Stílusikon: Tilda Swinton

Ági, 2013. június 4. kedd

Sokoldalú, különleges, androgün. Ezek azok a jelzők, amelyek először eszembe jutnak, ha megpillantom a vásznon vagy valamelyik folyóirat oldalán Tilda Swintont. Ugyan nem lehet azt mondani róla, hogy egy klasszikus szépség, de az biztos, hogy egy ikonikus jelenség.

Az eredetileg Katherine Mathilda Swinton névre hallgató Tilda 1960. november 5-én látta meg a napvilágot Londonban, Judith és John Swinton lányaként. Tilda a kenti West Heath Leányiskolában kezdte el tanulmányait, ahol osztálytársa nem más, mint Lady Diana Spencer volt. Később a Cambridge-i Egyetemen diplomázott Szociológia és Politológia szakon. Az egyetemi évei alatt került először kapcsolatba a színjátszással, de inkább foglalkoztatta a filmezés, mint a színpad gondolata.

Tilda Swinton karrierje során nemcsak olyan hollywoodi sikerfilmekben játszott, mint a The Beach, aThe Chronicles of Narnia  vagy a We need to talk about Kevin, de meghódította a művészfilmek kedvelőinek szívét is.

Színésznőként több filmben is tanúi lehetünk metamorfózisának, úgy az 1992-es “Orlando”-ban, mint a 2009-es “I am love”-ban, ahol Tilda Emma Recchi szerepét ölti magára. A film első felében hosszú hajjal, finoman kifestve és elegáns ruhákban kelti életre az olasz burzsoá család egyik tagját, míg a film második felében ki/előbújik a jelmezből, és átadja magát egy sokkal természetesebb és letisztultabb karakternek. A film szépségéhez nemcsak a történet, de a Raf Simons (az akkor még Jil Sandernek, mostanra viszont már Diornak dolgozó tervező) által megálmodott ruhák is hozzásegítenek.

A több mint 60 filmben játszó, 50 jelölést magának mondható és 29 díjat beseprő színésznő minden vörösszőnyeges megjelenése valami különlegeset hordoz magában. Androgün vonásainak köszönhetően egy nőies estélyi ugyanúgy kiemeli egyedi szépségét, mint egy maszkulin összeállítás.

Tilda Swinton úgy filmválasztásaiban, mint öltözködésében kitűnik, és különbözik a hollywoodi normáktól. Bárhol jelenik is meg, elmaradnak a tökéletesen koreografált fürtök, a babapiros arc és a hosszú fekete szempillák, viszont ezeket a “hiányosságokat” folyamatosan háttérbe szorítja határozott, mégis visszafogott kisugárzása.

De mi az, ami mégis egyedivé és váratlanná teszi? Az egyszerűen hátra vagy oldalra fésült haja, a puritán megjelenése, a férfias szabásvonalak vagy a feminin részletek, esetleg mindezen elemek kompozíciója?

Sokarcú mivoltának köszönhetően örök múzsája a fényképészeknek, tervezőknek és a divatvilág nagyjainak. Legutóbbi kollaborációja a Chanel divatházzal volt, mely őt választotta a 2013-as pre-fall, Métiers d’Art Paris-Edinburgh névre keresztelt kollekciójának múzsájául. A színésznőt nem más, mint Karl Lagerfeld örökítette meg, aki úgy nyilatkozott Tildáról, mint a Paris-Edimbourgh kollekció tökéletes megtestesítőjéről, aki úgyszintén magában hordozza a skót vért, mint a modern nő és az időtlen elegancia esszenciáját.

De nem ez volt az első ilyen típusú megjelenése, hiszen több alkalommal is ő állt modellt a Pringle of Scotland-nak, először 2009-ben a női, majd 2010-ben a férfi vonalnak.

Emellett olyan színvonalas folyóiratok címlapján és oldalain jelentek meg fényképei, mint a W Magazine, Dazed&Confused, AnOther Magazine vagy a Candy Magazine, ahol a neves Tim Walker fényképész kapta lencsevégre.

Az 52 éves Tilda Swinton belekóstolt a performansz művészetbe is. 1995-ben Cornelia Parker művésznőt egy olyan kollaborációra kérte fel, melynek eredeti ötlete az üvegkoporsóban fekvő Hófehérke álmának a megjelenítése volt. Az együttműködés során ez az elképzelés átalakult a „The Maybe” névre keresztelt installációvá, amely különböző híres tárgyakat exponált üveg dobozokban, a londoni Serpentine Galériában, így Freud kanapéját, Charles Dickens tollát, valamint az alvó Tildát is. A későbbiekben a színésznő függetlenül megismételte performanszát 1996-ban Rómában, majd 2013. márciusában lepte meg rajongóit a new york-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA),  ahol egy napot töltött az üveg dobozban aludva.

Úgyszintén az idén a „The Impossible Wardrobe” performanszában a Párizsi Galéria archívumából hozott régi ruhákat keltett új életre a Palais de Tokyo-ban.

Mindennapjait ugyanez a töredékesség és normák ellen való fordulás jellemzi. Megjelenését olyan szavakkal illethetjük, mint avant-garde, androgün, brilliáns vagy bizarr. Viszont érdemes megfigyelni és ihletet meríteni a színésznőtől, hisz minden összeállítása egy egységes és kifinomult egyéniséget rejt magában.

Végül David Bowie dallamaival, a The stars (are out tonight)-tal zárnám rajongásomat a színésznőről, aki ebben a videóban pár androgün társával együtt kápráztat el minket:

Titeket mi az ami a legjobban megfog Tilda Swinton egyéniségéből?

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,