Divat az ötvenes évekből

kgy, 2010. március 20. szombat

Nemrégiben egy megsárgult szabászati szakkönyvet kaptam a munkatársaimtól. Ők puszta poénból adták nekem a szerzeményüket, én viszont azóta is kincsként őrzöm.
Ezt a könyvet 1959-ben adták ki, így egy meglehetősen hiteles forrása a divat és a szabászat egyik korszakából. Mi több, éppen arról a korszakról van szó, amely mindig lázba hoz: hiszen az ötvenes évek végére még jellemző a New Look darázsdereka, a loknis, gloknis szoknya, és a nőiességet hangsúlyozó szabásvonalak. Ilyen például Audrey Hepburn egyik ruhája a Délutáni szerelemben, abban a filmben, amelyet a könyv kiadása előtt két évvel forgattak.

Nem is csoda, hogy néhány egy ehhez hasonló modellt a könyvben is találtam.

És természetesen szabásrajzot, és szabásleírást is mellékeltek hozzá.

Mint minden szabászati kézikönyv, ez is az alapoktól kezdi, így a gallér, ujj, szoknya, blúz kiszabásának eljárását mind-mind megtaláltam benne, emellett néhány modell szabástechnikáját is leírták. Nekem ez az egyik kedvencem. 

Egyértelmű, hogy 50 év alatt a szabástechnika sokat fejlődött, és éppen ezért csodálkozom rá, hogy ezeknek a bonyolult ruháknak milyen egyszerű szabásuk volt, és egyáltalán nem emésztettek fel annyi anyagot, mint amennyire gazdagnak néznek ki. Például fordított trapézzal érték el, hogy a szoknyarész kibővüljön, nem körcikkel, vagy több méter beráncolt kelmével.
Gondolom, ez a technika különösen jól fogott annak a rétegnek, akinek ez a könyv készült: a háziasszonyoknak. Ők ugyanis nem engedhették meg maguknak, hogy 10 méter kelmét varrjanak fel egyetlen ruhára. Így ott spóroltak, ahol tudtak. A Római vakáció (1953) kosztümjeinél szemmel látható, hogy nem kellett spórolni. Tagadhatatlan, hogy szebb is a modell.

Érdekes az is, hogy az egyenes szabású ruháknál is beráncolták a szoknyát a derék alatt.

Ugyanezt a technikát alkalmazták ennél a kabátnál is.

Miután a kor egyik megoldása volt ez, a könyvben is van erre példa.


A szoknyáknál is ugyanígy jártak el.

Ebben a könyvben (címe: Tanuljunk szabni) az tetszik a legjobban, hogy azokat a technikákat mutatja be, amelyekkel a nagy divatházak műhelyeiben is dolgoztak. Igaz, csak az egyszerűbb eljárások leírása található meg, de egy háziasszony képességei akkor sem értek fel egy mesterszabóéval.

(K.Gy.)

Címkék: , , , ,

5 hozzászólás ”

  1. myo:

    Ezek nagyon szép szabású ruhák! Kár, hogy a nőiesség így kiment a divatból, vagy ahogyan írod, ma is csak egy réteg számára elérhető.

  2. Divattörténet:

    Hello!

    Tartalmas, szép az oldalatok!
    Nem találtam hozzátok e-mail címet.
    Linkcserét szeretnék felajánlani, ha Nektek is megfelel.

    Oldalunk divattörténettel foglalkozik az ókortól a xx. század végéig, ehhez a bejegyzéshez pont passzol is. :)

    Üdv!

  3. Thabita:

    Kíváncsi lennék, hogy ezek a szabásmminták alapján ma mennyire lehetnek hordhatóak ezek a ruhák. ha esetleg kedvet kapnál szívesen megnéznénk egy postban, hogy mit hoznál ki belőlük. A lényeg persze hogy hordható legyen a ruha. :)
    Amúgy nagon érdekesek ezek a régi besárgúlt lapok, köszi hogy megosztottad!

  4. kgy:

    Thabitanak: úgy gondolom, csinosak lennének a ruhák most is, ha egy ilyen szabásminta alapján készülnének el. Ha nem így lenne, az a réteg, aki megteheti, nem vadászna a vintage ruhákra. Az ajánlatod pedig kihívó. Majd ha a minták alapján készítettem egy ruhát, megmutatom, ígérem. :)

  5. Varga Ágnes:

    Megvettem a Burda vintage számát. Nekem csalódás, mert a derék vonalon kezdődik a szoknyák bővülése. És sok anyagot igényelnek, míg ezek a szabásminták nem.
    Én nem találtam a könyv nyomára.
    Kellene kiadót keresni hozzá, jogilag rendezett formában újra ki kellene adni. Képekkel kiegészíteni. Esetleg a szabásmintákat külön meg lehetne rendelni hozzá. Ki tudja, talán még a Burdával is lehetne egyezkedni. Ott van egy kis tapasztalat a szabásminta készítés terén.

Szólj hozzá