Posts Tagged ‘John Galliano’

Galliano után

szombat, október 13th, 2012

Elbocsátásával a francia luxusipar gyökeres változásokat élt meg. Egy ideig nem is volt utódja a Dior-háznál, aztán több hónapi tárgyalás, találgatás – és lehet, hogy intrika után végre megtalálták azt a divattervezőt, aki Marc Jacobsnál kevesebbet kért azért, hogy a Christian Dior-ház vezető divattervezője legyen. (tovább…)

Fektesd farmerba a bizalmad!

hétfő, március 8th, 2010

A farmer túl van tárgyalva. Amerika mítosza, a munkásviselet emancipációja, a divatvilág demokratizálódása, az örökifjúság mítosza, a basic-cuccok kultusza ésatöbbi kötődik ehhez az izgalmas történetű textíliához. Nem hiszem, hogy lett volna olyan szezon, amikor bárki bárkit is eltanácsolt volna a farmer viselésétől. És nem hiszem, hogy létezne a világon divatmagazin, ami évente nem szentelne egy összeállítást a famernak (hogyan találd meg az ideálist, mi a kedvenc farmer-sztorid stb.). Amellett meg a társadalomtudományok is előszeretettel kutatták a farmer történeti/társadalmi jelentéseit.

A 2010 tavasz-nyári szezonban viszont aktuálisabb, mint valaha. A fast fashion márkák tavaszi extrái között mind a farmerhez kapcsolódó összeállítások dominálnak. Ld. a Promod, a H&M, a Mango honlapjait – ez utóbbin  a farmer-kollekciót ráadásul Dree Hemingwayhez kötik (akiről Mugatu valszínűleg csak ennyit mondana: she’s so hot right now).

Merthogy a farmer ezúttal nagyon sokféle identitást képes kifejezni.

Először is nyitva áll az androgünös munkáslány-look lehetősége. Extraápolt hosszú hajjal és diszkrét sminkkel, ahogy Ralph Lauren elképzeli, határesetben még szexisnek is nevezhető. Bár abszolút pártját fogom, nem garantálom, hogy a divat nagyvárosain kívül borzasztó sikert lehetne aratni vele. Csak a megfelelő helyzetben tehát. :)

Aztán nem túl sok energiabedobással extravonzó diszkógirlnek is javallott a farmer. A la Baby Phat. Vagy valamivel kifinomultabb verzióban, à la House of Holland.

Ott van aztán a D&G által hatásosan képviselt neohippi vízió: azt a kis fodros forrónadrágot a tavaly nyáron alaposan elcsépelt nyáricsizmával igazán érdemes az utcára vinni.

Stella McCartney-tól jön a kiegyensúlyozottan nőies, késő hetvenes évekből inspirálódó farmerruha és -szoknya-javaslat. Krémszín telitalpúval.

Valójában az office-osabb verziókért élek-halok.

Meg az urban-casualért. Amihez valami klasszikus és kipróbált farmermárka dukál.

A talpigfarmer Jean-Paul Gaultier replikája a burka-viseléssel kapcsolatos vitákra. Mit rejt és mit villant?

A farmer 2010-es tavasz-nyári diadalútja Giorgio Armanival hág a csúcsra. Ld. a teljes férfiöltönyt farmer-kivitelezésben.

Az uraknak javaslom továbbá a D&G-verziót is, a barna csokornyakkendővel. Irresistible.

Meg ezt a két kis extra szelekciót szintén nekik.

Azt hiszem, különösebb következtetésre nincs szükség: fazontól és árnyalattól függetlenül, farmer minden mennyiségben. Kiegészítőkkel viszont tessék csak perszonalizálni az uniformist!

Schiap

Kacér divat

szombat, március 6th, 2010

A melltartót, a harisnyatartót, a fűzőt, a combfixet, a kombinét most bátran meg lehet mutatni, sőt, meg kell! Ebben igencsak gazdag az idei nyár kínálata, majdnem mindegyik divattervező beemelte a kollekciójába.
A melltartókkal legbátrabban Jean Paul Gaultier bánt. Legtöbb modelljéhez az ötvenes évek vicces vonalvezetését használta.

John Galliano (Dior) a fehérneműket ezernyi változatban, utcai viseletre, partira, estélyre tervezte. Van, ahol felsőruházatként szerepel, van, ahol ki-kivillan a felsőruházat alól.

A.F. Vandevorst főleg a combfix-szel kacérkodott, és gyakran betűrte a könnyű nadrágokat.

A fehérnemű másik oldala: nem a ruha alatt, hanem a ruhán viseljük, mint Marc Jacobs, Jasmine di Milo, Christopher Kane, Roberto Cavalli bemutatóin.

Ha ez sok lenne, megmaradhatunk a klasszikus változatnál, és ártatlanságunk függvényében hagyjuk kivillanni a ruha alól. Erre bőven van példa a nyári kollekciókban.

A stílustanácsadók szerint az az igazán divatos, aki a púder vagy a pasztell színű melltartóját mutatja meg, a bemutatókon azonban volt néhány kivétel piros és fekete fehérneműre is.

(K. Gy.)

Alexander McQueen imagináriuma

kedd, február 16th, 2010

Általában flexibilis szoktam lenni az aktuális divattervező-kedvenccel kapcsolatban: új szezon, új kedvenc. Van viszont öt név, aki mindig játszik a döntésben. Ez az öt név (ábécésorrendben): Marc Jacobs, John Galliano, Jean-Paul Gaultier, Christian Lacroix és Alexander McQueen. Azért pont ők, mert az általuk tervezett ruhákról a divatvilággal való legkorábbi találkozásaim óta minden további nélkül el tudom dönteni, hogy ez valóban és tipikusan az adott tervező műve. És ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a ruha veszítsen funkcionalitásából, kapjon valamit abból az aurából, amit a műalkotásoktól szoktunk elvárni. És a divatbemutató ugyanúgy. És ez az, amiben Alexander McQueen említett négy társánál is többet tudott.

Öngyilkosságában az a legfurcsább, hogy éppen a divatlapokban zajló nagy optimizmus-kampányok idején történik. Nehéz az éppen aktuális életre szóló mondanivalók közé illeszteni. És nehéz jelentőséget sem tulajdonítani neki. Mintahogy utolsó kollekcióját/kollekcióit (ld. a Rorschach-tesztes motívumokat tartalmazó ruhákat) sem lehet most már nem a pszichózis valamiféle megnyilvánulásaként értelmezni. Isabella Blow tünetegyütteséből is érzékelhető valami. Ez az integrálhatatlanság érződik mindabban, amit csütörtökön bekövetkezett halála óta McQueenről írtak. Patetikus megemlékezések, elismerő nekrológok, s aztán gyors lekerülés a főcímek listájáról: kezdődik a New York-i divathét. Legfeljebb egy emlékezetes kollekcióval kevesebb.

Itt most nem szeretném pótolni az elmaradt gyászmunkát. Lassan amúgy is be fog érni. Inkább következzen az az öt emlékezetes jelenség, amit McQueennel kapcsolatban a leginkább kiemelendő.

1. Ruhákkal kapcsolatos tanítása: olyan ruhákat tervez, melyek generációról generációra öröklődnek majd. Helyes: vissza kell találni az öltözék családi hagyatékot képező funkciójához. Logikus egyébként: a kortárs divatszakmában is sokan vannak olyanok, akik egy meghatározó anyai-családi ruhatárnak köszönhetik szakmai iniciációjukat.

2. A divatbemutatón a modell sajátos dimenzióba kerül: egyedül van és egyedül kell kitöltenie egy óriási teret. És ez a feladat korántsem könnyen betölthető, erőfeszítés kell hozzá, mégpedig kivételes.

3. Vissza kell térni a szabásminták, a szabászati ismeretek kézműves gyakorlatához.

4. A növény- és állatvilág viselhetővé szelidítése folyamatos kihívás és sikertelen folyamat. A kudarcra magyarázatként ott van viszont az utolsó elv.

5. Az öltözet teátrális és majdhogynem integrálhatatlan.

Schiap

Fel a kalapokkal!

csütörtök, július 2nd, 2009

Nem tudom elfogadni, hogy azért nem hordunk kalapot, mert errefelé nem szokás. Ha így van, akkor miért nem teremtünk szokást belőle? Hiszen a kalap is öltöztet, mint minden kiegészítő, és emellett hatásos napvédő nyáron. A szokás-teremtéshez akár az idei nyári kollekciók is kiindulópontként szolgálhatnak, hiszen bő választékot kínálnak a divattervezők.
Gucci például idén nyáron a Trilby kalapra esküszik: ez a kollekció visszatérő eleme.

Emanuel Ungaronál pedig a gengszter kalap telepedett rá az egész kollekcióra.

Ralph Laurennál a kalapnak ezer arca van, hol elegáns, hol sportos, és mindig izgalmas.

Jean Paul Gaultier engem ezúttal is elbűvölt az Hermés-kreációkkal.

Az Hermés darabjaival még a cowboy kalapot is szívesen viselném, pedig ezt tartom az egyiknek abból a kevés kalapfajtából, amelyet még gondolatban sem tennék a fejemre.

John Galliano a Dior-háznak a legelegánsabb női fejfedőket tervezte erre a nyárra.

Ez a zseniális designer a saját divatháza kollekciójához viszont teljesen átengedte magát a költészetnek.

Ha kalapkölteményekről van szó, a kritikusok szerint az idei legszebbeket Chanel Haute Couture kollekciójában találjuk meg.

Ennél, igaz, sokkal hordhatóbb a Chanel Croisiere kalapja.

A kalapkölteményeket nem könnyű hordani. Ezekkel üzentet fogalmaznak meg a viselőik. Emellett az ennyire feltűnő darabokhoz bátorság is kell. Talán az ascoti derby az, ahol a kalapcsodákat nem bátorság kérdése felvenni. Íme néhány az idei parádéról:

(K.Gy.)