Posts Tagged ‘bőrtáska’

Bővülő táskák

kedd, október 16th, 2012

“Feltevődött bennem a kérdés, hogy hogyan lehetne egy értékes ünnepi viseletet úgy átalakítani és új formába helyezni, hogy az a mindennapi használattól újra funkciót kapjon. Így öröklődött át az a ritmikus bővülés, amelyet egy népi szoknya és egy táska is magában tud foglalni. A nők tánc közben pörögnek, és a mindennapi életben is. Ehhez szükségük van olyan tárgyakra, amely oda alakul a testükhöz és felvesz egy kényelmes formát. Ez a titka az egésznek.”

Hónapokba telt, míg végleges alakot öltött az alább olvasható beszélgetés, de megérte! Egy igazán tehetséges és sokoldalú iparművészt mutatunk be, aki álmodott egy nagyszerűt. Díjnyertes táskáinak lelke van, amelyben ugyanúgy benne van a nagyváros lüktetése, mint a gyimesi táj békéje. Esztány-táskát, szeretettel! (tovább…)

Ikonikus Hermès táskák

csütörtök, február 16th, 2012

Mi a közös Jane Birkinben és Grace Kellyben?

Mindamellett, hogy mindketten fénykoruk ünnepelt színésznői és hírességei voltak, mindkettejük nevét egy-egy ikonikus kiegészítő őrzi. Az 1837-ben alapított francia luxusmárka, a Hermès divatház egy-egy táskájáról van szó, a Birkinről és a Kellyről. A két modell eléggé hasonló, egyszerű és letisztult formájú nagyobb kézitáska észveszejtő árcímkével. Francia mesterek a lehető legjobb minőségű anyagok felhasználásával készítik őket kis példányszámban, sorszámozva. A ritkaságuk, magas minőségük és még magasabb áruk miatt rövid időn belül az exkluzivitás és a jólét státusszimbólumai lettek. Emiatt is milliónyi jobb-rosszabb másolatuk került piacra, a szinte tökéletes koppintástól a kínai piacos műanyagtáskákig. (tovább…)

Ez nem egy táska, ez egy Pell Art!

kedd, február 23rd, 2010

A divatvilágban a válság egyik pozitív hozadéka volt a klasszikus darabok, a kézzel készült, igényes kivitelezésű kiegészítők iránti megnövekedett érdeklődés.

Az elmúlt két évben nem lehetett úgy felütni divatmagazint, hogy stílustanácsként ne azt olvastam volna, hogy tessék időtálló darabokba befektetni a pénzt. Tessék klasszikus szabásmintájú ruhadarabot vásárolni (ha már valamit), tessék bőrtáskába fektetni (lehetőleg hírnévvel rendelkező modellbe), tessék olaszoktól bőrcipőt venni, tessék megkeresni a szaktudás nyomát magán viselő kisszériájú, sőt rendelésre gyártott egyéni darabokat. Az, amit a nagy divatvárosokban a fast fashion által inflálódó trendek ellenében felfedeztek az elmúlt évtizedben, hirtelen univerzális tudássá lépett elő.

Ezekről a tanácsokról mindig a Pell Artra asszociáltam. A kolozsvári bentlakásnegyedben másfél évtizede kulturális helyszín a bőrárubolt – a Croco pizzázó, a Marty café és az ideggyógyászat négyszögében. A hely szimbolikus földrajza sem mellékes: a bentlakásból az egyetemre, könyvtárba, kocsmába, kiállításmegnyitóra, randira, moziba sietők nézik naponta ezt a kirakatot.

A kilencvenes évek végén a Pell Art bőrtáska státusszimbóluma volt a bölcsész egyetemistának (mára már nem ennyire egyértelmű a képlet). Emlékszem, külön örültem neki, hogy a „pici görög” táskába csőbe tekerve befértek az A4-es méretű kurzusok.

Balázs László, a Pell Art kitalálója a nyolcvanas évek óta készít kisszériás bőrkiegészítőket. A történet úgy kezdődött, mint a „divat a szocializmusban”-történetek általában: nagy igény az izgalmas, egyedi darabok iránt plusz az állami gazdaság által felajánlott keretek, amit a hozzáértő tudott a maga elképzelései szerint alakítani. A Herbák-Dermata-Clujeana alkalmazottjaként készültek az első cipők-táskák, melyek a művészeti alap Jókai utcai üzletében keltek el. Ráadásul azonnal: a hétközben érkezett új darabok a hétvégére rendszerint elfogytak.

Balázs Szekernyés Mártont, egykori idősebb kollegáját említi kedves kollegájaként. Szekernyés a bőrbatikolás technikáját alkalmazta munkajeleneteket feldolgozó bőrdomborművein. A közös munka éveiből származik az anyag, a szép bőr szeretete. Amit a kommunizmus idején még annyira nehéz volt beszerezni. Amihez mára korlátlan mennyiségben, de csakis importáruként lehet hozzájutni. („A napokban zár be Románia utolsó bőrgyára” – mondja Balázs.)

A rendszerváltás után induló vállalkozás előbb a Deák Ferenc utcában levő Fantázia nevű boltban kezdte el működését, -95-től pedig a jelenlegi helyen is üzlet nyílt. A kettő egy ideig párhuzamosan működött egymás mellett. A kereslet már nem ugyanaz, mint a kommunizmus éveiben. Balázs László metaforájával: „Időközben az történt, hogy kijutottunk a sivatagból, és amint kijutottunk, már nem olyan értékes a púp. A sivatagon kívül a tevének már nem kell púp.” Majd folytatja: „Nem az történt, hogy az emberek lettek kevésbé igényesek. Az emberek igényesek. Csak közben kinyílt a világ.” Ehhez a kinyílt világhoz igazodik az újabb üzlet, a Brassaival szemben, ahol lenvászon ruhák és cserépáru is kapható. A bőrkiegészítőkhöz tartozó arculat konkretizálódik, határozottan kezd megcélozni egy közönségtípust.
A tervezőműhely maradt a korábbi helyszínen, a diáknegyedben.

Hangulatát a tervezővel való beszélgetésem óta is érzem a Pell Art Erzsike-zsákomon: falra kiragasztott versrészletek, a művészként is dolgozó Balázs László munkái, Balázs Péter képei után készült reprók, családtörténetek, sok felcsavart színes bőrgöngyöleg, varrógép, sok-sok kazetta verssel-zenével. Honnan az inspiráció? „Az ember leül és rajzol” – mondja a tervező. Ebben a környezetben ilyen egyszerű.
És akkor a csajszis konklúzió: mért ne lennénk a Pell Art Jane Birkinjei? Megrendelésre minden fantáziánk teljesül.

Schiap