Posts Tagged ‘bőrcipő’

Cipő, mint főnév

csütörtök, január 13th, 2011

szőrös

cipő (főnév)- Vékony bőrből vagy szövetből készített, erős talppal ellátott, csak a lábfejet fedő szár nélküli lábbeli. A ruházatunk egy része, amelyet azért hordunk, hogy védje a lábunkat (általában bőrből vagy más erős anyagból készül).

Állati

A cipőknek meglehetősen sok eltérő változata alakult ki a rendeltetésük és a viselő társadalmi szerepének függvényében.

szőrös cipő

Hasonlóan összetett képet mutatnak az efféle lábbelik megjelenésük alapján: sarkuk lehet sima vagy magas – az utóbbit a nyugati társadalmak a nőies öltözködés egyik jelképének tartják. A sarok a cipő hátsó alsó részét képező erősítés, gyakorlatilag a láb sarkára ható nagyobb nyomások kiállására készül. Lehet magas, hogy a lábbeli viselője magasabbnak tűnjön, illetve sima.

piros bőr pata
Vegyes mintás
Csizma?

csizma– bőrből készített, hosszú szárú lábbeli, vékony, vagy vastag talppal. A csizmafej hátsó része; a csizmaszárnak kéreggel megerősített, keményített része, mely a lábsarok oldalait környékezi; talpbőr, melyet a csizmatalp hátsó végére ragasztatnak, szögelnek, s félkör alakúra vágnak.

Nyári különlegesség

szandál– a köznyelv nem nevezi cipőnek, mert nem zárt, hanem nyitott.

Miután rátaláltam az irregularchoice websitejára (ki ne hagyja senki!!!!), és csodálattal, undorral illetve könnyekkel küszködve végignéztem az összes darabot, arra gondoltam, hogy van-e meghatározás, ami le tudná írni ezeket a kreációkat … és hát a meghatározás az megvan, ráadásul egész szórakoztató párhuzamot alkot a képekkel.

Ez nem egy táska, ez egy Pell Art!

kedd, február 23rd, 2010

A divatvilágban a válság egyik pozitív hozadéka volt a klasszikus darabok, a kézzel készült, igényes kivitelezésű kiegészítők iránti megnövekedett érdeklődés.

Az elmúlt két évben nem lehetett úgy felütni divatmagazint, hogy stílustanácsként ne azt olvastam volna, hogy tessék időtálló darabokba befektetni a pénzt. Tessék klasszikus szabásmintájú ruhadarabot vásárolni (ha már valamit), tessék bőrtáskába fektetni (lehetőleg hírnévvel rendelkező modellbe), tessék olaszoktól bőrcipőt venni, tessék megkeresni a szaktudás nyomát magán viselő kisszériájú, sőt rendelésre gyártott egyéni darabokat. Az, amit a nagy divatvárosokban a fast fashion által inflálódó trendek ellenében felfedeztek az elmúlt évtizedben, hirtelen univerzális tudássá lépett elő.

Ezekről a tanácsokról mindig a Pell Artra asszociáltam. A kolozsvári bentlakásnegyedben másfél évtizede kulturális helyszín a bőrárubolt – a Croco pizzázó, a Marty café és az ideggyógyászat négyszögében. A hely szimbolikus földrajza sem mellékes: a bentlakásból az egyetemre, könyvtárba, kocsmába, kiállításmegnyitóra, randira, moziba sietők nézik naponta ezt a kirakatot.

A kilencvenes évek végén a Pell Art bőrtáska státusszimbóluma volt a bölcsész egyetemistának (mára már nem ennyire egyértelmű a képlet). Emlékszem, külön örültem neki, hogy a „pici görög” táskába csőbe tekerve befértek az A4-es méretű kurzusok.

Balázs László, a Pell Art kitalálója a nyolcvanas évek óta készít kisszériás bőrkiegészítőket. A történet úgy kezdődött, mint a „divat a szocializmusban”-történetek általában: nagy igény az izgalmas, egyedi darabok iránt plusz az állami gazdaság által felajánlott keretek, amit a hozzáértő tudott a maga elképzelései szerint alakítani. A Herbák-Dermata-Clujeana alkalmazottjaként készültek az első cipők-táskák, melyek a művészeti alap Jókai utcai üzletében keltek el. Ráadásul azonnal: a hétközben érkezett új darabok a hétvégére rendszerint elfogytak.

Balázs Szekernyés Mártont, egykori idősebb kollegáját említi kedves kollegájaként. Szekernyés a bőrbatikolás technikáját alkalmazta munkajeleneteket feldolgozó bőrdomborművein. A közös munka éveiből származik az anyag, a szép bőr szeretete. Amit a kommunizmus idején még annyira nehéz volt beszerezni. Amihez mára korlátlan mennyiségben, de csakis importáruként lehet hozzájutni. („A napokban zár be Románia utolsó bőrgyára” – mondja Balázs.)

A rendszerváltás után induló vállalkozás előbb a Deák Ferenc utcában levő Fantázia nevű boltban kezdte el működését, -95-től pedig a jelenlegi helyen is üzlet nyílt. A kettő egy ideig párhuzamosan működött egymás mellett. A kereslet már nem ugyanaz, mint a kommunizmus éveiben. Balázs László metaforájával: „Időközben az történt, hogy kijutottunk a sivatagból, és amint kijutottunk, már nem olyan értékes a púp. A sivatagon kívül a tevének már nem kell púp.” Majd folytatja: „Nem az történt, hogy az emberek lettek kevésbé igényesek. Az emberek igényesek. Csak közben kinyílt a világ.” Ehhez a kinyílt világhoz igazodik az újabb üzlet, a Brassaival szemben, ahol lenvászon ruhák és cserépáru is kapható. A bőrkiegészítőkhöz tartozó arculat konkretizálódik, határozottan kezd megcélozni egy közönségtípust.
A tervezőműhely maradt a korábbi helyszínen, a diáknegyedben.

Hangulatát a tervezővel való beszélgetésem óta is érzem a Pell Art Erzsike-zsákomon: falra kiragasztott versrészletek, a művészként is dolgozó Balázs László munkái, Balázs Péter képei után készült reprók, családtörténetek, sok felcsavart színes bőrgöngyöleg, varrógép, sok-sok kazetta verssel-zenével. Honnan az inspiráció? „Az ember leül és rajzol” – mondja a tervező. Ebben a környezetben ilyen egyszerű.
És akkor a csajszis konklúzió: mért ne lennénk a Pell Art Jane Birkinjei? Megrendelésre minden fantáziánk teljesül.

Schiap