Arhívum: Nincs kategorizálva kategória

Nagyon csillog a Sziget divatja, és nagyon bolond is

csütörtök, augusztus 16th, 2018

Ugyan három évvel ezelőtt már készítettünk egy összeállítást a kalapjairól, de általában véve csak most vette be a Pinkdáma a Sziget fesztivált. Vagyis akkor vette volna be igazán, ha az utolsó nap nincs szélvihar és nem kezd el zuhogni az eső. és ezek a Pinkdáma legnagyobb fesztiválos ellehetetlenítői, és ezért a saját gyűjtésünket kiegészítjük a hivatalos fotósok által készített képekkel, illetve a közösségi médiában megosztott fotókkal.

A romániai fesztiválpiacról csak az Untold vagy a Electric Castle (a Neversea és a Summer Well fesztiválon nem jártunk, azokról nem tudunk nyilatkozni) felhozatala mérhető a Szigetéhez. Az Untold kínálata viszont sokkal hétköznapibb, sokkal inkább kötődik a fast fashionhöz, míg az Electric Castle nagyon érzékeny a divatra, nem nagyon engedik meg maguknak a fesztiválozók, hogy bohócnak tűnjenek. A Sziget koncepciója a szabadságról szól, ami az öltözködésre is igaz, főleg a külföldiek esetében, akik ott is táboroznak a Hajógyári szigeten, tehát minden bevállalható. Ilyet szettet például nem nagyon fogunk egyik említett romániai fesztiválon se látni:

Ez már klasszikusabb fesztiválosa szerelés az idei fesztivál nagy slágerével, a testre ragasztható ékszerekkel.

Day 3 #sziget2018

A post shared by NOA ♛ CHIPRUT (@_noachiprut_) on

A glitter és flitter soha nem túl sok egy fesztiválon, és ez a Sziget esetében különösen igaz. Minden csilloghat, amit csak el tudsz képzelni.

Day 1 broke many of us mentally and physically ✌🏻

A post shared by Olivia Nash (@olivianashblog) on

Az ilyen típusú szettek különösen kelendők voltak.

#sziget2018 #катинутренник

A post shared by Anastasiya Sekretarova (@anastasia_sekret) on

Egy klasszikusabb fiú szerelés is belefér az összeállításunkba, természetesen mintás inggel.

A Szigeten nagyon keskeny a határ a nagyon fesztiválos szerelés és a jelmez között. Sokan vesznek fel jelmezt, vagy egyszerűen csak álarcot. (A fesztivál túlszaturált képei is a szabadság koncepció részei, ami szerint változatos, sokszínű a világ, mindenki önmaga lehet, és a nagyon színes képeken ez köszön vissza.)

A vicces fejfedőkben sem volt hiány, nem véletlen, hogy néhány évvel korábban ezekből készült külön összeállítás. Idén a az egyszarvús hajpánt mellett az ilyen propelleres sapkák is népszerűek voltak.

Az sem meglepő, hogyha egy-egy csoport tagjai úgymond egyenruhában érkeznek a fesztiválra, és ezek még a visszafogottabb fajtából valók.

Nem kifejezetten öltözködés, de mindenképp idei sláger (is), a színes póthaj.

Az is simán belefér, hogyha egy srác szoknyát húz, vagy éppen csipkés vagy flitteres pulcsit vesz magára.

A hasitasi mindig is igazi fesztiválkellék volt, de talán soha nem virágzott ennyire a használatuk. Ezt már az EC-n is tapasztaltuk, és most ez köszönt vissza a Szigeten is.

Természetesen a hasitasi esetében az a legmenőbb, ha csillog.

Ismét kiöltöztek az ország legtrendibb fesztiváljára: az EC-n járt a Pinkdáma

hétfő, július 23rd, 2018

Nincs Romániában olyan fesztivál, amely jobban rezonálna a divat és az öltözködés változásaira, ahol nagyobb arányban vannak azok, akik tudnak öltözködni, mint azok, akik csak felvesznek valamit, és valószínűleg sehol máshol nem szeretnék ezt jobban megosztani a közönséggel is, mint az Electric Castle-en. Itt nem kell vadászni az embereket, mint más fesztiválokon, csak ki kell választani egy jó helyet, és várni, hogy jöjjenek. Mi is nagyjából ezt a módszert választottuk a képek készítésénél. Az Electric Castle divatját összegezzük, már amennyiben ezt össze lehet foglalni egy rövid posztban.

Ezt azért szerettük, mert jól mutatja, hogy miről is szól a divattervezés: amikor egy mozgó testre lágyan omló, vagy éppenséggel a szélben meglebbenő ruhát kell tervezni, hogy az egész egy játék, ahogyan befolyásolni/becsapni próbálják az észlelésünket. Ennek a ruhának tökéletes volt az esése, a mozgása, amihez nyilván az is kellett, hogy a viselője érezze, jó lesz. Emellett a fémesen csillogó lila övtáskát kell megemlíteni, fénykorát érte ez a modell a fesztiválon.

Két olyan eleme is van ennek a szettnek, amit mindenképp érdemes megemlíteni. Egyrészt a derék fölé érő, menedékesen bővülő, laza nadrágot, ami szinte már szoknyának tűnik, és már szinte kötelező darab a lányok ruhatárában. Másrészt a selyemkendőt, ami talán egy ideig kevésbé volt népszerű, de most már határozott jelei vannak annak, hogy vissza fog térni, és nem csak így, hanem számtalan más formában is használható.

Csak hogy ne mondjátok, hogy olyan “porcelán” modelleket fotózunk, akik szinte csak azért öltöznek fel, hogy azt megmutathassák. Ezeken a cipőkön látszik az első napok esőjének – szinte összes – nyoma.

Ha van klasszikusan fesztiválos anyagszerűség, akkor az áttetsző, hálószerű vagy csipkés matéria egyértelműen az. Ennek a modellnek az egyszerűsége tetszett a leginkább.

És ha van olyan árnyalat, ami szintén nagyon konkrétan kapcsolható a fesztiválokhoz, akkor a fémesen csillogó az. Erre hoztuk ezt a példát.

Ehhez nem nagyon van, amit hozzátenni, látszik, hogy gondolkodtak rajta, kitalálták és összerakták, talán egy kicsit túlságosan is, de úgy is érdemes megmutatni, hogy ez rózsás szett, az ilyen fajta virágok most épp nincsenek lendületben.

Egy sokkal visszafogottabb, de sokkal játékosabb szettet hagytunk a végére. Olyan apróságokra is érdemes figyelni, mint a felső blúz/ruha találtatása a fülbevalókkal.

Továbbra is nagyon népszerűek a különböző ingek, nem csak a fiúknál, ahol most nagyon tombol, a lányok is gyakran viselnek különböző ingeket, ingruhákat. Mi most mégis a fiúkkal folytatjuk.

Ha mi fotózunk, akkor nem feltétlen akarunk sztárokat az összeállításba, de a Fran Palermo énekesének, Henri Gonzaleznek olyan tökéletes volt a társítása, úgy muszáj volt megörökítsük. Úgy is nagyon vad a szettje, hogy közben a folyton feketében járó minimalisták felé is húz, a makkos cipőt és a cseppet sem átlagos napszemüveget még foghatjuk arra, hogy művész, de az ingválasztás is tökéletes, jól illeszkedik a fesztiválon tapasztalt trendbe.

Az ingnél csak egy nagyobb trend volt a fiúk között az EC-n, a (főleg) fehér sportzoknit felvenni. A kiválasztott szett nem egy tipikus eset, de ezt nem érezzük problémának, annyira egyben van az egész.

Az Electric Castle nem csak a kisemberek fesztiválja, rengeteg már befutott és feltörekvő román közösségimédia-személyiség (gyakrabban használt nevén influencer) is részt vesz az eseményen, akik szintén sokat posztolnak, ebből is hoztunk egy röpke válogatást:

Virgil Godeanu tevékenységét már régóta követjük, korábban is válogattunk már be tőle posztokat. Az ő esetében is érzékelhető a retró ingek, illetve ingszerű pólók népszerűsége.

Take it easy #electriccastle2018 #ec6 #meetmeatthecastle

A post shared by Virgil Godeanu (@virgilgod) on

Szintén ott volt az EC-n Edi Enache, aki például a H&M termékeket szokta népszerűsíteni, és ez jól látszik a szettjeiben is.

Nagyon rutinosan már odaírja, hogy pontosan honnan/hol kapta azokat a ruhákat, amiket épp visel.

Alexandru Simedru fiatal bukaresti divattervező, aki a sportzokni mellett a füss nadrágjával hívta fel magára a figyelmet. A retró füss dzsekik már nagyon rég népszerűek, így aki valamit mutatni akar, fel akarja magára hívni a figyelmet, inkább már a nadrágra váltott.

We are ready🤟🏼 #electriccastle

A post shared by AlexandruSimedru (@alexandrusimedru) on

Nemcsak a fiúknál, hanem a lányoknál is legit viselet, Ana Irina moldáviai divattervező és blogger is színes füss nadrágot választott.

#ec6 #day4 and still going 😜 #pepsicola #90vibes

A post shared by Ana Irina (@ana__irina) on

A végére pedig jöjjön minden rendszer nélkül még néhány szett, csak úgy búcsúzóul.

Mom’s spaghetti ⚡️

A post shared by IULIA ANDREI (@iuliaandrei) on

feelin' electric ⚡️

A post shared by IOANA GRAMA (@ioanagrama) on

Pirouette 💚 📸 @cosminmaja

A post shared by BARNI DEAK (@barnideak) on

A sár és a divat nem zárja ki egymást, mutatjuk a példákat a Székelykő lábától

szombat, június 30th, 2018

Harmadnapra már a nap is kisütött a Székelykő lábánál, így a sáron kívül semmi akadálya nem volt annak, hogy a fesztiválozók megmutassák, mi a menő divat az idei Double Rise-on. És egy igazi pinkádámán sár nem tud kifogni, még az olyan nagyon nagy sár sem, mint amilyen most a fesztiválon van.

Az első képpel rögtön azt mutatjuk, hogy miként lehet feldobni egy klasszikus gumicsizmás szerelést akár csak egy kendővel is.

Nem biztos, hogy a bokacsizma a legjobb választás, de mindenképp mutatós.

Persze nem csak klasszikus sötét vagy terepszínű gumicsizmák vannak már, hanem például ilyen neonrózsaszín is, amire aztán egy komplett szettet lehet építeni. Külön kiemelnénk a csak kilógó rojtos pulcsit és a rózsaszínen csillogó övtáskát, de a neonzöld cigicsikktartó sem semmi. És akkor az még nem is látszanak  Ferencz Bori szintén élénk színű fülbevalói. Látszik, hogy kitalálták az egészet.

Ezt, a már sokkal játékosabb szettet is a gumicsizma határozza meg, és hát mondhatni tökéletes az összhatás a póló és a csizma között, amit a pöttyös szoknya csak még inkább feldob.

FRISSÍTÉS: Szombatra már elvonultak a fellegek Torockó felül, ami azt jelentette, hogy jelentősen felszáradt a sár, nem volt szükség már feltétlen csizmára. 

Persze attól még egy bakancs jól fogott, de már lazábban lehetett öltözni. Ezt az szettet a farmerszoknya miatt választottuk be, merész választás volt.

Ehhez nem nagyon van, amit hozzátenni. Tankcsapda feliratos póló merész vállalás ezzel a szettel,  de nagyjából mindent hozzáigazított, s ez tetszett.

 

 

Divat a Törökvágásból: így öltöztek jól a Diáknapokon a Pinkdáma szerint

hétfő, május 14th, 2018

Kihívás jól öltözni a Diáknapokon. Egyszerre kell figyelni arra, hogy megfeleljen a különböző feladatokhoz a szerelés, elég praktikus legyen az egész napos strapához, de ugyanakkor bírja az időjárás viszontagságait is. Meg persze nem árt, ha valamennyire önazonos. A sok megfelelés mellett nagyon sokan feladják, hogy még stílusosak is legyenek. A most bemutatott emberek valamilyen szempontból kivételek:

Valószínűleg a legnagyobb kihívás a csapatpóló összeegyeztetése minden mással. Voltak páran, akiknek jó próbálkozásuk volt, de egyértelműen ez vitte a prímet köztük.

Tökéletesen idézi a 90-es évek neontrendjét, feltűnő, de ugyanakkor menő is. Azt hiszem, hogy erre mondják: egyszerű és nagyszerű.

Jól mutatja, hogy nem is kell olyan sok egy sikkes szetthez. A nyakláncon és medálon kívül teljesen átlagos szett lenne, ha a felső is átlagos lenne. Amúgy meg az övtáska az év kiegészítője a diáknapokon.

Sőt, szinte teljesen átlagos darabokkal is lehet átlagon felülit mutatni, csak egy kis fantázia kell hozzá.

Egy jól megválasztott napszemüveg is elég, hogy jobb legyen az átlagnál. (Meg egy jó táska. A képen nem látszik tisztán, de elég menő darab.)

Ehhez nincs, amit hozzá tenni, látszik, hogy figyeltek arra, hogy jól nézzenek ki.

Ez is egészen látványos, és csak egy sárga bőrdzseki kellett hozzá.

Ez egyik legjobban kitalált szett, látszott, hogy mindent gondosan választottak össze. Kifejezetten tetszik, hogy a 90-es években népszerű farmerszoknyát gondolta újra valaki.

Fiú fronton soha nem könnyű, de talán soha nem volt ennyire nehéz jelentkezőt találni. Sokan választottak csapatpólót, mások inkább meztelen felsőtestüket mutatták meg, ami adott esetben lehet szexi, de annyira nem Pinkdáma tartalom. A mostani választásunk a meztelen felsőtest és a fellépőruhát ötvözte jól, s talált hozzá idén nagyon népszerű szakadt farmert.

A ’90-es évek divatja másképp: a sötétítőtől a bútorszövetig minden lehet divatos

kedd, február 13th, 2018
Az elmúlt éveknek volt egy divattrendje, amiben az egykori keleti blokk országának öltözködési stílusát használták fel ihletforrásként a tervezők. Ez a ’90-es – és az azt megelőző éveket is részben – megelevenítő posztszovjet/posztszocialista divathullám elég népszerű volt az elmúlt évek nyugat-európai kifutóin, elkezdtek figyelni a térségre, és egy kicsit úgy tűnt, hogy a fél világ úgy akar kinézni, mint a kelet- és közép-európaiak a Szovjetúnió felbomlása előtt és az azt követő néhány évben. Ez a trend volt a kiindulópontja Péter Abigél, a kolozsvári Művészeti és Formatervezői Egyetem tavalyi végzősének is, akinek most bemutatjuk a diplomakollekcióját.

“2016 nyárán voltam Erasmussal gyakornoknak Budapesten, és akkor találkoztam ezzel a posztszocialista divathullámmal. És azzal, hogy egyre menőbb Ukrajnában, Litvániában és más posztszocialista országokban is ez az esztétika, ahol büszkék arra, hogy ők igenis posztszocialista ország. Romániában pedig addig nem igazán láttam ilyen kezdeményezést, és arra gondoltam, hogy megpróbálom akkor én. Igaz, hogy nem volt közvetlen tapasztalatom a nagyon tipikus posztszocialista dolgokban, de azért az én gyerekkoromat is befolyásolta. Biztosan ismered a sifitelős kabátokat, vagy az olyan gagyi másolatokat, mint az Adibas. Az emberek nagyon akartak hasonlítani a nyugathoz, de nem volt pénzük hozzá, és ennek voltak következményei” – mesélte a diplomakollekciójának a sztoriját Abigél.

Azonban mielőtt részletesen beszélnénk a kollekciójáról, érdemes a posztszocialista elemeket ötvöző divathullámról beszélni, aminek az eredete korábbra nyúlik vissza. Általánosan a történelmi korszakra jellemző elemekből épülnek fel ezek a kollekciók, amelyek az akkori politikai, társadalmi és  kulturális berendezkedést idézik. A posztszovjet stílus a grúz Demna Gvasalia és az orosz Gosha Rubchinskiy berobbanásának is betudható. Gosha Rubchinskiy orosz divattervező kissé ironikus módon pont az egykori szovjet, a kapitalizmus ideológiájának szöges ellentétét hirdető hatalom szimbólumaival díszített anorákokat kínál a nyugati világ vásárlóinak igen borsos áron. A Szovjetunióban felnövő grúz Demna Gvasaliát, a Vetements alapítóját, akit a gyerekkorát meghatározó divatnak a kifutóra emelése tett igazán naggyá, és már olyan célebek is viselték a Vetements ruháit, mint Kim Kardashian.

A Vetements 2017-es őszi-téli kollekciójának darabjai

 

Kim Kardadshian és lánya is Vetements ruhában a 2016-os a New York-i divathéten

 

A Vetements 2016/2017-es őszi-téli kollekciójának egy darabja

A jelenleg Londonban élő lengyel Gosia Baczyńska szerint a 89 körül kialakult öltözködési stílust leginkább az fajta “kreativitás” jellemezte, ami a nyugaton meglévő, de a keleti blokk országaiban kevésbé elérhető divat eredményezett. “Az emberek megpróbáltak normális életvitelt kialakítani, a divattervezők megpróbálták követni a nyugat divatvilágát, de kevés nyugati termékhez fértünk hozzá,  így a legtöbben a saját elképzeléseikkel próbálták pótolni azt”- idézi Baczyńskat a BBC, és ennek megvoltak a következményei.

Gosha Rubchinskiy 2015-ös őszi kollekciójának egyik szettje

Gosha Rubchinskiy 2018-as őszi-téli kollekciójának ruhái

Abigél szerint ugyanakkor nem csak a “divattervezésben”, hanem az emberek öltözködésében is megvolt a nyugati cuccok iránti vágyódás. “Az oroszpiacról vásárolt mindenki, mert menőnek tűnt. Látták a tévében, hogy ilyet hordanak az amerikaiak, de nem tudták  felmérni, mert nem volt viszonyítási pontjuk, hogy amit ott kapnak csak egy nagyon gyenge másolata annak, amire igazából vágytak. Ebből alakult ki egy nagyon érdekes esztétika” – idézte fel a ’90-es éveket. Az emberek próbáltak valamit utánozni, de nem volt meg hozzá sem a pénzük, sem az ismeretük. Ebből lett egy giccses színkavalkád, amihez nálunk még az is társult, hogy sokan ragaszkodtak a népies motívumokhoz is, a nyugatinak tűnő dolgokat találtatták a saját nép kultúrájukkal.

“Utcai viseletet akartam készíteni, de abban nem nagyon egyeztek bele a tanáraim, mert az nem igazán kifutóra való, nem elég extra. Ezután kezdtem el gondolkodni valami extrémebben, de így már nem igazán érzem, hogy megtaláltam formailag, kromatikailag azt, amit igazán szerettem volna. Így a végeredmény távol áll az egész az eredeti elképzelésemtől. A nagyon színes dolgokat nem érzem közel magamhoz, a monokróm cuccokat szeretem, de ezt a témát nem lehetett volna úgy feldolgozni. Elég nagy kihívás volt ezért megalkotni, de olyan témát választottam, ami érdekelt, és most is érdekel” –  mondja Abigél az  alkotás nem is olyan egyszerű folyamatáról, hozzátéve, hogy összesen 25 tervet készített, ebből választották ki a vezető tanárával, hogy melyik legyen végül az az öt darab, ami el is készül.

Elmondása szerint színek nélkül is meg lehetett volna csinálni a témát, csak a formáknál és volumeneknél maradva, de azzal épp a korszak lényegét vette volna el, mert akkor nem a formákon volt a hangsúly, hanem sokkal inkább a színeken. Egy monokróm kollekció elvesztette volna a jellegét, ezért döntött végül úgy, hogy beadja a derekát, és olyan értelmezhetetlen színkombináció is lesznek, mint a kék-piros.

Hozzátette azt is, hogy nem használt konkrét tárgyat inspirációs forrásként, amúgy is inkább az absztrakt formákat szereti, mert  ezzel is a korra jellemző fogalmatlanságot, hozzá nem értést próbálta megragadni. “Ennek a témának nagyon sok aspektusa van, de mindent nem sikerült megcsinálni. A dolgozatomban viszont leírtam ezeket. Ezért lett viszont az, hogy egyik darab sem hasonlít a másikhoz. Bár szerettem volna, ha kollekció fílingje lesz, de végül ez nem jött össze” – egészítette még ki. És akkor jöjjön négy darab az ötből.

Kék bársony ruha

1. “Egy olyan sziluettem van, ami az én ízlésemnek formailag mindenféleképpen tetszik, mert olyan, ahogyan én elképzeltem az egészet. Ez a kedvencem, mert látom benne azt a minimalista formát, amit eredetileg én szerettem volna, és amit nagyon nehéz volt összeegyeztetni a témával” – vezeti fel a redőzött kék bársonyból készült ruháját, aminek csak az alját díszítette bársonyból készült fodrokkal. És ez volt a legsikeresebb darab is, rendeltek is már egyet belőle.

Közelebbről

 Az összeállítás másik figyelemre méltó darabja a sötétítő brokátból készült kabát. “A sötétítő anyagnak is van egy ilyen olcsó hangulata, de ezért nem volt olcsó. Abból készítettek ruhát, ami épp találtak, és ilyen volt a sötétítő is, ezért választottam ezt az anyagot” – magyarázta.

Tipikus sötétítő anyag

2. “Szeretek nagyon spontán alkotni, nem rajongom a nagyon pontos, centire kimért dolgokért. Ez a minta egy nagyon spontán kreatív folyamatnak volt az eredménye. Hajgumikat szkenneltem be véletlenszerűen, és azt szerkesztettem és stilizáltam tovább” – mesélte printjének történetét Abigél. A nagy, fodros hajgumi a ’90-es évek divatjának egyik ikonikus romániai darabja, így egyáltalán nem meglepő, hogy végül ehhez nyúlt forrásként. “Végül is a fodros hajgumi is benne van, de nem látszik, hogy abból lett. Ezt szeretem a legjobban, hogy kiindulok valamiből, de a végeredményen már nem látszik, hogy az abból lett, nem is lehet felfedezni benne” – egészítette még ki.

Hajgumi printek

A ruha anyaga szintetikus szatén, egyrészt muszáj volt ezt választani, mert Kolozsváron digital printet csak szintetikus anyagra nyomtatnak, másrészt, ha már szintetikus anyagot kellett választani, akkor olyanra esett a választás, ami gagyin fényes, olcsó érzete van (az szintetikus mindig olcsóbb is, mint a természetes), hogy azért a témához is találjon.

Mozgás közben

Mintha dada lenne

3. “Az volt a célom, hogy nagyon véletlenszerű, nagyon összevissza legyen mindenféle szintetikus anyaggal, egy kicsit olyan, mint a ’90-es évek. Úgy is fel lehetne fogni ezt az egészet, mintha dada lenne, nincs értelme semminek, csak vannak, hogy utaljanak valamire. De nem kell semmi mögöttes értelmet keresni. Ez nem egy koncepcionális darab, inkább csak a hangulatát akarja felidézni a kornak” – mondta, kiegészítve azzal is, hogy bár ezek nem feltétlen hordható darabok, de a jövőben mindenképp olyan darabokat szeretne készíteni.

Bútorszövet

4. “Úgy terveztem, hogy az összes mintát kivarrom flitterrel, csak éppen nem volt már rá időm. A végeredmény viszont szerintem szebb lett így, mintha az egészre flittert varrtam volna. Amúgy nagyon szép a materialitása ennek textilnyomással (gofrírozás) készült szövetnek, ami engem leginkább a fali szőnyegekre, a bútorszövetekre emlékeztet” – mondta.

Önmagában is szép a materialitása

Annak ellenére, hogy végeredmény nem pont olyan lett, mint először eltervezte Abigél elégedett a kollekciójával, ahogy ő mondta, “tapasztalat volt”, és a kolozsvári oktatásban erre szükség van. “Nagyon jó tanárok tanítanak, akik tényleg művészek, viszont alig kapunk gyakorlati oktatás, amivel elmehetük valahová dolgozni. A művészi hátteret és konceptualitást nagyon jól elmagyarázzák, de mi is kell tudjuk dolgozni az anyaggal és a szabásmintával” – mondta a korábban gyakornokként már több műhelyben is megforduló Abigél. Tanult többek között a Nubu és a Mei Kawa műhelyében Budapesten, illetve a csíkszeredai Patzaikin műhelyében is.

“Hivatalosan a tervemet átadom a szabónak, és ő velem együtt elkészíti a szabásmintát, úgy, hogy elmagyarázom az élképzelésem, de a valóságban ez nem így működik, alapszabásmintákat alakítok át. És már nagyon kevés a jó szabó, Magyarországon és Romániában sincsenek. Akik még szabnak, az is egy öregebb korosztály. A fiatalok közül mindenki divattervező akar lenni, és senki nem lesz hivatásos szabó, ami egy teljesen más foglalkozás, más mesterség. Szóval ezért nem árt, ha az ember tud jól szabni” – tette még hozzá.