Mad Men: stílusos (Reklám)őrültek

Anna, 2012. április 2. hétfő

Egy hete kezdődött el a Mad Men (Reklámőrültek) ötödik évada, biztosan közületek is sokan már nagyon várták, hogy közel másfél év után végre folytatódjanak a kalandok. Az IMDb-n jelenleg 8,8-ra értékelt sorozatot eddig több tucatnyi filmes díjra jelölték, amelyek közül sokat meg is nyert. Többek között a legjobb sorozatnak, legjobb főszereplőknek járó Aranyglóbuszt, BAFTA-, SAG- és Emmy-díjakat is. Többször is díjazták a sorozat jelmeztervezőjét, Janie Bryant-et, nem érdemtelenül, hiszen jórészt a Mad Men népszerűségének (is) köszönhető, hogy a divatvilág és a nagy tervezők figyelme újra a hatvanas évek stílusa felé fordult. Mindezidáig valahogyan kimaradt az életemből a Mad Men, de most, hogy bejegyzést kellett írnom a sorozatban megjelenő divatról, elkezdtem nézni. Most már értem a lelkesedést, egy hétvége és egy évad után engem is beszippantott a reklámőrület. (Az askmen.com egyik, kulisszatitkokat megosztó cikke szerint Barack Obama is nagy MM-rajongó.)

életérzés

Még mielőtt rátérnénk a sikersorozat világának stílusára és divatjára, egy rövidke bevezető azoknak, akik nem követik a sorozatot:

“A sorozat az 1960-as évek New York-jába kalauzol minket, ahol is egy fiktív reklámügynökség, a Sterling Cooper dolgozóinak mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. A cím is ebből a korszakból eredeztethető, az ez idő tájt a Madison Avenue-n dolgozó reklámszakemberek ugyanis saját magukra használták ezt a kifejezést. A sorozat […] erősen karakterközpontú, emellett nagy hangsúlyt fektet a 60-as évek hangulatának felidézésére, valamint a társadalmi viszonyok és a korszak jellegzetességeinek bemutatására. […] A 60-as évek atmoszférájának megteremtéséhez természetesen a korhű díszletek mellett a társadalmi jellegzetességek bemutatása, és még néhány apróságnak tűnő, de az összképet nagyban elősegítő vonások, mint például a politikai utalások is nagyban hozzájárultak. Legyen szó akár Marilyn haláláról, a kubai válságról, vagy éppen Nixonról és Kennedy-ről. Azt, hogy mennyire is sikerült reális képet festeni, részben mi is le tudjuk szűrni, de még autentikusabb képet kapunk, ha olyan emberek véleményét halljuk, akik abban az időben és ugyanazon a területen dolgoztak. Jerry Della Femina szerint, aki 60-as években szövegíróként dolgozott, majd később saját ügynökséget nyitott, a sorozatban korhű ábrázolást kapunk. A folytonos cigarettázás, az előítéletek megjelenése, legyen az feketék, vagy éppen nőkkel szembeni, és a viselkedési normák bemutatása egyaránt megfelel a valóságnak.” (Sorozatjunkie)

Tömegmédia és a tömegek manipulációja, a kreatívok mindennapjai a reklámszakma nagy átalakulásának hajnalán, viszki jéggel és füstölés minden mennyiségben.

A sorozat nagy sikerét jól szemlélteti az is, hogy a tengerentúlon a nagy MM-rajongók között már fogalommá vált a dondraperkedés (draping), amelynek a lényegét jól szemlélteti az alábbi videó:

Na, de jöjjön a lényeg: az öltözködés és stílus reklámőrült módra!

A nők.

A nőies, az alakot kihangsúlyozó ruhák dominálnak. A dekoltázs nem túl mély, de mégis szépen hangsúlyozza a nyak, vállak és a nőies felsőtest vonalait. A karcsúsított csípő és a bővülő alj, méginkább homokóra alakot varázsolnak. A szoknya- és ruhahossz nem túl rövid, nem túl hosszú, általában egy hajszálnyival a térd alá érnek. A színek és minták, de főleg a különböző szabásvonalak igen jó érzékkel való kiválasztása jellemzi a női szereplők ruhatárát. A sorozat főszereplőinek (a férfiaknak is) kissé különböző, nagyon egyedi és jellegzetes öltözködési stílusa van, amely szerves egységet alkot a karakter jellemvonásaival. Például Betty Draper mindig tökéletes  eleganciáját a stylistok Grace Kellyről mintázták, Joan Holloway maga a megtestesült Nőiesség, a Marilyn Monroe hatás sokszor tagadhatatlan. Ennek ellenpontján pedig Peggy Olson áll, a maga kissé divatjamúlt, konzervatív és néha túl iskoláslányos ruháival, ám Peggy stílusa fokozatosan alakul, a karakter fejlődésével együtt. Erről részletesebben ITT olvashatsz. A sorozat kulissza- és gardróbtitkaiba a jelmeztervező ITT avat be epizódról epizódra.

A férfiak.

Az extravaganciáktól mentes, elegáns office look. Tökéletesen szabott sötét öltönyök, hófehér ingek, nem túl hivalkodó mintájú nyakkendők diszkrét nyakkendőtűvel, fekete cipő (szigorúan fekete zoknival, aminek a szára elég magas ahhoz, hogy leülve még véletlenül se villanjon ki a lábszár), fekete bőröv, férfiasan elegáns arany- vagy ezüstszínű karóra, mandzsettagombok és négyzetesre hajtogatott fehér zsebkendő a bal mellzsebben az extra luxus feelingért.

Fontos odafigyelni az apró részletekre, mert ezekben rejlik az összhatás és a siker titka:

 ♠ Az első és legfontosabb szabály az ápoltság: haj, kéz, köröm, mindenféle szőrzet legyen rendben, diszkrét és férfias illat (a férfias semmiképpen sem a harmadnapos jómunkásember duftot jelenti!), tiszta ruha, tiszta cipő.

 ♠ A  fehér ingnek tisztának, hófehérnek és vasaltnak kell lennie. Az ingujj leengedett karoknál kb. másfél centinyire látsszon ki a csuklónál. A hatvanas években alapnak számított, hogy ki kell keményíteni az ingeket. Ma már ez kicsit divatjamúltnak számít (kivéve talán a királyi családokban és a Forbes-lista tagjainak körében). De legalább egyszer az életben érdemes kipróbálni, milyen érzés egy szépen keményített patyolat ingben és egy tökéletes öltönyben hódítani,  like a boss. :)

 ♠ A Mad Men-ben a kétrészes, kétgombos, egysoros gombolású öltönyök dominálnak. Sterling viszont mindig háromrészest visel, ez nála státuszszimbólum, ezzel is kifejezve, hogy ki a főnök. Érdemes megfigyelni, hogy a státusz csökkenésével a ruházat is “csökken”: az irodai “négermunkások” csak nadrágot és inget viselnek, esetükben a kabátot már elhagyta a jelmeztervező.

 ♠ Egy passzentos (slim cut), lehetőség szerint személyes méretek után szabott öltöny karcsúsít és magasít, testalkattól függetlenül. Bár az sem árt, ha már alapból Don Draper fizikumával rendelkezik az illető…

 ♠ Egy szép szürke öltöny bárhová felvehető, olyan eseményekre is, ahol egy fekete öltöny túlságosan komor viselet lenne. A barnás tónusú anyagokhoz sötétbarna cipő is viselhető.

További stílusos összeállítások:

a háttérben látható sportos úriember öltözetétől ezúttal tessenek eltekinteni, ő a stáb tagja

A Banana Republic ruhamárka is meglovagolta a sorozat sikerét, Janie Bryant jelmeztervezővel kollaborálva tavaly egy teljes Mad Men inspirálta kollekciót dobtak piacra. Az ötlet sikerén és a nagy keresleten felbuzdulva, néhány hete egy újabb, színesebb és merészebb nyári Man Men kollekcióval rukkoltak elő. Az új kollekció teljes egészében megtekinthető: a női vonal ITT, a férfiaké pedig ITT. érdemes megnézni már csak ötletforrásként is.

az első kollaboráció kampányképei

A második, az előbbinél sokkal színesebb és izgalmasabb 2012-es nyári  BR x MM kollekció
lookbook-fotóin Shalom Harlow és David Gandy idézik fel az őrült érzést:

A kifutókon és a divatanyagokban (editorialokban) is gyakran láthatunk mostanában
olyan darabokat, amelyeket a sorozat világa ihletett:

Érdekes történet, összetett karakterek, nagyszerű színészek, jóképű férfiak, stílusos nők, na meg a hatvanas évek divatjának és életérzésének kvintesszenciája. Ez a Mad Men. Mindenkinek ajánlom! (Talán csak azoknak nem, akik most próbálnak leszokni a dohányzásról…)

Kedves hölgyek és urak, csak nyugodtan őrüljetek meg, stílusosan, Mad Men-módra!

Ehhez ajánlom a Mad Men inspirálta (hivatalos) koktél-kalauzt :)

képek és felhasznált irodalom: amctv.com/shows/mad-men, askmen.com, gq.com, omiru.com, bananarepublic.gap.com, hollywoodlife.com, googleimagesearchformadmenstyle

további ajánlott olvasmány:
a sorozatot készítő tv-csatorna külön blogot hozott létre a Mad Men-ben bemutatott stílus és divat számára, gyakran frissül, sok képpel és háttérinformációval: Fashion File – Mad Men

Nektek bejön ez a hatvanasévekbeli stílus és életérzés?

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

4 hozzászólás ”

  1. lizy:

    Talán nincs nőiesebb ennél a korszaknál. A derék mindent visz!

    Ugyanakkor az jutott eszembe, hogy mi van a földrajzi különbségekkel divat terén? Ezek nyílván a nyugati divatot mutatják, de kiváncsi lennék, hogy mi történt a keleti blokkban ugyanakkor. Tudom, hogy nem voltak anyagok, vagy nem minőségiek, de szüleink ruhatárában mégis vannak szép darabok, s ezek főleg varratott cuccok. Így az egyéniség szerintem eléggé előjött-jöhetett az öltözködésbe.

  2. Anna:

    @lizy:

    jó ötlet! utánanézünk majd, és ha elegendő forrásanyagot találunk, lesz cikk is belőle :)

  3. palisade:

    Jó lenne, ha visszatérnének azok a pasasok is, minden maszkulin jegyükkel egyetemben, a mai feminin egyénektől kiver a víz (a szűk öltönynadrágaikkal, idióta frizuráikkal együtt). Jó lenne Christina Hendricks-féle, formáikra büszke nőket is többet látni az utcán (habár a pasasok titokban ma is az ilyen nőket lesik kocsányon lógó szemmel, de csak titokban, nehogy a mellettük suhanó 30 kilós dizájnolt 2D fesönviktim észrevegye, hogy mit néznek).

  4. Péter:

    @palisade és úgy általában is:
    igazad van abban, hogy férfias férfiakra és nőies nőkre lenne szükség! férfiként azt mondom, hogy szélsőség sosem szép egy nőben. sem a 2D, sem a DDDDcup. legyen arányos, és domború, ahol kell. de a legfontosabb, hogy legyen békében a saját testével, szeresse magát, ahogy van. mert lányok, hogyan várhatjátok el, hogy tetsszetek valakinek, ha ti feszengtek a saját bőrötökben? nagy általánosságban a férfiak nem arra figyelnek, hogy most felszaladt 1-2-5 kg plusz (menjen mind fenékre és mellre, azt kívánom :) ), de az egyből lejön, ha sopánkodtok, salátán éltek vagy zsákruhába rejtitek a(z amúgy tetszetős) alakotokat… legyetek büszkék és dögösek, nem kell az az irreális kép után menni, ami mindenhonnan az arcotokba jön…

Szólj hozzá