Karácsonyi nyereményjáték!

Ági, 2014. december 13. szombat

Eltelt egy év, megint hideg van és minden tiszta hó (vagy legalábbis nálunk) és mi úgy gondoltuk, hogy megérdemlitek, hogy újra megörvendeztessünk titeket, az ünnep előtt, karácsonyi nyereményjátékunkkal.

Kép forrása: sorenslie.tumblr.com

Nemsokára itt a karácsony este és érkezik az Angyal a fa alá, de vajon mi az, amit nem szívesen találnátok a hóemberes csomagolópapír alatt?

Most kipanaszkodhatjátok magatokat, és még nyerhettek is vele! A feladat nagyon egyszerű: kedveljétek oldalunk, ide kattintva, majd a cikk alá kommentként írjátok le, hogy mi volt életetek legrosszabb karácsonyi ajándéka vagy mi az a rémálom, amit semmiképp nem látnátok szívesen a fa alatt, esetleg melyik  az az ajándék, amit szégyen így, vagy szégyen úgy, de ti adtatok át karácsony estéjén.

Legyen itt szó a rokonok csúnyapulcsi ajándékaitól kezdve, amit természetesen nagy mosollyal kell megköszönni és ígérgetni, hogy amíg el nem rongyolódik, addig fogjátok hordani, egészen a munkatársak hamarjában összekapkodott, “épp ezt találtam otthon” ajándékcsomagjaiig, várjuk kommentjeiteket.

Kép forrása: sorenslie.tumblr.com

És hogy mi az, amit nyerhettek?

Első szerencsés nyertesünk a Rekko Design egyedi fülbevalóinak boldog tulajdonosa lehet. Török Réka, a Rekko design tehetséges tervezője divat szakon végzett, viszont igazi szerelmei a kiegészítők és az ékszerek. A márkát nagyjából 3 éve alapította meg Londonban, akkor még újrahasznosított anyagokból, de ma már bőrből és fémből készíti ékszereit, persze nem zárkózik el egyéb textúrák használatától sem. Munkáira jellemzőek a geometrikus formák, illetve érezhető a különböző kultúrákból való inspirálódás. Ékszereit elsősorban Budapesten, a Wonderlab üzletében lehet megvásárolni (Veres Pálné utca, 3. szám alatt) vagy magától a tervezőtől, de addig is gyönyörködhetünk bennük weboldalán, valamint facebookon is.

Kép forrása: Rekko design

A Pinkdáma második nyereménye a “Cápa gyűrű”, mely egy tömör darab borsikából készült faékszer, megismételhetetlen organikus forma, és kizárólagosan kézimunka eredménye. A gyűrű szúrós tekintetek kiegészítője lehet, ami pedig felületét illeti, méhviasz- és gyantakeverékkel van lekezelve. Ezt a szépséget Réka és Zsolt ajánlották fel, akik így írják körbe az általuk képviselt Morgod márkát:

A Morgod termékek egy keresést és egy visszatalálást tükröznek. Készítői, mi, Réka és Zsolt, akaratlanul rajtuk keresztül fejezzük ki a bennünk levő nyugalmat, elégedetlenséget és kiváncsiságot. Reméljük, hogy ebben a játékban másnak is helye van.

Kiegészítőiket ide kattintva is megcsodálhatjátok.

Kép forrása:  Morgod

A sorban a harmadik felajánlónk a ZeeZee, azaz Benkő Fóri Zenkő lenne, aki egy csodaszép nyakékkel fog megörvendeztetni egy szerencsés Pinkdáma olvasót. Megkértem hát Zenkőt, meséljen egy keveset magáról, céljairól és ékszereiről:

2011 óta készülnek a ZeeZeek. Hosszú utat tettem meg azóta, de célom a régi: olyan ékszert készíteni, aminek lelke van. Hiszem, hogy minden ZeeZee vár valakire, akit teljessé tehet, akinek kiegészítheti ragyogását. 

Ez vagyok én. Ezek a ZeeZeek.

ZeeZee, mert az ékszer öltöztet!

Ne felejtsétek, ez a nyakék csak egy a sok szépség közül, többért ide kattintsatok.

Kép forrása: ZeeZee

És még mindig nincs vége! A Femina Faber megálmodója, Szász Judit is meg szeretne ajándékozni egy Pinkdámát a közelgő ünnep alkalmából, ezzel a csodaszép nyakék és fülbevaló együttessel. Munkáit látva rá kellett, hogy kérdezzek, hogyan indult útjára a Femina Faber?

Azt hiszem, minden akkor kezdődött, amikor édesanyám kezembe adta az ollót. “Alkottam” – így nevezte a család, félig tréfásan.

A szerszámok, az anyag és saját kezeim bűvöletében élek eszmélésem óta. Készültek sikeres és kevésbé sikeres “alkotások”, melyekre mindig büszke voltam. Az alkotás számomra életforma, olyan szükséglet, mely nélkül nem élnék teljes életet.

Judit nemcsak ékszerekkel, hanem bőrművességgel és nemezeléssel, valamint bútorfestéssel is foglalkozik, munkáit ide kattintva csodálhatjuk meg.

Kép forrása: Femina Faber

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz idén a Kilyén Manufakrúta is társult játékunkhoz egy szívmelengető fülbevaló, gyűrű és medallion együttessel. A faékszerek megálmodóját és kivitelezőjét, Kilyén Józsefet is kifaggattuk egy kicsit:

Több mint 20 éve foglalkozok faesztergályozással és különböző asztalosmunkákkal. Ebből kifolyólag sokféle dekorációs tárgyat és használati eszközt készítettem, készítek. Büszke vagyok a szétfűrészelt csonthéjas magokkal díszített alkotásaimra, hisz ilyesmivel nem foglalkoznak sokan. Ékszereket 5-6 éve készítek, melyeknek az alapja mindenképp fa, de szívesen nyúlok más anyagokhoz és egyéb technológiákhoz.

A Kilyén Manufaktúra alkotásait ide kattintva nézhetitek meg.

Kép forrása: Kilyén Manufaktúra

A szebbnél szebb ékszerek sora folytatódik, következő nyereményünket, azaz egy pár horgolt fülbevalót, az Ilar ajánlotta fel. A horgolt alkotások mögött nem más bujkál, mint Csog Ildikó-Mária, akit úgyszintén felkértünk, hogy pár szóban meséljen magáról:

4 éve foglalkozom komolyabban a horgolással, de édesanyámnak köszönhetően már gyermekkorom óta része az életemnek. A horgolás. Számomra kihívás, kíváncsi kísérletezés, ami örömmel tölt el és reményeim szerint minden alkotásom ezt az örömet viszi tovább a majdani tulajdonosának is.

Alkotásaim kizárólag kézimunkával készülnek, a filéhorgolás technikáját alkalmazva, uralkodóan pamut és viszkóz fonalak, valamint speciális keményítő anyagok felhasználásával.

Az Ilar alkotásait weboldalán, valamint a facebookon is nyomon követhetitek. És ha kérdésetek lenne Ildikóhoz, bátran írjatok neki az ilar.products@gmail.com e-mail címre.

Kép forrása: Ilar

Nyereményeink sora nemcsak ékszerekkel, hanem kiegészítőkkel is bővül, méghozzá a Mycreativeplace jóvoltából, aki egy pénztárcácska együttessel fog meglepni egy olvasót. Megkértük hát Katát, meséljen nekünk világáról:

2 csodálatos kisfiú édesanyja vagyok és a családom a múzsám.

Ékszer gyurmával és miniatűr technikával díszítek használati tárgyakat, ezekre a tárgyakra viszem fel az én kis világom. A gyurma mellett design textilből is kreálok mindenfélét, gyerekeknek, babáknak: kendőcske, zörgő…. amit épp kérnek. Felnőtteknek pedig pénztárcákat, kis tárolókat és minden más apróságot készítek, ami eszembe jut vagy amire igény van. Vannak szezonális foglalkozásaim is, ilyen például télen a kötés, pénztárcák, táskák, sálak jönnek ki a kötőtű alól. De még sok ötlet van ami elkészítésre vár, ez az én kis miniatűr világom, ami folyamatosan bővül.

Ha tetszenek a Mycreativeplace apróságai, többet ide kattintva találsz.

Képek forrása: Mycreativeplace

És hogy legyen hova pakolni a sok szépet s jót, Márton Réka és Jakab Orsolya jóvoltából kisorsolunk még egy csodaszép kézzel festett táskát is. De kik is ők, erről faggattuk ki Orsolyát.

Mindketten színészek vagyunk, és hobbiból kezdtünk el kézműveskedni, Rékának a rajzolás és a festés, nekem a varrás a “szakterületünk“. Annak ellenére, hogy nagyon rég ismerjük egymást, csak most bimbózik ez a közös szenvedély, és reméljük, hogy sikerül kivirágoztatni.

Olyan nőknek készülnek a táskák, akik nem szeretnek hivalkodni, de (kortól függetlenül) szeretnek vidáman elindulni otthonról, és ezt a vidámságot szeretik átadni a környezetüknek, akár egy szó nélkül. Középiskolás diákoknak, egyetemistáknak, tanárnőknek, óvónéniknek, olyan anyukáknak, akiknek a fél lakást bele kell pakolniuk a táskájukba, ha elindulnak otthonról, de emellett szeretnek ízlésesen és vidáman öltözni.

Kizárólag minőségi anyagokkal dolgozunk, hisz az a cél, hogy a táskákat rendszeresen, lehetőleg évekig hordják, tehát strapabírónak kell lenniük, lehetőleg természetes agyagokkal, hogy kellemes legyen az érintésük, és úgy párosítom őket, hogy kézzel, vagy mosógépben 30 fokon moshatóak legyenek.

Ami a legfontosabb, hogy nagyon személyes ez az egész, az anyagválasztástól kezdve az utolsó gomb felvarrásáig és a vonalak, minták megfestéséig úgy készülnek, mintha a legjobb barátnőnknek, vagy barátunknak készítenénk, és örömöt szeretnénk neki szerezni.”

A páros még fiatal és friss az erdélyi kézművesek körében, Rékát ide kattintva tudjátok elérni, míg Orsolyára itt bukkanhattok rá.

Kép forrása: Jakab Orsolya

Hogy kívül-belül szépek lehessünk, megörvendeztetünk benneteket egy pár természetes kenceficével is.

Ebben a cudar időben szükségünk van bőrünk kényeztetésére, ebben segít nekünk az Agelessence. És hogy tudjuk, kivel és mivel van dolgunk, megkértük Annát, hogy mesélje el nekünk, hogyan indult útjára a kence kevergetés:

Az Agelessence története akkor kezdődött, amikor pár évvel ezelőtt nem tudtam elfogadni, hogy gyerekeim ekcémás foltjaira nincs gyógyír, vagy ha létezik is időleges csillapítás, az a bőrüket károsítja hosszútávon. Alapos kutakodás következett, éjszakába merülő olvasások, majd az első próbálkozások. Aztán még több kavargatás, míg el nem készült az ekcéma-krém…

A krém sikere után a barátok, ismerősök is egyre-másra jöttek a különböző problémáikkal, igényeikkel. Minden kérésre egy-egy újabb termék született, így épült fel az Agelessence termékcsalád, mely természetesen azóta is folyamatosan bővül.

És miért Agelessence? Mert kortalan a természet, a szépség esszenciája.

Termékeim alapanyagai 100%-ban természetes növényi olajok és vajak, melyek organikus és sok esetben bio minősítéssel rendelkeznek. A krémek és olajkeverékeim mindenike parfüm, parafin, parabén, tartósítószer és adalékanyag mentesek. Tiszta illóolajokkal vannak illatosítva, melyek érzékeinkre is hatnak.

Ha felkeltettem érdeklődéseteket, hogy milyen más természetes kozmetikumokat készít az Agelessence, ide kattintva megtekinthetitek azokat.

Kép forrása: Agelessence

A Herbio is a bőrünk segítségére siet, méghozzá egy citromfüves-narancsos testápolóval és egy arckrémmel. Kifaggatuk hát Zillmann Zsuzsát, miként született a Herbio?

A Herbio termékcsalád egy önismereti túra eredményének tekinthető, amely segítségével szó szerint kikavartam magam egy kínos életszakaszból. A recepteket sorra, a családtagok, ismerősök kérése alapján dolgoztam és dolgozom ki, növényi olajokból, vajakból és illóolajokból készülnek, a lehető legtermészetesebb termékek, amiket eddig használtam. Most már keverek a kenőcsök mellett még elég sokféle szappant is, olajkeverékeket, ajakbalzsamokat.

A termékeket azoknak ajánlanám, akik, hozzám hasonlóan, megelégelték a kémiai anyagok tárházát, és egyszerűbb, természetesebb bőrápolást választanának.

Ha kérdésetek van Zsuzsához vagy megnéznétek Herbio kenceficéit, ide kattintva bátran megtehetitek ezt.

Kép forrása: Herbio

És végül, de nem utolsó sorban a Kézműves Natúr Szappanokról sem szabad megfeledkeznünk, akik egy csodás ajándékcsomaggal lepnek meg egy szerencsés Pinkdámát. De kit vagy kiket rejthet a név?

Ketten állunk a Kézműves Natúr Szappan név mögött, Nagy Kasza Noémi és Kállai Karola. Gyermekkori barátok vagyunk, mindketten Szatmárnémetiből.

A természetes alapanyagok felhasználásával készülő szappanok ötlete egy magyarországi cikk olvasása után fogalmazódott meg bennem, hisz már akkortájt foglalkoztatni kezdett, hogy hogyan lehetne környezettudatosabban élni. Tehát jó ötletnek tűnt, hogy legalább a szappanjaimat én készítsem el. Noémi barátnőm látott ötletemben fantáziát, így útjára indult a Kézműves Natúr Szappan duó.

Igyekszünk egyszerű és minőségi termékeket készíteni alternatívaként, szerencsére egyre többen figyelnek arra, hogy minél kevesebb vegyszert engedjenek be a háztartásukba. Mégis, talán a legjobb a dologban, hogy családunk és barátaink is egyre lelkesebben tesztelik az új termékeinket.

Ha sikerült megfognunk titeket, a Kézműves Natúr Szappanok világába itt nyertek betekintést.

Kép forrása: Kézműves Natúr Szappan

És igen, elérkeztünk utolsó nyereményünkhöz is, melyet a Petite Magique jóvoltából sorsolunk ki. A csomagocska egy csokis, kényeztető testvajat, egy ajakbalzsamot és egy fürdőgolyócskát tartalmaz. A kozmetikumok kevergetőjét, Orsolyát is megkértük, meséljen nekünk kencéiről.

A növényi olajok megismerésével, megszeretésével kezdődött minden. Hatalmas felfedezés, rácsodálkozás, öröm volt megismernem mindazt a rengeteg lehetőséget, ami az olajokban rejlik. Az elején olajkeverékekkel, szérumokkal, testvajakkal kísérleteztem, aztán beletanultam a vizes fázisú emulziók, arckrémek készítésébe is. De hosszú még az út, sokat kell fejlődnöm.
A termékeket otthon készítem, és maximálisan figyelek mind a higiéniai körülményekre, mind a címkézésre. Fontosnak tartom, hogy a felhasználót korrektül tájékoztassam az összetevőkről.

Az én termékeim hidegen sajtolt, finomítatlan növény olajokat, vajakat, 100%-os tisztaságú illóolajokat, vitaminokat tartalmaznak. 

Amióta mások számára is készítek krémeket, a második legjobb dolognak a személyes jelleget tartom: ha valaki krémet kér tőlem, igyekszem az ő igényei, bőrtípusa szerint kiválasztani a hozzávalókat, illatokat. És a legjobb érzés, amikor ilyen visszajelzés vár a postaládámban, mint ma reggel: Köszönöm, ez a krém egy csoda!

A Petite Magique kenceficéiről itt találunk több információt.

Kép forrása: Petite Magique 

Fontos tudni:
– többször is kommentálhattok, de egy hozzászóló csak egyszer kerül fel a játékoslistára
– kérünk benneteket, hogy valós mailcímet adjatok meg, hiszen ezen keresztül fogjuk a nyerteseinket kiértesíteni
– elvárjuk tőletek, hogy kerüljék a kifejezetten sértő megfogalmazást és személyeskedést, ellenkező esetben a hozzászólás moderálásra kerül (vagyis: lehet fröcsögni, de csak civilizáltan…)
– a nyereményeket csak belföldre postázzuk  (belföldön Románia értendő)

A JÁTÉK IDŐTARTAMA 7 NAP
2014. december 20-án éjfélig lehet jelentkezni a játékba az előbbiekben leírt módon.

Eredményhirdetés: a rákövetkező napon, azaz 2014 december 21-én történik.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

48 hozzászólás ”

  1. lauran:

    Sziasztok,

    Nekem a legrosszabb karácsonyom gyerekkoromból való. Most így visszagondolva teljesen értem a történteket, de akkor nagyon szenvedtem. A nagyszüleimmel vártuk a karácsonyt, az Angyal érkezését és anyukám hazaérkezését egy továbbképzésről, egy távoli városból (akkoriban, a nyolcvanas években teljesen normális volt, hogy karácsony napján is folynak a munkahelyi tevékenységek). 24-e este lett, csengőhang, villany felkapcs, áll a hatalmas fenyőfa. Nézek alá… Semmi. Pityergés. Nagyszüleim vigasztalnak: de hát itt a szép fa, ez az ajándék, Angyalkától való… Szomorúság. Hadd nézzem a fát, biztosan van rajta valami rejtett ajándék. Nézem. Keresem. Megtalálom. Egy tábla kínai csoki (aki emlékszik, az a keserű fajta csokitábla, aminek a papírján egy tájkép volt). De hát ez… Ilyet mindig szoktunk enni, mi ebben a különös??? Szipogtam, és nem értettem, miért csak ez, csak ennyi… (A történet folytatása természetesen az, hogy arra várta a nagyszülők, anyukám a nagyvárosból meghozza az Angyalt, a csizmácskát, a kabátkát stb. Meg is hozta, csak napokkal később).

  2. Nagy Noémi:

    Én minden apróságnak tudok örvendeni, tehát olyan nem volt, aminek nem örvendtem volna, de ha mégis Karácsony estéjén meglátnék egy virító,neon színű ruhadarabot a fa alatt, nem lennék a legboldogabb.

  3. Gálovits Rózsa:

    Én még nem kaptam olyan ajándékot, ami szörnyűséges lett volna, és nagyon tudok örülni akár a kézzel készített ajándékoknak is, apróságoknak, amiken látszik, hogy szívből jönnek, és megfontoltan ajándékozták. De már volt olyan ajándék, amit közösen kaptunk a férjemmel, és ízléstelen vacak tulajdonképpen: egy ingás falióra, ami egy antik órát próbál utánozni, de műanyag a doboza, és szörnyű hangon zenél. Az ilyenektől elszomorodom, mert látszik rajta, hogy megvettek egy akármit, csak essenek túl az egész ajándékozáson, és ez rosszul esik. Akkor már adjanak egy üveg saját készítésű lekvárt, vagy egy tábla csokit, de ilyent neee!!!

  4. Fülöp Ágnes:

    Nem igazán örülnék egy állatmintas, túlságosan rövid ruhanak :)

  5. Emy:

    Remalmos ajandekom nem igazan volt, de az irott szabaly, hogy ha ruhanemut kapok az mindig kicsi es valami altalam nem kedvelt szine van, azzal a mondattal tarsitva, hogy “majd egyszer belefogysz”…ezt meg nem sikerult teljesiteni…talan finom celzas akart lenni…? Amugy nagyon szeretem a konyhaba hasznalatos ezkozeimet boviteni, amit el is mondok a csalad osszes tagjanak :) eredmeny az, hogy igyekeznek ezt kivitelezni, de amikor mar a hatodik unnepre is valami konyhaba valot kapok, hat az mar nem olyan boldogito :)

  6. Hermina:

    Amit nem szívesen látnék a fa alatt porcelán porfogó giccses szobrocskák, nah azokat nem szeretem

  7. Kovács Imola:

    Akril nyak és fej köré tekerhető hupikék-törpikék-kék sál. Nem szeretem a műanyag dolgokat, főleg nem a nyakam/fejem köré tekerve, allergiás vagyok az akril anyagra és soha nem viselném a kéknek ezt az árnyalatát. Egyértelmű mennyire ismer akitől kaptam – vagy mégsem?

  8. Rigo Orsolya:

    Nem volt meg “legrosszabb” Karacsonyom, de az nagyon rossz lenne, ha apukamat (kamionsofor) nem engednek haza Karacsonyra. Amugy az ajandekozasban szamomra az a fontos, hogy amit kapok a hozzam kozel allo szemelyektol, legyen valamelyest szemelyes, akarmilyen csekelyseg, ne csak “legyunk tul rajta”, hasonlokeppen probalok ajandekozni en is.

  9. Lilikó:

    Kaptam egyszer egy pandamedvés kínai falvédőt…elsüllyesztettem valahová, és nem szeretném viszontlátni.

  10. Kinga:

    Igazán rettenetes karácsonyi ajándékot még nem kaptam, voltak ugyan olyan ruhadarabok amelyek sokáig a szekrény mélyén lapultak, soha meg nem mutatva magukat a nagyvilágnak (olyan igazi műszálas garbó levelibéka zöld árnyalatban, meg egy kétujjas kesztyű strandkorlátkék színben). De talán ami a giccs legfelsőbb határát is súrolta az egy kis műanyag ékszerdoboz volt, olyan zenélős, két egymásba fonódó szíves, barnás bordó színben, arany szegéllyel. Hát az sem a polcon kapott helyet…

  11. Melinda:

    Ami a legjobban kiborítana, ha a karácsonyfa alatt találnék egy bögrét, amit valamilyen vicces felirattal “egyedivé” tettek. Persze a bögre kötelező melléklete egy gyertya, gyertyatartó vagy kerámiából készült aromalámpa. Ehelyett kérek inkább nagymama készítette kötött zoknit, smiley matricákkal.

  12. Imets Kinga:

    Nem szertnék senkitől olyan kozmetikumokat kapni amkiet már nem használok-vagyis oylanokat amelyeket bármelyik dorgériában meg lehet venni.

  13. Ágnes:

    Igazából örvendek bárminek, de egyszer a fára elrejtett arany nyakláncnak sehogy sem tudtam.:-)

  14. Incze Andrea:

    Két évben egymás után ugyanazt a sapi és sál ‘szettet’ kaptam egyik rokontól. Sajnos nem nézett ki olyan jól, hogy rongyosra hordjam egy év alatt :(

  15. Székely Erika:

    Fõként Tini koromban a pohárkészlet, tányérkészlet, serpenyô volt nagyon nem kívánt ajándék

  16. Bara Erzsebet:

    Harom szammal nagyobb szines hazipapucs, amit kenyszeritenek, hogy felvedd a labbadra, s nem tunik fel nekik, hogy akar csonaknak is hasznalhatod. :)

  17. Bartos Dora:

    Egy műanyag, kènyelmetlen hazipapucs ;-)

  18. Csukás Mesi:

    Kaptam már turkálós, két számmal nagyobb bugyit, Crispy Strips menüt a Kentucky Fried Chickenből, de a legszánalmasabb ajándékom eddig egy, az ajándékozó által megírt visszaszámláló programocska volt, ami addig a pillanatig számolja vissza az időt, amikor is megkapom a “rendes” ajándékom, amit nem sikerült időre elkészíteni. Elindítottam a programocskát és nem működött :|

  19. Noémi:

    Minden ajándéknak örvendek, ami nem személytelen és nem eltúlzott. Nem szeretek, főleg távoli ismerőstől túl értékes ajándékot kapni, mert úgy érzem, hogy elkötelezem magam, beláthatatlan dolgokra. Nem szeretem, ha a karácsonyi ajándékozás versengés, hogy ki költött többet. A személytelen ajándékok pedig nem hiányoznak egyáltalán, rengeteg szobrocskám, hűtőmágnesem és gyertyám van, ennél jobban értékelem az együtt eltöltött időt, akár ajándék nélkül is.

  20. Molnár Enikő:

    Évekkel ezelőtt a külföldi utunk során nem sikerült beszerezzük a két édesanyának szánt pasminát, így az otthoni kínálatból voltunk kénytelenek egy kék és zöld sálat megvásárolni. Az ajándékok gyorsan a fa alá kerültek és akkora sikert arattak ezek a “messzi földről hozott darabok”, hogy férjemmel azóta is mosolygunk, ha eszünkbe jut ez a karácsonyi történet.

  21. Dóra:

    Pár éve két rokonomtól is römit kaptam. Nem akartuk elrontani az örömüket, de végül rájöttek.

  22. Reni:

    Kamasz koromban megkaptam édesanyámtól, a már régóta hőn áhított rojtos szélű “hippi”szoknyámat karácsonyra. Nagymamám (puszta jó szándékból) másnapra beszegte a széleit….volt sírás.. ;))

  23. Fincziski Andrea:

    Keserű szájízű ajándékra nem emlékszem.Így marad a képzelet.Azt hiszem egy olcsó, piacról vásárolt és ízléstelen aranylánccal a kezemben arcomra fagyna a mosoly.És ha ezt még anyósom kívánsága is tetézné, aki azt szeretné, hogy a vacsoránál viseljem az ajándékot, akkor már a Karácsony is rémálom lenne.

  24. Mezei Kati:

    Hiába kértek rossz élményt, én egy szép történetet fogok megosztani. Nagyon kedves, családi sztori, habár rólam szól. Minden évben feleleveníti a család, pedig nem vagyok …khm, nagyon fiatal. három éves koromban “nagykorúsítottak” másodszor. Egyszóval, elvették a cumit, nagylány stb. Szegény nagyapám szomorúan nézte, hogy keresem a “pill”-t. Már 2-3 hete voltam leszoktatva, mikor is jött az angyal. Egyetlen gyerekként, elképesztő mennyiségű és minőségi ajándékot kaptam, nem is tudom micsodákat. DE nagyapám könnyes szemmel leste az ajtó mögül, hogy én csak a titokban odacsempészett cuminak örvendtem. Állítólag sírtam örömömben és csak kiabáltam “a pill, a pill…” Ezt túlszárnyalni senki sem tudta.

  25. Zsu:

    Ket remalmom van: a “porfogok ” es az ajandekutalvany. Mindkettonek megvan a maga ideje, de semmikepp sem karacsonykor: szemelytelen es ures.-szamomra.

  26. Csurulyáné Vidovenyecz Edina:

    Rossz élmény? Talán a kapkodás és “a biztosan kész legyen az ünnepi vacsora időre”-című visszatérő zajos etűd az, ami mindig is rosszul érintett…..ezt kihagynám. Ami előtte s utána van: a családról szóló Lényeg, azt szeretem:)
    Ami biztosan meglepne és kirázna tőle a hideg ha pl. valaki egy neonszínű ruhaneművel s hozzá egy tuc-tucos “zenei”cd-vel ajándékozna meg. Brrrrr :D

  27. Anna:

    Nem volt rémálom, csak vicces: anyukámnak megvettem Ljudmila Ulickaja Imágó című könyvét, mert éppen nagyon megszerettük Ulickaját, és gondoltam, nagyon fog örülni neki. Aztán a fa alatt kiderült, hogy két darab Imágó van, mert ő is ugyanígy gondolta, és megvette nekem. Szóval cseréltünk. :D

  28. Bejó Dejó:

    A kellemetlen ajándékokról szólva: térben és (néha) felfogásban távoli rokonaink többször is az öcsémnek vették meg azt, amit én már évek óta (titkon) kívántam. Legfájóbb egy pókerszett volt, amikor épp dúlt a pókerláz, én minden héten pókereztem, az öcsém meg talán kétszer ha elővette azóta a dobozt (persze nem adta nekem hosszú könyörgés után sem). Én meg a könnyeimet és irigységemet nyelve, kedvesen próbáltam mosolyogni a kézzel kötött, finoman szólva nem az én stílusomat tükröző sálnak. Vagy apám kapta a félliteres, nyakba akasztható üveges Jagermeistert, én meg már nem is tudom mit… De én is okoztam kellemetlen perceket, sajnos. Szakítottunk már a barátommal (diákszerelem, 16 évesek lehettünk), de azért a levegőben volt a béküljünk-e ki bizonytalansága. Karácsony éjjelén felhívott, hogy ott a blokk előtt, menjek le. Lóhalálában összekapkodtam valami béna gyertyát és egy óriási, amúgy szép (de idióta) nagy fehér plüss medvét, és rohantam le. Egy csodaszép, messziföldről hozott álom-Adidast adott át nekem. Prünnyögtem a meglepetéstől és örömtől, de nem akartam elvenni, mert nem érdemeltem meg. Odaadtam a macit, kicsit hülyén érezve magam. A cipő maradt nekem, évekig jártam benne, később megtudtam, hogy dührohamában letépte a maci fejét és kihajította. Nem békültünk ki.

  29. r.:

    Hát én kaptam már műszálas abroszt karácsonyra, télapósat, gondolom kínait. Anyóspajtás nem értette, hogy miért nem terítek rögtön azzal…

  30. Eszter:

    Legbénább ajándékok azok, amiket otthonról szednek össze az utolsó pillanatban, főleg amelyiken látszik is hogy használt. Kaptam már használt fülbevalót, kávéfoltos bögrét és szamárfüles könyvet :D

  31. Hajni:

    A vegyes uzletekben kaphato elorecsomagolt olcso piperecikkek az egyik legnagyobb remalmom, a legbenabb amit adtam egy kerekes cipo volt :))

  32. Emő:

    A barátom nagyon szeret olvasni, ezèrt elhataroztam, Karácsonyra megkapja az “álom könyveit” amelyeket már règóta szeretnè elolvasni. Karácsomy elött nèhány hèttel meg is vettem, hogy bìztos legyek abban, hogy majd megkapja a fa alatt szeretett könyveit. Az ünnep elött 4 nappal, fülig èrő mosollyal közölte, hogy az èdesanyja meglepte a könyvekkel…
    SÌRTAM…de tènyleg.

  33. Janka:

    Szerencsésnek mondthatom ,magam mert Nekem ugy általában véve inkább felejthetetlen karácsonyaim voltak :)
    Azert akadt olyan (és föleg a ruhanemüknél) hogy elsöre nem tetszett amit hozott az angyal de idövel belenyugodtam és 1x2x hordtam azt a bizonyos dolgot.
    Viszont ajéndékoztam “béna”dolgokat :( vagy történt olyan ,hogy 3 ajándékot összecséreltem ! JUpppsz !!! Ugy történt,hogy Nálunk volt az angyalozás és mind a három unokahugom ott volt egyidöben bontották ki a gondosan becsomagolt ajandekot (fülcsi + kendő(sál) volt a csomagokban és mindenik más-más jellegü…….. mikor megláttam ,hogy kinek mi van a kezében , HAJAJ észre vettem a bakimat,de nem szoltam semmit !! Lényeg az hogy nagyont tetszett NEkik,legalábbis ugy mutatták, és köszönték . + Kellemes ,meghitt karácsonyt kivánok mindenkinek !!!

  34. BPErika:

    Mindig izgatottan vártam a karácsonyi ajándékot, annak örültem igazán ami tényleg meglepetés volt (tehát nem tudtam róla). Viszont az a karácsonyi ajándék, amit csak azért kaptam, hogy az illető személy “letudjon” egy újabb személyt az ajándékozási listájáról…na azon az ajándékon meglátszik, hogy nem is ismer, és egy percnél többet nem gondolkodott azon, hogy minek is örülnék…általában giccses, használhatatlan dolgok voltak ezek.(pl.cukortartó-nem cukrozom semmit; prémes sapka- libabőrös leszek a prémes, szőrös ruhadaraboktól)..ilyenkor inkább ne kaptam volna semmit…:)

  35. Tünde:

    A házipapucs mindig kell a lakásba alapon anyukám vagy három évig minden karácsonykor vásárolt nekem és a két nővéremnek egy-egy házipapucsot… a tavaly addig apropóztam, hogy én nem kaptam, csak a nővéreim. Az idén senki nem fog kapni, ugyanis én angyalkodtam anyukám helyett :)))))

  36. Dora:

    Egyszer csipkés mamabugyikat kaptam nagymamámtól. Azóta sem hordtam, de én mindennek örülök, amit a nagyszüleimtől kapok, ezek a bugyik is mindig mosolyt csalnak az arcomra. Sokkal fontosabb nekem az, hogy gondolt rám, mint az, hogy hordom e vagy sem :) Lényeg, hogy emlék.

  37. Hajnal:

    Nekem az volt a legrosszabb amikor gyerekkoromban egyszer csak nem jött az addig mindig beöltöztetett angyal. Nem érdekeltek az ajándékok, csak bőgtem, h nem láttam az angyalt.

  38. Erika:

    Magával ragadtak az egyedi dolgok, mert mindenki egyedi, megismételhetetlen és különleges. Ennek értelmében megérdemeljük, hogy a saját világunk, belső énünk királynőjei legyünk és ehhez a tündökléshez kell a megfelelő ápoltság, odafigyelés, és boldogság. A boldogságot pedig sokszor az élet apró örömeiben leljük meg, amelyeb bearanyozzák és tündöklővé teszik a királynők borongós, rohanós hétköznapjait. Egy kis kényeztetés mindenkinek ki jár!

  39. Emőke:

    Tizenéves koromban nagymammámtól kaptam egy nagyi-kombinét, de csak a szekrény aljában lapult évekig. Azért aranyos volt tőle. :)

  40. Noémi:

    Én az egyik karácsonyra édesanyámtól egy nagyon csúnya kék pulóvert kaptam. Ő azt gondolta, hogy nagyon fogok örülni neki, mert a kék szín a kedvencem. Ez annyira szörnyű volt, hogy megmondtam neki, hogy nem tetszik, ő elment a boltba és visszacserélte.

  41. Judit:

    Sziasztok! Ez a csúnyapulcsi dolog nálam is többször összejött már :) Vagy nagy volt kicsit, vagy messziről virított a színe, vagy 2 mérettel kisebb volt.. Anyós mindig nagyon beletrafált, de azt mondta idéntől feladja :)

  42. Júlia:

    Egyszer karácsonyra kaptam egy barátomtól egy (az izlésemnek a legcsekélyebb mértékben sem megfelelő) fülbevalót azzal a magyarázattal, hogy: “Láttam, hogy ilyened még nincs”. A válaszom az volt, hogy “Nem véletlen.” Mentségére szóljon, hogy akkoriban kezdtem el bizsukat hordani és szerette volna bővíeni a választékomat. Szerencsére nem sértődött meg a válaszomon vagy legalábbis nem mutatta :) Nekem mindig az a legnehezebb, hogy közeli emberek rossz ajándékaihoz jó arcot vágjak, ezért ahol megengedhetem magamnak ott ha utólag is, de finoman elmondom a véleményem, másképp jövőre is elkövethetik ugyanazt a bakit.

  43. Helga:

    Ajándékok terén nem panaszkodhatom, persze, mint sokan mások, én is kaptam néhány haszontalan porfogót, de nem volt egyik sem “rémálom”. Viszont lenne ötletem, hogy mit nem szeretnék a fa alatt látni. A rokonságom egyik női tagja, aki a családjával állattenyésztéssel is foglalkozik, egyszer nők napjára egy ganéhányó lapátot kapott volt a férjétől, mert pont azelőtt törött volt el a régi. :)) Vagy, ugyanez a nő, disznóvágás előtt nem sokkal, megkapta a szomszéd malacának a belét (legalább kimosva) szülinapjára, legyen amibe a kolbászt tölteni. Természetesen praktikusak, de akkor már inkább egy kávéfőzőt szeretnék ajándékba kapni és nem ehhez hasonlókat. :D

  44. Zsuzsa:

    Három éven keresztül, minden évben, párom szüleitől egy-egy pár zoknit kaptunk karácsonyra. Az nem lenne gond, ha valami szép mintás példányok lennének, egy karácsonyi mintásnak nagyon örülnék, de neeem: az a klasszikus ronda vastag pamut zokni, amit lábbelibe lehetetlen belegyömöszölni, és ráadásul még fehér is. A szekrény mélyén vannak elraktározva, soha nem hordtam őket.
    Ebben az évben a Mikulásuk hozta a zoknikat. Mi jöhet még karácsonyra? Két pár vastag, pamut zokni?! :) Na de mindig megköszönöm és jó arcot vágok hozzá, mert így illik és titkon remélem, hogy egyszer váltanak majd.

  45. Keresztes Andrea:

    Nekem a tavalyi volt emlekezetes mikor nem a koromnak megfelelo meretu bluzot kaptam hanem 8-10 evesnek megfelelot, holott elmultam mar 30. Aztan en is hibaztam egyszer amikor a noveremtol kapott karacsonyi mecsest ajandekoztam oda valakinek es pont o elotte , de nem o vette eszre hanem a kicsi fia es mondta is ezt nem mi adtuk neked? Egtem rendesen de hazudtam hogy ez nem az. Aztan evekkel ezelott tobbszor is kaptam olyan bizsukat ami egyaltalan nem az izlesemnek valo de … elobb utobb azokat is tovabb adtam :)

  46. Judit:

    Egyszer kaptam egy xl- es pizsamat. A meretem M, latszott hogy nem nekem szantak, vagy mindegy csak legyen valami alapon vasaroltak. De jo kepet vagtam hozza es remeltem, hogy sose hizok bele.

  47. Pitypang:

    Életem legdurvább karácsonyi ajándéka az volt, amikor az akkori barátom a volt barátnője nála felejtett ruháit ajándékozta nekem, és mégcsak jó állapotban sem voltak. Ebből már sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani ez a kapcsolat. Újabb karácsonyi ajándékot már nem volt alkalma átadni.

  48. uv:

    Jo sztorik! En fogpaszta izu ribizlibort kaptam egy evben :)

Szólj hozzá