Mad Men: stílusos (Reklám)őrültek

Anna, 2012. április 2. hétfő

Egy hete kezdődött el a Mad Men (Reklámőrültek) ötödik évada, biztosan közületek is sokan már nagyon várták, hogy közel másfél év után végre folytatódjanak a kalandok. Az IMDb-n jelenleg 8,8-ra értékelt sorozatot eddig több tucatnyi filmes díjra jelölték, amelyek közül sokat meg is nyert. Többek között a legjobb sorozatnak, legjobb főszereplőknek járó Aranyglóbuszt, BAFTA-, SAG- és Emmy-díjakat is. Többször is díjazták a sorozat jelmeztervezőjét, Janie Bryant-et, nem érdemtelenül, hiszen jórészt a Mad Men népszerűségének (is) köszönhető, hogy a divatvilág és a nagy tervezők figyelme újra a hatvanas évek stílusa felé fordult. Mindezidáig valahogyan kimaradt az életemből a Mad Men, de most, hogy bejegyzést kellett írnom a sorozatban megjelenő divatról, elkezdtem nézni. Most már értem a lelkesedést, egy hétvége és egy évad után engem is beszippantott a reklámőrület. (Az askmen.com egyik, kulisszatitkokat megosztó cikke szerint Barack Obama is nagy MM-rajongó.)

életérzés

Még mielőtt rátérnénk a sikersorozat világának stílusára és divatjára, egy rövidke bevezető azoknak, akik nem követik a sorozatot:

“A sorozat az 1960-as évek New York-jába kalauzol minket, ahol is egy fiktív reklámügynökség, a Sterling Cooper dolgozóinak mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. A cím is ebből a korszakból eredeztethető, az ez idő tájt a Madison Avenue-n dolgozó reklámszakemberek ugyanis saját magukra használták ezt a kifejezést. A sorozat […] erősen karakterközpontú, emellett nagy hangsúlyt fektet a 60-as évek hangulatának felidézésére, valamint a társadalmi viszonyok és a korszak jellegzetességeinek bemutatására. […] A 60-as évek atmoszférájának megteremtéséhez természetesen a korhű díszletek mellett a társadalmi jellegzetességek bemutatása, és még néhány apróságnak tűnő, de az összképet nagyban elősegítő vonások, mint például a politikai utalások is nagyban hozzájárultak. Legyen szó akár Marilyn haláláról, a kubai válságról, vagy éppen Nixonról és Kennedy-ről. Azt, hogy mennyire is sikerült reális képet festeni, részben mi is le tudjuk szűrni, de még autentikusabb képet kapunk, ha olyan emberek véleményét halljuk, akik abban az időben és ugyanazon a területen dolgoztak. Jerry Della Femina szerint, aki 60-as években szövegíróként dolgozott, majd később saját ügynökséget nyitott, a sorozatban korhű ábrázolást kapunk. A folytonos cigarettázás, az előítéletek megjelenése, legyen az feketék, vagy éppen nőkkel szembeni, és a viselkedési normák bemutatása egyaránt megfelel a valóságnak.” (Sorozatjunkie)

Tömegmédia és a tömegek manipulációja, a kreatívok mindennapjai a reklámszakma nagy átalakulásának hajnalán, viszki jéggel és füstölés minden mennyiségben.

A sorozat nagy sikerét jól szemlélteti az is, hogy a tengerentúlon a nagy MM-rajongók között már fogalommá vált a dondraperkedés (draping), amelynek a lényegét jól szemlélteti az alábbi videó:

Na, de jöjjön a lényeg: az öltözködés és stílus reklámőrült módra!

A nők.

A nőies, az alakot kihangsúlyozó ruhák dominálnak. A dekoltázs nem túl mély, de mégis szépen hangsúlyozza a nyak, vállak és a nőies felsőtest vonalait. A karcsúsított csípő és a bővülő alj, méginkább homokóra alakot varázsolnak. A szoknya- és ruhahossz nem túl rövid, nem túl hosszú, általában egy hajszálnyival a térd alá érnek. A színek és minták, de főleg a különböző szabásvonalak igen jó érzékkel való kiválasztása jellemzi a női szereplők ruhatárát. A sorozat főszereplőinek (a férfiaknak is) kissé különböző, nagyon egyedi és jellegzetes öltözködési stílusa van, amely szerves egységet alkot a karakter jellemvonásaival. Például Betty Draper mindig tökéletes  eleganciáját a stylistok Grace Kellyről mintázták, Joan Holloway maga a megtestesült Nőiesség, a Marilyn Monroe hatás sokszor tagadhatatlan. Ennek ellenpontján pedig Peggy Olson áll, a maga kissé divatjamúlt, konzervatív és néha túl iskoláslányos ruháival, ám Peggy stílusa fokozatosan alakul, a karakter fejlődésével együtt. Erről részletesebben ITT olvashatsz. A sorozat kulissza- és gardróbtitkaiba a jelmeztervező ITT avat be epizódról epizódra.

A férfiak.

Az extravaganciáktól mentes, elegáns office look. Tökéletesen szabott sötét öltönyök, hófehér ingek, nem túl hivalkodó mintájú nyakkendők diszkrét nyakkendőtűvel, fekete cipő (szigorúan fekete zoknival, aminek a szára elég magas ahhoz, hogy leülve még véletlenül se villanjon ki a lábszár), fekete bőröv, férfiasan elegáns arany- vagy ezüstszínű karóra, mandzsettagombok és négyzetesre hajtogatott fehér zsebkendő a bal mellzsebben az extra luxus feelingért.

Fontos odafigyelni az apró részletekre, mert ezekben rejlik az összhatás és a siker titka:

 ♠ Az első és legfontosabb szabály az ápoltság: haj, kéz, köröm, mindenféle szőrzet legyen rendben, diszkrét és férfias illat (a férfias semmiképpen sem a harmadnapos jómunkásember duftot jelenti!), tiszta ruha, tiszta cipő.

 ♠ A  fehér ingnek tisztának, hófehérnek és vasaltnak kell lennie. Az ingujj leengedett karoknál kb. másfél centinyire látsszon ki a csuklónál. A hatvanas években alapnak számított, hogy ki kell keményíteni az ingeket. Ma már ez kicsit divatjamúltnak számít (kivéve talán a királyi családokban és a Forbes-lista tagjainak körében). De legalább egyszer az életben érdemes kipróbálni, milyen érzés egy szépen keményített patyolat ingben és egy tökéletes öltönyben hódítani,  like a boss. :)

 ♠ A Mad Men-ben a kétrészes, kétgombos, egysoros gombolású öltönyök dominálnak. Sterling viszont mindig háromrészest visel, ez nála státuszszimbólum, ezzel is kifejezve, hogy ki a főnök. Érdemes megfigyelni, hogy a státusz csökkenésével a ruházat is “csökken”: az irodai “négermunkások” csak nadrágot és inget viselnek, esetükben a kabátot már elhagyta a jelmeztervező.

 ♠ Egy passzentos (slim cut), lehetőség szerint személyes méretek után szabott öltöny karcsúsít és magasít, testalkattól függetlenül. Bár az sem árt, ha már alapból Don Draper fizikumával rendelkezik az illető…

 ♠ Egy szép szürke öltöny bárhová felvehető, olyan eseményekre is, ahol egy fekete öltöny túlságosan komor viselet lenne. A barnás tónusú anyagokhoz sötétbarna cipő is viselhető.

További stílusos összeállítások:

a háttérben látható sportos úriember öltözetétől ezúttal tessenek eltekinteni, ő a stáb tagja

A Banana Republic ruhamárka is meglovagolta a sorozat sikerét, Janie Bryant jelmeztervezővel kollaborálva tavaly egy teljes Mad Men inspirálta kollekciót dobtak piacra. Az ötlet sikerén és a nagy keresleten felbuzdulva, néhány hete egy újabb, színesebb és merészebb nyári Man Men kollekcióval rukkoltak elő. Az új kollekció teljes egészében megtekinthető: a női vonal ITT, a férfiaké pedig ITT. érdemes megnézni már csak ötletforrásként is.

az első kollaboráció kampányképei

A második, az előbbinél sokkal színesebb és izgalmasabb 2012-es nyári  BR x MM kollekció
lookbook-fotóin Shalom Harlow és David Gandy idézik fel az őrült érzést:

A kifutókon és a divatanyagokban (editorialokban) is gyakran láthatunk mostanában
olyan darabokat, amelyeket a sorozat világa ihletett:

Érdekes történet, összetett karakterek, nagyszerű színészek, jóképű férfiak, stílusos nők, na meg a hatvanas évek divatjának és életérzésének kvintesszenciája. Ez a Mad Men. Mindenkinek ajánlom! (Talán csak azoknak nem, akik most próbálnak leszokni a dohányzásról…)

Kedves hölgyek és urak, csak nyugodtan őrüljetek meg, stílusosan, Mad Men-módra!

Ehhez ajánlom a Mad Men inspirálta (hivatalos) koktél-kalauzt :)

képek és felhasznált irodalom: amctv.com/shows/mad-men, askmen.com, gq.com, omiru.com, bananarepublic.gap.com, hollywoodlife.com, googleimagesearchformadmenstyle

további ajánlott olvasmány:
a sorozatot készítő tv-csatorna külön blogot hozott létre a Mad Men-ben bemutatott stílus és divat számára, gyakran frissül, sok képpel és háttérinformációval: Fashion File – Mad Men

Nektek bejön ez a hatvanasévekbeli stílus és életérzés?

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

4 hozzászólás ”

  1. lizy:

    Talán nincs nőiesebb ennél a korszaknál. A derék mindent visz!

    Ugyanakkor az jutott eszembe, hogy mi van a földrajzi különbségekkel divat terén? Ezek nyílván a nyugati divatot mutatják, de kiváncsi lennék, hogy mi történt a keleti blokkban ugyanakkor. Tudom, hogy nem voltak anyagok, vagy nem minőségiek, de szüleink ruhatárában mégis vannak szép darabok, s ezek főleg varratott cuccok. Így az egyéniség szerintem eléggé előjött-jöhetett az öltözködésbe.

  2. Anna:

    @lizy:

    jó ötlet! utánanézünk majd, és ha elegendő forrásanyagot találunk, lesz cikk is belőle :)

  3. palisade:

    Jó lenne, ha visszatérnének azok a pasasok is, minden maszkulin jegyükkel egyetemben, a mai feminin egyénektől kiver a víz (a szűk öltönynadrágaikkal, idióta frizuráikkal együtt). Jó lenne Christina Hendricks-féle, formáikra büszke nőket is többet látni az utcán (habár a pasasok titokban ma is az ilyen nőket lesik kocsányon lógó szemmel, de csak titokban, nehogy a mellettük suhanó 30 kilós dizájnolt 2D fesönviktim észrevegye, hogy mit néznek).

  4. Péter:

    @palisade és úgy általában is:
    igazad van abban, hogy férfias férfiakra és nőies nőkre lenne szükség! férfiként azt mondom, hogy szélsőség sosem szép egy nőben. sem a 2D, sem a DDDDcup. legyen arányos, és domború, ahol kell. de a legfontosabb, hogy legyen békében a saját testével, szeresse magát, ahogy van. mert lányok, hogyan várhatjátok el, hogy tetsszetek valakinek, ha ti feszengtek a saját bőrötökben? nagy általánosságban a férfiak nem arra figyelnek, hogy most felszaladt 1-2-5 kg plusz (menjen mind fenékre és mellre, azt kívánom :) ), de az egyből lejön, ha sopánkodtok, salátán éltek vagy zsákruhába rejtitek a(z amúgy tetszetős) alakotokat… legyetek büszkék és dögösek, nem kell az az irreális kép után menni, ami mindenhonnan az arcotokba jön…