni. És a divatbemutató ugyanúgy. És ez az, amiben Alexander McQueen említett négy társánál is többet tudott.

Öngyilkosságában az a legfurcsább, hogy éppen a divatlapokban zajló nagy optimizmus-kampányok idején történik. Nehéz az éppen aktuális életre szóló mondanivalók közé illeszteni. És nehéz jelentőséget sem tulajdonítani neki. Mintahogy utolsó kollekcióját/kollekcióit (ld. a Rorschach-tesztes motívumokat tartalmazó ruhákat) sem lehet most már nem a pszichózis valamiféle megnyilvánulásaként értelmezni. Isabella Blow tünetegyütteséből is érzékelhető valami. Ez az integrálhatatlanság érződik mindabban, amit csütörtökön bekövetkezett halála óta McQueenről írtak. Patetikus megemlékezések, elismerő nekrológok, s aztán gyors lekerülés a főcímek listájáról: kezdődik a New York-i divathét. Legfeljebb egy emlékezetes kollekcióval kevesebb.

Itt most nem szeretném pótolni az elmaradt gyászmunkát. Lassan amúgy is be fog érni. Inkább következzen az az öt emlékezetes jelenség, amit McQueennel kapcsolatban a leginkább kiemelendő.

1. Ruhákkal kapcsolatos tanítása: olyan ruhákat tervez, melyek generációról generációra öröklődnek majd. Helyes: vissza kell találni az öltözék családi hagyatékot képező funkciójához. Logikus egyébként: a kortárs divatszakmában is sokan vannak olyanok, akik egy meghatározó anyai-családi ruhatárnak köszönhetik szakmai iniciációjukat.

2. A divatbemutatón a modell sajátos dimenzióba kerül: egyedül van és egyedül kell kitöltenie egy óriási teret. És ez a feladat korántsem könnyen betölthető, erőfeszítés kell hozzá, mégpedig kivételes.

3. Vissza kell térni a szabásminták, a szabászati ismeretek kézműves gyakorlatához.

4. A növény- és állatvilág viselhetővé szelidítése folyamatos kihívás és sikertelen folyamat. A kudarcra magyarázatként ott van viszont az utolsó elv.

5. Az öltözet teátrális és majdhogynem integrálhatatlan.

Schiap

Vállunkon a nyolcvanas évek

kedd, május 5th, 2009

Ez az amit nem hittünk volna, mégis megtörtént: a nyolcvanas évek visszatérése a mainstream-be magával hozta a kor egyik legellentmondásosabb divatját, a válltömést.

A válltömés anno az emancipációs harcban játszott fontos szerepet. Arra találták ki, hogy a nők határozottabbnak, önállóbbnak tűnjenek, mindenki láthatja, hogy ők profik és hatalom van a kezükben. Most a designerek újra meg akarják velünk kedveltetni ezt a kiegészítőt.

Ha valaki megint beleszeret ebbe az irányzatba, annak a szezon must have-je a Balmain-kabátka, bőrből szabott valamint zsinórozott, testhezálló formában. A Balmain tavaszi kollekciójának egyik alapmotívuma a válltömés, azonban nem a hagyományos, hanem az űrruhákra emlékeztető formával. Hozzá pedig hárem-nadrág és/vagy szűk szárú farmer illik. A kabátkák mellett a kötött kardigánok és a könnyű blúzok is megemelődtek.

A visszatérésben kételkedők többsége úgy véli, túl férfias lesz tőle a sziluett. Szerintük a válltömés annak jó, akinek nincs válla. Akinek van, az nagyon vigyázzon az arányokra, mert nem a dereka fog karcsúbbnak látszani, hanem ő maga tömzsinek. És – teszik hozzá – nincs röhejesebb az átlátszó blúzokba varrt válltömésnél.

Azonban a vállvarratba csempészett párnácskák nem feltétlenül a maszkulin stílushoz kötődnek. Például Givenchy finom, redőzött vállakat álmodott a nőiesen elegáns ruhákra, a Dolce&Gabbana páros kiemelkedő vállformái pedig leginkább egy túlméretezett Mickey Mouse-fülre hasonlítanak.

És ha mindez nem elég, az őszi kollekciók is tobzódnak a határozott formákban, nélkülözhetetlen téve a válltömést a nők és a ruhatáruk számára a következő szezonra is.

[gg]

Tengerész stílus – soha nem ósdi

vasárnap, március 8th, 2009

Nincs olyan nyár, amikor legalább egy divattervező ne áldozná kollekciója nagy részét, de legalább egy-két darabot ennek a stílusnak. Ezúttal a D&G kínál a nap minden órájára, és minden alkalomra nautical-stlyle darabokat. Amennyiben az olasz tervezőpárost követjük, a piros-fehér-kék csíkok, a magas derekú, bő szárú nadrágok és a matróz-élet egyéb szimbólumai az office-viselet részei lehetnek.

Tengerész-szerkóban feltűnhetünk a bevásárlóközpontokban,

és stílus hűen a tengerparton.

Amennyiben a matrózviselet a szívünkhöz nőtt, még mulatozni is megjelenhetünk benne.

Mi több, elmegy ünnepi viseletnek is.

Az olasz divattervező páros mellett Marc Jacobs is átdolgozta a tengerészek öltözetét. Ő viszont kislányos, kamaszos darabokat tervezett.

Michael Kors sem maradt közömbös a nauticalstyle-hoz, az ő ruhái viszont arisztokratikusan elegánsak.

Minden híres divattervező fantáziáját megmozgatta ez a viselet. Coco Chanel, Yves Saint Laurent, Jean Paul Gaultier, John Galliano, Karl Lagerfeld emlékezetes darabjai után 2006 nyarára Kenzo hozott újat a matróz-stílusba.

(K. Gy.)

Ezúttal a pasi hordja a szoknyát

vasárnap, február 15th, 2009

Egyre inkább idegen a társadalomtól, hogy szoknyát viseljen a pasi. Éppen ezért formabontó a Comme des Garçons nyári kollekciója. Rei Kawakubo ugyanis szoknyát tervezett a férfiaknak. Ötlete nem elvetendő, hiszen nincs sok különbség egy CdG-szoknya és a görög díszőrség vagy éppen az ókori egyiptomi viselet között.

Végülis miért csak a nőnek legyen meg az a joga, hogy kénye-kedve szerint válogasson a férfi ruházatából, és a maga ízlése szerint hordja a nadrágot, a kalapot, a szmokingot vagy a nyakkendőt? Marc Jacobs szakított a társadalmi beidegződéssel, és a saját divatbemutatójára is Kawkubo-szoknyát öltött magára, mert kényelmesnek és hordhatónak találja azt.

Igaz, azért az amerikai diavattervezőnek nincs szándékában olyan kollekciót piacra dobni, amelyben a szoknyát a férfi viseli.
Az elmúlt években még Dries van Noten rúgta így az öltözködési szabályokat. A skót viseletből inspirálva a 2005-ös nyári kollekciójában tervezett szoknyát a pasiknak.

(K.Gy.)