Divat és meztelenség

GG, 2009. február 11. szerda

Már rég nem számít újdonságnak, hogy divat és szex kéz a kézben járnak, de hogy jutottunk el addig az abszurditásig, hogy az öltözék teljes hiányával lehet ruhákat és kiegészítőket eladni? Mi változott meg, ami annyira megszokottá és elvárttá tette a meztelenséget a divat világában? Mert a szex továbbra is árucikk, és 2009 divatjának is meghatározó része lesz.

Korábban a finoman szólva illetlen képeket készítő fotósok nem tartoztak az ismertek közzé, főleg nem foglalkoztatták őket a nagy divatlapok.

Például Terry Richardson fotóiról a legkevesebb ami elmondható, hogy obszcének, és minden kétséget kizárólag pornográfak. És Richardson ma már mainstream-nek számít, felkapott divatfotós, szinte minden híresség pózolt már a fényképezőgépe előtt, holott pár évvel ezelőtt a nagyobb nevek messziről elkerülték.

Természetesen nem Richardson az első, aki elmosta a határt a divat és a meztelen testek között, Helmut Newton már évekkel korábban tökélyre vitte ezt a művészetet. De Newton igazán pikáns munkái annak idején soha nem jelentek meg a neves magazinok oldalain, és még az internet sem létezett, hogy kedvezzen az elterjedésüknek.

Napjainkban Terry Richardson és Mario Testino bármikor készíthet egy high-fashion-nek kikiáltott fotósorozatot, amelyben nyoma sincs egyetlen ruhaszerű képződménynek, és mi, a fogyasztók, mégis összekötjük őket és mindkettőt divatnak tekintjük.

A modellek sem váltak meg olyan könnyedén a ruháiktól, az aktmodell és a fotómodell két különböző szakmának számított. Ezt ma már nem lehet ilyen egyértelműen állítani, és erre jó példa a vörös brit modell, Lily Cole. Egyik pillanatban még ő a Marks and Spencer áruházlánc arca, a következőben már meztelenül pózol a francia Playboy hasábjain.

Persze korábban is vetkőztek le modellek a kamerák előtt, viszont meztelen képeik soha nem lettek ennyire ismertek, aktfotóik inkább diszkrét-szemérmesek voltak, ráadásul nem szenteltek a témának egy egész lapszámot.

A meztelenség és a reklám mindig jól megvoltak egymással, de amint a pornó betört a köztudatba, a divatmárkáknak már nincs szükségük közvetítő felületekre, finomkodásra hogy előtérbe tolják termékeiket. És ez már mindenkire érvényes ebben az iparban, kezdve a nagyágyúktól az olcsó-ruházatot gyártókig.

És mi lett az egyik legjobb címlapsztori: végy egy hírességet a divat világából és vetkőztesd le, ahogy a francia Playboy is tette, amely ugyan nem egy divatmagazin, de egy csavarral mégis azzá vált.

Fotók: Terry Richardson képei a Tom Ford kampányhoz, francia Vogue, Playboy

[gg]

Címkék: , , , , , , , ,

4 hozzászólás ”

  1. Bejus:

    áruccik – rövid u-val… (tudom, hogy ez a blog a divatról szól, de talán mégsem ártana a helyesirási szabályokta vigyázni). Köszönöm :)

  2. boszor:

    Hát nevezzetek konzervatívnak, de szerintem magára valamit is adó modell, színésznő, énekesnő nem áll le a Playboyban pózolni. Művészfotósok aktképei, az más.

    Amúgy engem az is zavar, ha teljesen áttetsző fátyolblúzokat adnak az amúgy fedetlen felsőtestű modellekre. Amikor az első egy-két divattervező megcsinálta, még érdekes volt meg formabontó, de most már olcsó tucatmegoldássá vált. És azért zavar, mert elbizonytalanodom: a blúzot akarja nekem eladni vagy a modellt? Mert utóbbi kínálat már valahogy nem a divatbemutatóra való…

  3. ghk:

    Manapsag minden arucikket amit lehet ugy-ahogy szexxel osszekotni azt mg is teszik, mert az erotika mindent elad. Minap azt konstataltam hogy a szinhaz-eloadasplakatok tele vannak olyan cimsztorykkal +vizualis infokkal amik egyertelmuen erre utalnak. Persze, az emberek fantaziajat mindig is izgatta az erotika, de azert ne lepjunk at a vulgaritasba (szerintem).

  4. mademoiselle:

    én egyetértek veled (és az eredeti cikk írójával http://www.fashionising.com/pictures/b–Nudity-and-fashion-who-needs-clothes-1473.html)

    én is írtam egy bejegyzés erről, akit érdekel:
    http://welovehighfashion.blogspot.com/2009/10/lattunk-mar-ennyi-cicit-egyszerre.html