Posts Tagged ‘Christian Lacroix’

Alexander McQueen imagináriuma

kedd, február 16th, 2010

Általában flexibilis szoktam lenni az aktuális divattervező-kedvenccel kapcsolatban: új szezon, új kedvenc. Van viszont öt név, aki mindig játszik a döntésben. Ez az öt név (ábécésorrendben): Marc Jacobs, John Galliano, Jean-Paul Gaultier, Christian Lacroix és Alexander McQueen. Azért pont ők, mert az általuk tervezett ruhákról a divatvilággal való legkorábbi találkozásaim óta minden további nélkül el tudom dönteni, hogy ez valóban és tipikusan az adott tervező műve. És ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a ruha veszítsen funkcionalitásából, kapjon valamit abból az aurából, amit a műalkotásoktól szoktunk elvárni. És a divatbemutató ugyanúgy. És ez az, amiben Alexander McQueen említett négy társánál is többet tudott.

Öngyilkosságában az a legfurcsább, hogy éppen a divatlapokban zajló nagy optimizmus-kampányok idején történik. Nehéz az éppen aktuális életre szóló mondanivalók közé illeszteni. És nehéz jelentőséget sem tulajdonítani neki. Mintahogy utolsó kollekcióját/kollekcióit (ld. a Rorschach-tesztes motívumokat tartalmazó ruhákat) sem lehet most már nem a pszichózis valamiféle megnyilvánulásaként értelmezni. Isabella Blow tünetegyütteséből is érzékelhető valami. Ez az integrálhatatlanság érződik mindabban, amit csütörtökön bekövetkezett halála óta McQueenről írtak. Patetikus megemlékezések, elismerő nekrológok, s aztán gyors lekerülés a főcímek listájáról: kezdődik a New York-i divathét. Legfeljebb egy emlékezetes kollekcióval kevesebb.

Itt most nem szeretném pótolni az elmaradt gyászmunkát. Lassan amúgy is be fog érni. Inkább következzen az az öt emlékezetes jelenség, amit McQueennel kapcsolatban a leginkább kiemelendő.

1. Ruhákkal kapcsolatos tanítása: olyan ruhákat tervez, melyek generációról generációra öröklődnek majd. Helyes: vissza kell találni az öltözék családi hagyatékot képező funkciójához. Logikus egyébként: a kortárs divatszakmában is sokan vannak olyanok, akik egy meghatározó anyai-családi ruhatárnak köszönhetik szakmai iniciációjukat.

2. A divatbemutatón a modell sajátos dimenzióba kerül: egyedül van és egyedül kell kitöltenie egy óriási teret. És ez a feladat korántsem könnyen betölthető, erőfeszítés kell hozzá, mégpedig kivételes.

3. Vissza kell térni a szabásminták, a szabászati ismeretek kézműves gyakorlatához.

4. A növény- és állatvilág viselhetővé szelidítése folyamatos kihívás és sikertelen folyamat. A kudarcra magyarázatként ott van viszont az utolsó elv.

5. Az öltözet teátrális és majdhogynem integrálhatatlan.

Schiap

Nyár fehéren-feketén

vasárnap, január 25th, 2009

Jóformán nincs divattervező, aki kollekciójából ne áldozott volna fel legalább egy darabot a fekete-fehér áramlatnak. A klasszikus kombinációk mellett fehér-fekete virágok, pöttyök, kockák, csíkok töltik ki az idei nyári divatot. Christian Lacroix például egészen merészen bánt ezekkel a mintákkal, néha többet is összezsúfolt egy darabba.

Dries van Noten nem bánt ennyire kegyetlenül a csíkos, kockás, és pöttyös mintákkal, ezért ruhái hordhatóbbak, és a szemnek is pihentetőbbek.



Mind közül viszont a legizgalmasabbat Dolce & Gabbana készítette. Kollekciója nem annyira a fehér-fekete kombinációjától különleges, jóval inkább a koncepciótól. Az olasz designer-páros ugyanis a klasszikus férfi pizsamát emelte át alkalmi öltözetnek.


Alkalmi viseleteket terveztek még fehér-fekete virágokkal is,

és miután a fehér-fekete az elegancia egyik védjegye, hogyisne bukkannák rá csipkében is, melytől az törékeny, nőies lesz.

Idén nyáron fehér-feketében a legnépszerűbb a pöttyös minta.

3.1 Phillip Lim

és Anna Sui pedig a népművészeti motívumkincset alkalmazta – fehéren-feketén.

(K. Gy.)