Kiss Boglárka: van, hogy ötpercenként kényszerít valami a stílusváltásra

GG, 2009. április 9. csütörtök

Gardrób sorozatunkban most Kiss Boglárka, a kolozsvári Sapientia Fotóművészet, filmművészet és média szak negyedéves hallgatójának szekrényében turkáltunk, és igazán merész darabokat találtunk.

Honnan vásárolod a ruháidat? Melyek a tuti helyek?

Minden turkáló és minden ócskapiac tuti hely, nem is kell vásárolni hozzá, elég, ha végignézem a vicces, régi szabású ruhákat és jókedvem lesz tőle. Ha pedig kitalálom, hogy valami tényleg retrót szeretnék, sehol máshol meg nem kapom, csak ezeken a helyeken. Ilyen példul a nagyváradi ócskapiac. Néha meg tudom győzni édesanyámat, hogy varrjon nekem valamit. A legutóbbi ilyen eset a fehér tüllszoknyám volt.

Sok csillogó, aranyozott-ezüstös ruhadarab lóg a szekrényedben, miért vonzódsz hozzájuk?

Ha hinnék a buddhizmusban, akkor meggyőződésem lenne, hogy előző életemben valami szarkaféle voltam. Nem nagyon tudom másként megmagyarázni ezt a fura vonzalmat a fénylő tárgyak és a csillogás iránt.

Ha lehetőséged lenne rá, melyik designertől vásárolnál, kinek a kreációi tetszenek?

Ha rengeteg pénzem és lehetőségem lenne rá, akkor Dior kosztűmöket vásárolnék, az ötvenes évekből, illetve a húszas évek Chanel ruháira is költenék néhány ezer eurót. Ezeken kívűl nagyon szeretnék egy teljesen kortárs Zara selyeminget.

Fontosak számodra a kiegészítők?

Előfordul, hogy nem mindig van hangulatom kitalálni, mi legyen az aznapi összeállítás, ilyenkor jó ha van néhany kiegészítő, amivel bármilyen ruhát fel lehet dobni. Szúrható, csatolható, akasztható, tekerhető, csillogó-villogó, színes izék, gombok, fülbevalók, harisnyák, brossok, nyakláncok, karkötők, napszemüvegek.

Nincsenek bevállt helyek, ahonnan beszerezhetőek, a bolhapiacok és a kínai üzletek ugyanolyan jó lelőhelynek bizonyultak számomra. De van amikor csak beléjük botlok, egy budapesti szemeteskukában (a legnagyobb és legretrósabb napszemüvegem egy öreg néni hagyatékából származik), vagy New York utcáin (műanyag karkötők, nyakláncok).

New York-ban nem hagyományos módon jutottál hozzájuk…

Miutan végigfényképeztük a Time Square-t az egyik metróállomás mögött megpillantottunk egy rakás műanyag zsákot, amelyekben egy koldus kutatott. Odamentünk, megnéztük mi is, és kiderült, hogy leárazott bizsukat és szemüvegeket dobtak ki. A koldussal való egyezkedés után mi is kukázhattunk a zsákmányból.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat és mennyire változik az évek során?

Saját stílus? Ez szerintem túlságosan merész és nagyképű megfogalmazás. Valami hangulattól függő eklektikus masszának nevezném leginkább. Ami pedig a változást illeti… hááát… nem évek kellenek, hanem napok, de van olyan reggel, amikor ötpercenként kényszerít valami a stílusváltásra.

Ebből, és az emiatt felgyülemlett ruhaáradatból pedig a Sapientiás forgatások is profitálnak, mivel az évfolyamon készült legtöbb filmben fel-fel bukkannak a ruháim.

[gg]

Címkék: , , , , , ,

7 hozzászólás ”

  1. beglacka:

    a 9ik képen érdekes a kutyus(is) :))

  2. tim:

    jó csaj

  3. A.:

    Ez az igazi, eredeti oltozkodes. Oregnenik, anyukak, ocskapiacok, szemetesek vegtelen kincsei… Hajra erdelyi lanyok!! (Spanyolorszagbol)

  4. pasi:

    bekukkantanak egy pasinak is a ruhasszekrenyebe

  5. Iza:

    pasi! itt pl. megteheted:
    http://pinkdama.egologo.transindex.ro/?p=179

  6. kesztió:

    Hogy ne mondjátok, hogy mindig negativista módon allok a bloghoz:
    Ez a néni tényleg tud valamit. :)

  7. kingha:

    a kakiló kutya most akkor csak vicc? mert nem tudtuk mire vélni – ha halálosan komolyan veszi magát a fotósuk akkor … ez nem lenne itt.

    minden esetre egy osztálynyi kollegám a fetrengésig röhögte magát ezen :)

    amúgy meg hajrá!!! – hátha ilyen lesz az új ELLE -VOGUE – JOY? cimlap meglepi címlap-fotója? romániában legalábbis