Posts Tagged ‘haiku’

Kiss Gyöngyvér formát öltött haikui

péntek, október 20th, 2017

Egyértelmű volt már az első pillanattól fogva, hogy a legjobb értelemben vett lelkesedéssel, szeretettel beszél arról, amit csinál. Aztán ahogyan belelendülünk az interjúba az is világos lett, hogy a szakértelem is megvan a mondandó mögött. Kiss Gyöngyvért, egykori szerkesztőnket kértük meg, hogy mutassa be a haikuk által ihletett kollekcióját, amit idén júniusban mutattak be a kolozsvári Művészeti és Formatervezői Egyetem gáláján. A legapróbb részletekéig kidolgozott, erősen konceptuális darabok ezek, a cikkünkkel azt is megpróbáljuk érzékeltetni, hogy mennyi munka elkészíteni egy ilyen sorozatot. És persze egy kicsit a kolozsvári képzésről is szó esik.

kep1

“A divat az első számú szerelmem, utána következik minden egyéb. Nem csak hivatásom, hanem sokszor rögeszmém is. De a divat nem, mint öltözködés érdekel, hanem, mint dizájn. Egyetértek azokkal a kritikákkal, amelyek azt állítják, hogy a divat öltözködés része felületes, és engem ez a felszínesség zavar. De az nem a divat dizájn része. A divattervezés részben művészet, részben mérnöki munka. Ez az az eszköz, amivel elmondhatom azt, amit akarok. Nekem fontos a kommunikáció. Valószínűleg ezért végeztem annak idején újságírószakot. De abban azt a fajta kommunikációs formát, amire nekem szükségem van, nem találtam meg, a divattervezésben viszont igen” – beszélt az elhivatottságáról, illetve arról, hogy mindig is divattervező szeretett volna lenni, csak nem tanult rajzolni gyerekként, pedig az szükséges az egyetemi felvételihez.

“Divattervezőként olyan szintre, amilyen szintre én álmodtam magam, nem lehet rajztudás nélkül eljutni. Szerencsére volt annyi önkritikám, hogy belássam, tanulás és képzés nélkül nem vagyok jobb szinten egy egyszerű hobbivarrónőnél. És akkor eldöntöttem, ha nagyon muszáj, akkor megtanulok rajzolni” – mesélte. Így jelentkezett az egyetem divattervezői szakára.

Szerinte az alapokat el lehet sajátítani a kolozsvári egyetemen is, nem nyújtanak rosszabb képzést, mint a nyugat-európai színvonalas divatiskolák, de a három év kevés a gyakorlat elsajátításához. Érvelése szerint a ruhatervezés a kísérletezésről szól, hogy az adott problémára a dizájner megtalálja a megoldást. Ehhez pedig időre van szükség.

Leonardo da Vinci egy apróka kis angyalkát Verocchio festményén, Krisztus megkeresztelésén 7 év gyakorlat után festhetett meg. Ahhoz, hogy formát tudjál teremteni, hihetetlen sok gyakorlatra van szükséged. Ha három éven keresztül éjjel-nappal is dolgozol, akkor sem elég ennyi idő. Én napi átlag 12 órát dolgoztam, de így sem tudtam mindent kitapasztalni. Viszont mindenhol hároméves a képzés, így nagyjából mindenhol ennyi gyakorlattal rendelkeznek az egyetemek diákjai. Szabni és varrni egy divattervezőnek csak nagyon alapvető szinten kell tudnia, mert egy igazi divatházakban vannak szabómesterek, akik a forma mérnöki megvalósításáról gondoskodnak. Sokkal fontosabb dizájn szempontjából jónak lenni, érezni a formát és a tömeget.”

kep2

A divattervezés elméleti óráin gyakran vitatéma, hogy egyáltalán művészetnek számít-e a fashion design. Kisst is egy olyan feladat indította el a kollekciója megtervezésében, amelyben a divattervezésről kell bebizonyítania, hogy művészet, megvannak az esztétikai elvei.

“Úgy gondoltam, ha művészet a divat, akkor épp úgy lehet illusztrálni a divaton keresztül egy verset, ahogyan megteszi azt a grafika és a festészet. Azért választottam egy lírai műfajt, mert azt képzeltem, hogy azt a legnehezebb illusztrálni. Ha divatos műfajt kellene ma válasszak, akkor nem a haikuval dolgoznék, de lényegre törő műfajként, egészen izgalmas volt. A haikunak megvannak az elvei, fontos, hogy természetleíró költemény, ellentétezésre épül és az élet múlékony pillanatait próbálja megörökíteni. Amikor jobban beleástam magam a témába, már azt is megtudtam, hogy a költők vertikális és horizontális síkon is mozogtak, tehát különböző kultúrákat és különböző történelmi korokat olvasztottak egybe. Ettől lettek annyira izgalmasak a képeik. Ezek lettek így a kollekcióm alapelvei. Az alapelemei pedig a klasszikus fehér ing és a ceruzaszoknya” – mesélte.

Így használta a tervezés során a 16-17. századi, reneszánsz kori udvari öltözet egy-egy elemét. Egy olyan történelmi korhoz nyúlt vissza, amikor a ruhák jelentősen átformálták a testet. Elég csak VIII. Henrik vagy I. Erzsébet válltöméseire gondolni, amivel elérték, hogy váll-csípőhosszuk a normális többszöröse legyen. Hatalmat és az erőt szimbolizálták. Felhasználta a buggyos ujjak csavaros kitüremkedéseit, a különböző nyakkivágásokat és a fűzőket is. Utóbbinak nem is annyira architektúrája, mint inkább a formája inspirálta. Elemeire bontotta ezeket a reneszánsz öltözeteket, majd különböző technikákkal nagyítással, torzítással módosította azokat, és ezeket használta az új forma kialakításánál. A buggyos ingek csavart kitüremkedéseit dolgozta át a modelljeire. De terülőminta szempontjából is nagyon szép és gazdag az időszak, azokat is használt a “materialitásai” elkészítésekor.

viiihenrik

Az emberi csontváz anatómiai illusztrációit is feldolgozta a munkákon, mert a csontváz és a koponya az egyik jelképe a klasszikus művészetben a múlékonyságnak. És ezért kerültek nagyon gyakran virágok a digitális printekre, mert azok is hasonló szimbólumok.

“A divat azért szép, mert a forma művészete, amit egy mozgásban lévő testre alkalmazunk. Mert nem ugyanaz a formád egy mozgásban lévő manökenen, és egy próbababán” – mondja. És mintha egy kicsit szabadkozna is ezzel, hogy az eredeti tervekhez képest néhol változtatnia kellett, mert a textíliák kiválasztásakor nem volt meg a kellő tapasztalata, és tervezett volumetriáihoz sokkal könnyebb anyagokra lett volna szüksége.

A tervezési folyamat ugyanis értelemszerűen a tervezéssel, a vonalak megtalálásával, a forma megalkotásával kezdődött, utána jöhetett az anyagszerűségek megtervezése, a printek elkészítése. Miután minden megvolt elkezdhette egymás mellé tenni a materialitásokat, hogy minden egyes outfitnél úgy kell a színeket és az anyagokat párosítani, hogy hangsúlyozzák egymást, “megéljenek” egymás mellett. Használt például hagyományos máramarosi mintás kasmír szövetet, bársonyt, színezett bárányprémet, de néhány anyagot még japánból is rendelt, mert ugye multikulturalitás, a különböző kultúrák egymás mellé rendelése egyaránt része volt az alapkoncepciónak.

De az eredeti tervekből azért is hagyott el, mert a materialitások (az anyagszerűségek) sokkal pompásabbak lettek, mint azt előre elképzelte, és kár lett volna hagyni elveszni. Mert ha túl sok minden van a ruhán, akkor a lényeg elvesz, nem fogja a szem megtalálni rajta. “Úgyis az a kollekciómnak az egyik veszte, hogy a belső szerkezetet senki nem látja benne, pedig a belső szerkezete is szép a dizájn szempontjából. De az alatt a két perc alatt, amíg a kifutón van a ruha, a szem úgysem képes felfogni ezeket. Egyébként ez a kollekció inkább art fashion, tehát inkább kiállításra, mint viselésre szánt” – teszi még hozzá, mielőtt egyenként, részletesem bemutatná a darabokat. Azt az öt outfitet, amit végül meg is varrt, mert a terveit sokkal többnek készítette el.

r11

“Az nem egy szabástechnikai malőr, hogy az ujj így csavarodik, hanem sokat dolgoztam azon, hogy így csavarodjon. Jellemző rám az asszimmetria és a görbe vonalak, amelyek szintén megjelenek ezen a darabon, ami dinamikussá teszi a munkát” – mondja a kollekció első darabjáról, amelyen gyöngyhímzés, bársony applikációk és egyéb hímzési technikák is megtalálhatóak. A blézer szerű blúzon pedig ott a korábban már említett csontvázdíszítés.

r18

A digitális print alapja batik technikával készült: papírra vitte fel a méhviasszal a mintát, majd befestette a papírt. A vegetációs mintát pedig frottázs technikával készítette a saját szárított növényiből, majd kivágta, és elrendezte az alapon. Ezt kellett szkennelni, és digitálisan tovább szerkeszteni.

r21

Japán tradicionális pamut felhasználásával készült a második outfit. “A japán printekről azt kell tudni, hogy rendkívül precízek, nem csúsznak el. Az anyagnak is nagyon jó a tartása. De arra nem tudtam digitális printet tenni, ezért kézzel kellett felfessem a csontvázamat. Meg lehet csinálni, csak minden attól függ, mennyi idő szánunk rá” – részletezte.

r23

A vörös vegetációs minta egy 16. századi festményről származik, egy arisztokrata hölgy ruhájának a mintája volt, amit felnagyított és a saját sziluettjére formálta. Az alapszöveten viszont fehér virágok voltak, ami neki nagyon nyersnek tűnt, és ezért megfestette arannyal, sárgával, neon sárgával, narancssárgával és neon zölddel. És csak után ragasztotta rá a vörös formát.

r25

“Még a madarat is én fényképeztem egy stuttgarti állatkertben. Az előre elkészített felületre számítógépes képfeldolgozással, batikra emlékeztető technikával készítettem a háttérrajzot, utána megrajzoltam a nárciszokat és a madarat, kivágtam, majd az egészet elhelyeztem” – mondta a printjéről.

r31

“A tanáraim tanácsára itt a volumenről lemondtam, és máig hiányolom ezt. Szerintem utólag meg fogom csinálni, és felrakom rá egy övként. Azt mondták, hogy időm se lesz elég és a materialitásaim is túl szép, kár lenne őket eltakarni, mert nem fognak érvényesülni, és hagyjam inkább szabadon a szoknyát. Ez az outfitem kellene a legszebb legyen, ha a felhasznált anyagokat és a színkombinációkat tekintjük, de éppen azért, mert nincs semmi volumetria, nincs semmi színpadias rajta, nem vonzza a tekintetet” – mondta.

r34

“Ez az egyik legszebb materialitás, 3D-s hatásuk van. Van dimenziója, van reliefje az anyagnak. De az a ritmus is nagyon fontos, ahogyan elszórom a gyöngyöt, mert a túlszabályozott fárasztó a szemnek, és unalmassá teszi az anyagot. Ezért minden olyan felületet, ahol ilyen gyöngyök vannak, előbb felszórtam, majd minden egyes darabot odatűztem az anyaghoz, és utána felhímeztem. Ez technika. Elég sok türelem és gyakorlat kell hozzá, de megy”

r42

“Kivitelezés szempontjából ez volt az első outfit, és ebben van a legtöbb hiba. Ezen tanultam meg egy csomó mindent, de ezért ezek a prototípusok. Ezen kell felismerni a hibát, hogy következőkor már ki tud küszöbölni. Persze ez egy diplomamunka, se idő, se pénz mindent újra legyártani. Ebben az esetben a zseb anyagszerűsége, az árnyékolás és a zsebfedő bélése is bársony, ami nehéz, és lehúzta a volumetriát” – magyarázta, hogy min kellene javítani.

r43

r44

Máramarosi kasmír felület, amire virágformákat és gyöngyöket hímzett.

r51

“A volumetriák erről a blúzról is hiányoznak, de ezekre már nem akartam alkalmazni. Ezek is nagyon eredeti materialitások, és kár lett volna őket eltakarni. Például bárányprémből készült virágformák kerültek az egyikre. Kivágtam a mintákat, majd megnyírtam, hogy megfelelő reliefje legyen. A hagyományos japán pamutra lótuszvirág formájú kis bundácskákat applikáltam”- mondta, míg a saját pirintjének az alapján németalföldi csendéletekről rajzolta át.

r53

Ezek mellett a 4 rétegű 3D-s anyagszerűséget kell kiemelni. A felső rétege bársony, majd 3 máramarosi kasmír jön. Persze az is külön technika, hogy ne foszoljon szét az anyag és megfelelően szétnyíljanak a virágmotívumok.

r55