Hétköznapi csillogás – merjük vagy ne merjük?

GG, 2009. március 5. csütörtök

től, a francia divatbloggertől próbáltam meg ötleteket kapni a ragyogó stílushoz, megtudni, hogyan lehet kísérletezni a fényes, ezüstös ruhadarabokkal és kiegészítőkkel, anélkül hogy a ‘ez már túl sok’ csapdájába esnénk.

Bloggerünk hétköznapi, többnyire szürke árnyalatú viseleteit gyakran kombinálja valamilyen csillogó kiegészítővel, és nem áll meg a sálnál vagy egy övnél. Flitterben pompáznak a mellényei, kardigánjai, sőt kabátkái is, viszont vigyázz rá, hogy mindig csak egyetlen egy darabon legyen a hangsúly.

Ki mondta, hogy csillogó ruhákat csak jeles alkalmakkor lehet viselni? Itt az ideje, hogy bevigyük a mindennapokba a funky stílust. Ha nem tudjuk elképzelni magunkat flitterel televart ruhában a hatos trolin, hagyatkozhatunk csak egy-egy kisebb mintára, ami a ruha elejét, vagy csak az alját dísziti.

A mellények és kardigánok sokkal merészebben kombinálhatók, és kiválóan kiegészítenek és feldobnak egy egyszerű póló-farmer szerelést is. Egy elegánsabb blúzzal pedig valódi alkalmi viseletet alkotnak.

Felső ruházatként is funkcionális lehet egy fényes hatású anyagból készült kabátka, vagy dzseki. Mifelénk azonban csak a steppelt változata dívik, arany és ezüst színekben kínozza a szépérzékünket. De íme a példa, hogy lehet másként is.

A hagyományosabbnak számító ezüstszálas kendők és flitteres övek mellé felsorakoztathatók a fémesen csillogó cipők és táskák is, de néha az is elég, ha valamilyen fényes bizsuval dobjuk fel megjelenésünket.

[gg]

Címkék: , ,

10 hozzászólás ”

  1. kesztió:

    Hétköznapi csillogás – merjük vagy ne merjük?

    Ne merjetek. Eszetekbe ne jusson.

    Elrettentő példaként:
    http://www.pitzipoanca.org
    http://www.pisipoanca.com
    http://www.cocalari.com

  2. Iza:

    kesztió, nem értem, hogy emlegedheted ezeket együtt… ezek mind, talán merész, de ízléses ruhák és kiegészítők. le az unalommal! :)

  3. kesztió:

    Így van, Iza. Főleg a „pénzes” mellény a lila blúzon.
    Le a rasszizmussal, de vajon honnan ismerős a stílus?

  4. Iza:

    tényleg honnan? India? török hastáncosnők? :)
    na jó, tudom mire gondolsz, de nem értem, mi a baj vele, az, hogy egzotikus? előítéleteid vannak, szerintem
    egyébként úgy látom, rendszeres olvasója vagy a blognak, vagy csak borzongani jársz ide?

  5. kesztió:

    Érdekel a divat, mint a vizuális alkotás sajátos formája.
    És az is, hogy – mint olyan – a művészi szivonalú munkáktól a giccsig és az ízléstelenségig terjedő skálán mindig és mindenkor megtalálja a maga rajongóit. (ez a rendszeres olvasás)

    Éppen ezért tartom bosszantónak, amikor többet látnak bele a divatba, mint ami valójában, és főleg, ha olyan esetekben hivatkoznak rá, mikor alapvetően az egyén alkatán és ízlésén alapuló döntésnek kellene érvényesülnie. (ez pedig a borzongás)

  6. Iza:

    kesztió, a múltkori vitát abbahagytam, mert úgy gondoltam, hogy nem érdekli a blog olvasóit a mi vitánk, de mivel mindig ide lyukadunk ki, csak folytatom :)
    szerintem ellentmondásba keveredsz magaddal, amikor egyrészt az kéred, hogy legyünk egyéniségek, másrészt meg azt állítod, senki ne vegyen fel olyan ruhát, ami a közízlés szerint nem áll jó neki, vagyis szerinted csak a topmodellek öltözhetnek divatosan… egyrészt ellenzed az “agymosást”, másrészt te is a tömegmédia által nyomatott szépségideált tartod etalonnak
    szerintem ha valaki történetesen teltkarcsú, de a csikosat szereti, akkor vegye fel csak bátran, és ha rövid és görbe a lába, akkor is vegyen fel miniszoknyát, ha neki az tetszik, és ne abból induljon ki, hogy mások mit tartanak számára elfogadhatónak

  7. kesztió:

    másrészt meg azt állítod, senki ne vegyen fel olyan ruhát, ami a közízlés szerint nem áll jó neki, vagyis szerinted csak a topmodellek öltözhetnek divatosan… egyrészt ellenzed az “agymosást”, másrészt te is a tömegmédia által nyomatott szépségideált tartod etalonnak

    Frissítsd már fel az elmélezetem, kérlek. Hol emlegettem ilyesmiket? És hogy mennyire nem a tömegmédia által nyomatott szépségideált tartom etalonnak, lásd a következő bejegyzésre írt első hozzászólásomat.

    szerintem ha valaki történetesen teltkarcsú, de a csikosat szereti, akkor vegye fel csak bátran, és ha rövid és görbe a lába, akkor is vegyen fel miniszoknyát, ha neki az tetszik, és ne abból induljon ki, hogy mások mit tartanak számára elfogadhatónak

    Nézd, Iza.
    Ha valaki számára a divatos öltözködés teszem azt egy művészi performansz része vagy lázadás eszköze, tönyleg öltözködjön úgy, ahogy jólesik, bár – engedelmeddel – mintha pont a divatkövetés lenne az, ami alapvetően nem erről szól. De az ruházkodás szerintem inkább az egyén azon törekvését tükrözi, hogy testi adottságait és egyéniségét önmaga és embertársai számára minél vonzóbb színben tüntesse fel – remélem, nem vita tárgya, hogy ennek nem kell feltétlenül ama bizonyos csúnya közízlés szerint történnie.

    Márpedig elég nagy a valószínűsége annak, hogy bizonyos szabások, modellek, minták egyszerűen nem előnyösek bizonyos testalkatok számára – ismét nem a csúnya közízlés, még csak nem is mások véleménye, hanem bizonyos alapvető (pl. látással összefüggő) törvényszerűségek alapján. Tehát, ha valaki tényleg szépen és okosan akar öltözködni (és nem feltűnősködés vagy botránkoztatás a szándéka), jól teszi, ha legalábbis elgondolkozik azon, hogy pl. teltkarcsú létére mikor és hogyan vegyen fel keresztcsíkos holmit. Közízlés ide vagy oda. Magyarán egyénien érdemes öltözködni – de okosan!
    Amúgy én az egyén alkatán és ízlésén alapuló döntésről beszéltem.

  8. Iza:

    idézlek:
    “Én még azt is fölösleges rongyrázásnak tartom, ha egy tökéletes alakú nő (akin ugye minden agyament kreáció jól áll), megengedi magának a luxust, hogy pénzt és időt áldozzon a mindig ún. legutolsó divat szerinti öltözködésre. De ha egy olyan valaki, akinek ráadásul az alakja, a stílusa, esetleg a pénztárcája jól láthatóan nem vág össze a fenti fényűzéssel, és ennek ellenére mégis elsődleges szempontként kezeli az utolsó divat szerinti öltözködést, az már egyenesen patetikus. “

  9. kesztió:

    Ej, Iza, te itt nagyon csúsztatasz. Méghozzá azzal, hogy összekötöd a merész, „egyéniség-alapú” öltözködést a divattal. Pedig mennyi a valószínűsége, hogy valakinek az egyéniségét mindig az épp utolsó divat fejezi ki? Ha az említett tökéletes alakú nőnek az a legfontosabb, hogy mindig az utolsó divat szerint öltözködjön, akkor én inkább azt mondanám, hogy az egyéniségét nem a divatos öltözet fejezi ki, hanem a divatos öltözködés. Érezhető a különbség?
    Márpedig annyi magánvéleményem nekem is lehessen, hogy fenntartással viszonyuljak, ha valakinek ez a legfontosabb.

    A második idézett mondatot illetően:

    Tegyük fel, hogy megpillantod egy tömbházlakás falán az őzikés falvédőt, a vitrin mögött az ordináré porcelánállatkertet és a plafonon a szőlőfürtmintás, aranyozott csillárt. Te sem arra gondolsz először, hogy polgárpukkasztó képzőművész otthonába toppantál, aki giccses dekorációkkal próbálja cukkolni a sznobokat, ugyebár?

    Hasonlóképpen, ha valakinek „ráadásul az alakja, a stílusa, esetleg a pénztárcája jól láthatóan nem vág össze” a mindig aktuális divat szerinti öltözködéssel, igenis élek a gyanúperrel, hogy nem azért követi mindig a divatot, mert ő a faszagyerek, és csakazértis meg akarja mutatni, hogy szembe tud menni az előítéletekkel – pedig elvileg erről is lehet szó, csak nem túl valószínű…

    Félreértés ne essék, a „jól láthatóan nem vág össze” kábé azt jelenti, hogy fájdalmat okoz a szemnek. Igen, mondhatod, hogy értékrelativizmus, de azért elfogadod, hogy vannak alapvető vizuális szabályok, amiket vagy nem szegsz meg, vagy, ha meg is szegsz, akkor indokoltan és tudatosan csinálod.

    Kérdezd csak meg Gertrúdot (aki ugyebár vizuális szakember), hogy – az értékrelativizmus jegyében – tényleg mindent agyament cuccot feltenne a blogjára (természetesen nem elrettentő páldára gondolunk :D ), vagy azért ő is betart bizonyos esztétikai szabályokat (akármennyire is csúnya szó a szabály)?

  10. Iza:

    “Ej, Iza, te itt nagyon csúsztatsz.” ez vicces, mert én csak idéztelek :)

    szíved joga, hogy fenntartással viszonyulj ahhoz, aki az utolsó divat szerint öltözködik, de szerintem ez még nem egy olyan tulajdonság, amiből bármilyen nagyobb ívű következtetést le lehetne vonni egy emberről – főleg, hogy az aktuális divat általában elég sokrétű (lásd pl. ezt a blogot is), tehát még azon belül is mindig bőven van amiből válogatni
    csak még annyit: ha valaki nem akar divatosan öltözködni, annak sem árt, ha tudja mi a divat, mert még véletlenül eltalálja :)