Híres textilábrázolások, félrevezető divattörténeti kordokumentációk

kgy, 2014. szeptember 19. péntek

Gyakran a művészettörténészek mankója a divattörténet, amely egy-egy festő szerzőségét vagy egy-egy festmény keltezését segít pontosítani.

Itt van például Francisco Goya, aki művészettörténészeknek azzal okoz fejtörést, hogy gyakran elmulasztotta képeit dátumozni. Ilyenkor akár a divattörténet is segíthet a kutatóknak, mint egyik különleges festménye esetében. Bensőségesebb, mint a legtöbb portréja, és nem véletlen, hiszen ezúttal nem az udvar valamelyik öntelt méltsógát, hanem egyik barátja feleségét, Manuela Camas y de las Herast ábrázolja.

0-goya

Művészettörténészek úgy becsülik, a festmény 1785 körül készült. Ezt részben Goya festésmódja, részben a ruha ábrázolása alapján állapították meg. A szűk szabású, csipkés felsőrész és a szalagos, virágdíszes caramba (kalap) 1785 és 1793 között volt divatos. A kalap 1793 után kikopott az arisztokraták ruhatárából.

Luis Tristánnál, a 200 évvel Goya előtt alkotó spanyol festőnél a divatos textíliák ábrázolása abban segített, hogy kimutassák, milyen hatások érték a művészt: Tristánt a velencei festőiskola is vonzotta, és ezt gazdag kelmeábrázolása bizonyítja.

1-louis-tristan

A ruhaábrázolások a hamisítókat és utánzókat is lebuktatják… Még véletlenül sem tartozik olcsó utánzók vagy hamisítók közé Juan Bautista Martínez del Mazo, Diego Velasquez veje, de korában szokás volt híres festők munkáit reprodukálni. Így történt, hogy a 9 éves Margarita Teresa infánsnőről két kép is készült. Egyiken zöld ruhát, másikon kéket visel. A zöld ruhásról sokáig azt tartották, Velasquez műve, mígnem egy ennél remekebb kék ruhás képre nem bukkantak. Kiderült, előbbit Mazo készítette. De a portrét, a hátteret és a drapériát saját stílusában ábrázolta, nem mesterét utánozta, így művészi értéke vitathatatlan a festménynek, ez semmi esetre sem másolat. A zöld-sárga tónusokat csak Mazo használta ilyen mesterien.

2-mazo

De alulmarad Velasquez zseniális ábrázolásával szemben.

3-velasquez

Nem tagadom, néhány festővel elfogult vagyok, többek között Jan Vermeerrel. Apja selyemszabó volt, ezért régen azt állították, Vermeer apja iránti tiszteletből használta előszeretettel a gazdag drapériákat. Idővel ezt megkérdőjelezték. Bármi oka is legyen a kelmeábrázolásnak, a titokzatos holland festőre jellemző, hogy az előtérben ábrázol asztalterítőket, függönyöket.

4-vermeer

Ennek funkciójáról különböző elméletek is születtek, amelyeket most nem taglalnék, ehelyett ruhaábrázolására mutatok néhány példát. Feltűnt, hogy volt néhány kedvence Vermeernek, amelyeket többször is használt. Ilyen a prémes sárga felöltő. Ebben ábrázolja a Levelet író asszonyt:

5-vermeer

a Lantos lányt:

6-vermeer

és A gyöngy nyakláncos asszonyt is:

7-vermeer

Szakavatottak valószínűleg a választ is tudják, miért jelenik meg több festményén is ugyanaz a ruhadarab, holott Vermeerről köztudott, hogy igényes festő volt, és művészfogásait soha nem ismételte. Szakavatottak hosszú tanulmányokat is írhattak a textilábrázolások művészettörténeti és divattörténeti fontosságáról. Ha ennek részleteibe bonyolódnék, bejegyzésem bizonyosan támadható lenne. Tény, előfordul, hogy a textilábrázolás félrevezető adatokat közöl a kor divatjáról. Jan van Eyck korában például nem viseltek telített, élénk zöldet, mert ezt a színt csak a mérgező malachitból nyerték, ezért kelmefestésnél nem alkalmazták. Csak fakó, kékből és sárgából kevert zöld ruhák voltak akkoriban. Arnolfini asszony Jan van Eyck képén mégis ilyent visel. Állítólag az is vitatható, hogy gyapjú ruhát hordott a gazdag kereskedőné, hiszen férje selyemkereskedő volt.

8-jan-van-eyck

Watteau, a rokokó híres művésze is gyakran félrevezet. Azt állítják róla, egyike azoknak a festőknek, aki a legszebben adja vissza az akkoriban divatossá vált selyem csillogását. A selymet vitathatatlan, nagy előszeretettel ábrázolja, férfiakon lágy pasztell színekkel is találkozunk, holott korában az urak nem viseltek ilyent.

9-watteau-The-music-lesson

Címkék: , , , , , , , , , ,

2 hozzászólás ”

  1. Székely István:

    Szerintem az első Vermeer-festményen egy Holbein-szőnyeg látható (Usak, 16 sz.). A régi, XV-XVI századi oszmán-török szőnyegek egy részét arról a festőművészről nevezték el, akinek alkotásán legelső ábrázolása fennmaradt (lásd a Crivelli, Memling, vagy Lorenzo Lotto szőnyegeket).

  2. kgy:

    Bevallom, ennek nem néztem utána, de azt tudom, nem számított “plágiumnak”, ha egy-egy művész ábrázolását, kompozícióját átemelték.

Szólj hozzá