Arhívum: Divat és kultúra kategória

Mérán járt a Pinkdáma, és megmutatja a kedvenceit a világzenei fesztiválról

hétfő, augusztus 6th, 2018

Az egyértelmű, hogy a Méra Világzenei Csűrfesztivált nem szabad az Electric Castle-hez hasonlítani, ha fesztiváldivatról van szó: nincs annyi ember, nincs akkora választék, és azért a közönsége sem rezonál olyan érzékenyen a változásokra, mint a bonchidai esemény résztvevői. (Mondjuk az Untoldot sem szabad, pedig valószínűleg szeretnék azon a szinten emlegetni magukat. A tömegük meg is lenne hozzá, de sokkal viseletben sokkal közönségesebbek, mint az EC résztvevői.) Szóval ti se tegyétek egy lapra a most következő szetteket azzal, amit korábban mutattunk a fesztiválokról.

Ez tökéletes, egyszerre fesztiválos és világzenei, nincs is mit hozzátennünk.

Egy édesanya úgy is lehet jól öltözött, hogy közben szaladni kell a gyereke után, aki legszívesebben azon a hintán ülne, amelyet épp egy másik gyerek elfoglalt. Itt a bizonyíték rá. Azért örülünk, hogy sikerült egy anyukát is lefotóznunk, mert a rohangáló gyerekek és a családias hangulat szerves része a mérai fesztiválnak.

Az olyan apró részletekre is érdemes figyelni ezen a szetten, mint a helyben vásárolt nyakék.

Azt az arányt szerettük ebben az összeállításban, ahogy egy átlagos és népies szett között egyensúlyoz. Egy bevett fesztiválszerelést látunk, de mégis megvan benne az a népiesből ihletődő hatás, ami egy világzenei fesztiválnak is kelléke.

Mutatunk egy (ilyen) példát arra is, hogy nem csak népies ihletésű ruhában lehet nyomulni.

A mérai fesztiválhoz valahogy a hippi (jobb szó most tényleg nem jut eszembe) életérzés is talál, amikor mezítláb táncolva, önfeledten vigad a közönség. Ehhez pedig ez a tökéletes szerelés. Bónusz, hogy két olyan divatot is “meglovagol” a fesztiválozó, ami ideivé teszi a szerelést. Egyrészt ott van a nagyon mintás ing, ami nagyon megy idén, de az i-re a pontot a 70-es, 80-as éveket idéző bajusz teszi fel.

Zsigmond Dóra: nem az a célom, hogy minden férfira szoknyát húzzunk

péntek, július 27th, 2018

Jobban nem is különbözhetne a stílusuk, mégis van valami közös Ferencz Boriban és Zsigmond Dórában, mindketten fiúknak, férfiaknak terveznek ruhákat. Egy héttel ezelőtt mutattuk be Ferencz Bori diplomakollekcióját, most Zsigmond Dóra vállalkozása – amely azért, tegyük hozzá, egy kicsit már előrébb tart – következik.

Dórának, mint mondja, sokkal érdekesebbek és hitelesebbek a fiúk, sőt bizonyos szempontból még az öltözködésüket is figyelemreméltóbbnak tartja, mint a nőkét. Véleménye szerint 100 évvel ezelőtt valószínűleg kevésbé lett volna feltűnő a kollekciója, amelyben kötények, szoknya- és ruhaszerű bő nadrágok, illetve ingek is szerepelnek, és ennek oka – legalábbis Magyarországon – szerinte abban keresendő, hogy a rendszerváltás előtti időszak felállított tabuit még mindig nem tudtuk levetkőzni. A videóból az is kiderül, hogy a divatbemutatón látott ruhák miért nem feltétlen szólnak a hordhatóságról és a praktikusságról.

A magyarországi divattervező a Vibe fesztivál és a Blogdíler közös meghívottjaként látogatott Marosvásárhelyre, és a fesztivál új helyszínén, a Fashion Cornerben terveztek egy beszélgetést vele, ami az eső miatt sajnos elmaradt. Ezt pótoljuk most. Tamás Endre beszélgetett a Vibe fesztiválon a magyarországi férfi ruhatervezés piacán majdnem egyedüli dizájnerrel.

Közben pedig nézzetek képeket is a kollekcióiból:

Férfiaknak szánt kollekciót készített szemétből Ferencz Bori, ezzel (is) felforgatná a divatot

péntek, július 20th, 2018

Jelenleg az Electric Castle divatsarkában találkozhatunk a marosvásárhelyi Ferencz Borival, ott árulja műanyagból készített fülbevalóit, illetve (leginkább csak megmutatja) a legutóbbi diplomakollekciójának darabjait. Bár valószínűleg ezen az esős fesztiválon talán még vevője is lenne a főleg átlátszó műanyagból készült kabátoknak, ő most inkább csak megmutatni szeretné. Itt kerestük meg mi is.

A Fashion & Design Unplugged sátrában mutatja a legfrissebb, The Return of The Shreds kollekcióját

A kollekcióiról (pontosabban egy tervéről, amelyet egy versenyre készített) már korábban is írtunk cikket, és most, hogy az UAD-gálán bemutatták a legújabb kollekcióját, elérkezettnek láttuk az időt, hogy egy kicsit részletesebben is megmutassuk a munkáit, amelyet főleg férfiaknak készít. Erről is kérdeztük először.

“Sokkal érdekesebbnek találtam a férfi divatot, mint a nőit. A nőiben már szinte mindent megalkottak, a férfi divatnak viszont még nagyon sok olyan korlátja van, amit le lehet építeni. Amúgy sem magunkra szoktunk tervezni, a női divattervezők sem a saját alakjukra terveznek, hanem a kifutón is látható sovány modellekre. Általában szakadék van az öltözködésünk és a tervezett ruhák között. Annyiban lehet nehezebb férfinak tervezni, hogy sokkal több társadalmi megkötése van a férfidivatnak” – mondta.

Elmondása szerint kifejezetten szeret zsonglőrködni a társadalmi megkötöttségekkel, azokra reagálni, felrúgni vagy nem felrúgni azokat, mert így tud üzeneteket, koncepciót társítani a kollekciója mellé, és így tud olyan ruhákat kitalálni, amiket nem nagyon láttunk eddig. “Hogyan nézne ki a férfi estélyi ruha? A történelemből lehetnek példáink, amiből kiindulhatunk, de a 20. században már nem nagyon létezett” – vette fel egy férfi estélyi ötletét. A legújabb kollekciójában is olyan ruhadarabokat tervezett, amelyeket eddig főleg a nők viseltek; férfiakon még nem igazán lehetett olyan inget látni, amely annyira hosszú, hogy már ruha, és nem kell alá semmit venni. “Én nyitott vagyok” – jegyzi meg.

Ferencz Borbála

“Én még azért vállalhatom be ezt a témát, mert diák vagyok. Úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz a folytatásban, de ameddig megtehetem, a legmeredekebb ötleteket is szeretném megvalósítani. Azt nem tudom, hogy a jövőben mennyit tudok hétköznapi kollekciókba átültetni. Másrészt az egyetemi kollekcióknál gyakran a kifutóra, a koncepcióra és az üzenetre koncentrálunk, és ehhez tökéletes alapanyag a férfidivatnak a ki- és befordítása” – reagált arra felvetésre, hogy miért nem a nőknek tervez estélyi ruhákat, miért választotta a nehezebbnek tűnő férfi divattervezést annak ellenére, hogy pl. egy bukaresti üzlet tulajdonosa is figyelmeztette már arra, hogy “a homofóbia miatt képtelenség eladni a férfi ruhákat Romániában.”

“Az a néhány ember, aki érdeklődik a téma iránt, vagányan szeretne öltözködni, az megtalálja a személyre szabott ruhákat. A tömegek nem vállalják be. Nekem az nem éri meg, hogy egyszerű inget gyártsak, mert nem tudom felvenni a versenyt a Zarával és társaival. A román dizájnerek közül éppen ezért nagyon kevesen foglalkoznak férfi divattal” – mondta.

Már az alapképzés utáni diplomamunkája is egy férfiaknak szánt kollekció volt. “A férfiideál változásait próbáltam körbejárni. A nőideál elég látványos utat járt be az elmúlt évszázadban, ami a ruhák terén is látványos volt, a fűzőtől eljutottunk a miniszoknyáig és a farmernadrágig. Ehhez képest a férfi divat alig változott, néha szűkebbek, néha bővebbek voltak a nadrágok, de nagy változás nem volt. Továbbra is a zakó maradt a formális viselet. Most a nagy nemzetközi divatházak kifutóin már változik, és általában ami a kifutón történik, az előbb vagy utóbb a hétköznapi viseletben is megjelenik” – magyarázta.

Az alapképzés diplomamunka kollekciójának (Sons of Cephissus) egyik darabja

Sons of Cephissus kollekció

Elmondása szerint nem női ruhába akarta a modelljeit öltöztetni, hanem inkább új lehetőségeket keresett. A klasszikus motoros férfiviseletet alakította át olyan szempontok szerint, amelyek egyáltalán nem hagyományosak a férfidivatban. “Például óriási kivágásokat tettem a vállra. A férfi divatban nem szokás dicsekedni a vállakkal. Már azt megszólják, akinek túl nagy a dekoltázsa. Persze vannak az ujjatlan atléták, de azt csak ritkán, a legmelegebb nyári időben viselik a férfiak. Ezzel szemben egy olyan estélyi ruha, amiből kilátszik a nőnek a válla, teljesen bevett, külön szépnek számít. Ezekkel a gondolatokkal játszottam el, hogy miért nem látunk soha egy férfi combot, hasat vagy vállat” – mesélte az akkori diplomakollekciójáról.

A magiszteri munkájában a férfiruhák iránti szenvedélyét egy másik érdeklődési területével, az újrahasznosítással ötvözte. Egy pécsi Erasmusos áthallgatás hatására kezdett el kerámia ékszereket gyártani, amit követett süthető gyurma, majd az újrahasznosítható műanyag.

Újrahasznosított műanyagból készített fülbevalói

“Pécsen volt egy lány, aki porcelán és kerámia gyűrűket készített, és nagyon tettszettek. Amikor hazajöttem, hiányzott a kerámia, amivel Pécsen foglalkoztam, de olyan körülményeket, amelyek az ottani egyetemen megvoltak, itthon esélyem se volt megvalósítani, minimum 800 fokra kemencét nem tudok otthon felfűteni. Ezért vettem süthető gyurmát, aminek ráadásul tettszettek az élénk színei is. Azokat az ékszereimet akartak először megvásárolni az emberek. Az újrahasznosítás meg onnan jött, hogy sajnáltam kiadni a pénzt gyurmára. Néztem, hogy annyi műanyagot kihajítunk, én meg veszem a gyurmát. Akkor kezdtem el kísérletezni a műanyaggal. A Youtube-on láttam olyan videókat, ahol megolvasztják a dugókat, és mindenfélét készítenek belőle. Nagyon sokat kísérleteztem, édesanyám tudná csak elmondani, hány edényt ragasztottam össze, amikor az olvadt műanyag kilapításával próbálkoztam. Azóta a kolozsvári keramikusokat is megtaláltam, és készítettem már kerámia ékszereket is” – nyilatkozta.

A mostani kollekciójának minden szettje egy saját printek alapján készült ingruhából és egy teljesen egyedi kabátból áll. Az ingruhák a kollekció viselhetőbb darabjai, ezekből utánagyártatni is lehet, ha igény van rá. A kabátok ezzel szemben egyediek, főleg átlátszó műanyag közé vart szemétből készülnek. “A bonjaimtól és vonatjegyeimtől kezdve a ruhák szabásakor keletkezett anyagdarabokig sok mindent belevarrtam”. Amelyek pedig nem átlátszók, azok anyagmaradékokból, szurkolói sálakból kollázsok.

“Romániában a divattervezés egyébként egy kicsit az újrahasznosítás szintjén működik, alig lehet új anyagokat kapni. Nem az van, hogy megrendelsz egy gyártól egy anyagot, hanem elmegyünk a lerakatba, és felhasználjuk a megmaradt három méternyi érdekes anyagot” – mesélte.

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

“Az újrahasznosítás gondolata érdekelt. Borzasztó rendetlen ember vagyok, és azt látom, hogy csak gyűl és gyűl a szemét. A műanyag kapcsán pedig folyton belefutottam abba, hogy miként is néz ki az óceán, a világnak az a szemetes oldala, amiről nem szeretünk beszélni. Ezt szerettem volna valamennyire most láttatni. És a divatipart, amely ezért a leginkább felelős: a fast fashiont. Azt követtem végig, hogy mikor változott meg a divat. Például már az első ipari forradalom idején nagyot zuhant a ruháknak az értéke, már akkor megjelentek a szövőgépek és már akkor lehetett szériában gyártani a ruhákat. És onnan jutottunk el oda, hogy naponta több millió példányban gyárt a H&M, a Zara és a társai” – indokolta  a motivációját, majd beszélt a koncepció kialakításáról is. Egészen a 16-17. századi, puffos ujjú öltözetekig nyúlt vissza a kabátok megalkotásánál, ezeknek a drága ruháknak a sziluettjeit állította kontrasztba az olcsó ruhák jelentette szeméttel.

“Ez a kollekció láttatni akarja a helyzetet. Annyira gyakran hallunk a témáról, viszont nagyon ritka, hogy tényleg történne valami, főleg a nagy cégeknél. Én is vettem a H&M-ből olyan ruhadarabot, amire rá volt írva, hogy újrahasznosított farmerből készült. És lehet, hogy ez igaz, de a gyártási folyamatán nem változtattak, ugyan úgy legyártottak napi 10 millió darabot abból a ruhából Bangladesben. Ezekre pedig akkor is ráteheti az újrahasznosítást jelző címkét, ha annak csak egy darabkája készült újrahasznosított ruhából. Az nem változik, hogy rengeteg fölösleges ruhát legyártanak. Már neve is van a folyamatnak: greenwashing” – magyarázza, majd megjegyzi azt is, hogy a gyártók mellett a fogyasztók hozzáállásán is változtatni kellene.

“Romániában még szinte státusa van a fast fashion üzleteknek; Zaraból vásárolni valami. Finnországban is voltam Erasmusszal, és a lakótársaim biztatására egyszer leárazáskor bementem a Zarába. Úgy nézett ki, mint egy turkáló, minden 3 euróba került. Ott a fast fashion tényleg ennyire fast fashion, az a lényeg, hogy vegyed” – tette még hozzá.

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

Bori a kolozsvári Művészeti és Formatervezői Egyetem mellett sok helyen megfordult, ahogy említettük, tanult már Pécsen, gyakorlatozott Finnországban és Magyarországon is. Sőt, magiszteri képzésre a MOME-ra is jelentkezett, fel is vettek, de végül nem azt választotta, mert mint fogalmazott, nem érezte, hogy támogatnák azt a meredek irányt, amerre menni akart. Ennek kapcsán beszéltünk a kolozsvári divattervezési képzésről is egy keveset.

“(A MOME-n) sokkal gyakorlatiasabb irányt képviselnek, kevésbé szempont a vizualitás. Én az alapképzésemen viszont megálmodni és nem kivitelezni tanultam meg a ruhákat. Itt a felszerelés limitált, Budapesten például kötőgépek és minden más eszköz a rendelkezésemre állt volna. Az anyaghiányt és az egyéb hiányosságokat itt azzal próbáljuk pótolni, hogy mindenfélét igyekszünk kitalálni annak érdekében, hogy minél látványosabb, érdekesebb és egyedibb legyen a kollekciónk” – mondta, majd beszélt általánosan is a kolozsvári képzésről.

Elmondása szerint a kolozsvári egyetemen a legnagyobb hangsúlyt arra fektették, hogy kialakítsanak bennük egy vizuális nyelvezetet, és nem arra, hogy megtanítsák varrni, aminek szerinte tervezési szempontból is megvannak az előnyei. “A tervezésre fektetik a hangsúlyt, tehát egyszer a rajzok, az illusztrációk legyenek meg, és majd csak a konkrét ruhák. A picit talán fektethettek volna nagyobb hangsúlyt a kivitelezésre, mert akkor kevésbé szenvedtem volna a ruhák megvarrásakor, de ha én előre tudom, hogy mennyire macerás egy zakónak a gallérját megvarrni, akkor lehet, nem is fogom megtervezni. Meg is köti az embert, ha tudja, ő kell megvarrja. Diákként nem terveztem volna meg azokat, amiket megterveztem, ha tudom, én kell megvarrjam” – mondta.

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

Unisex ingruha. A tervezőjén legalább annyira jól működik, mint a fiú modelleken

Divatosabb volt a TIFF, mint bármikor: trendet mutatunk

hétfő, június 4th, 2018

Főleg az utcai divatban volt látványos előrelépés az idei TIFF-en. Az elmúlt években is jellemző volt, hogy a TIFF közönsége rezonált a trendekre, és ennek megfelelően jól is öltözött, de idén minden eddiginél látványosabban öltözött a fesztiválközönség. Készítettünk pár képet is, de ez látványosan az a helyzet, amikor a moziba be, majd onnan ki rohanó fesztiválozó nem nagyon pózol, így nem dúskálunk a jóban.

Már az első képen is látszik, hogy az öltözéknek minden részlete ki van találva. Úgy praktikus, hogy egyben mutatós is.

2018 egyértelműen a foltdíszítés éve. A következő szett ennek egy nagyon jó példája:

Itt nem csak az előtérre, hanem a háttérben bebicikliző lányra is érdemes figyelni, mert ritkán látni egy véletlen megjelenőn ilyen stílust.

Ez hátulról is jól mutat.

Tökéletes példa a tiffezőre: úgy egyedi, hogy közben figyeli és követi a közösségi trendeket.

A vörös szőnyeg viszont nem sokat változott az elmúlt évekhez képest. A külföldi vendégek viszonylag lazák, a romániai hírességek azért már jobban meg akarják mutatni magukat. Rögtön itt vannak hárman a Tízen a filmért csoportból: Anka Levana, Denis Hanganu és Imre Éva.

Ana Ularu színésznő idén a Charleston című versenyfilm stábjának a tagjaként vett részt a gálán.

Bár az előző képről talán annyira nem egyértelmű, de az idei gála nagy színe volt a fekete, pedig nem hirdettek Öltözz feketébe akciót, mint a Golden Globe gálán. A képen egyébként Oana Giurgiu látható, aki büszkén mutatja a bakancsát.

Emilian Oprea színész és a párja is megjelent a gálán.

Románia egykorii álompárja, Széles Anna, akit életműdíjjal tüntettek ki és Florin Piersic, aki ezt méltatta. Mellettük a közös gyerekük, Dani.

Nehéz lenne zárógála fashion összeállítást Mihai Chirilov nélkül megejteni. A fesztivál igen csak divatérzékeny művészeti vezetője idén a párducmintás dzsekijével tűnt ki a tömegből.

Mădălina Gheneának A nagy szépségben volt egy epizódszerepe (vagy talán még annyi se), amiért aztán korábban már a TIFF díszvendége is volt. Most csak egyszerűen részt vett a gálán, természetesen olyan ruhában, ami kihangsúlyozza az erősségeit.

A román televíziózás két nagy arca: Amalia Enache és Andreea Esca. Utóbbinak a keleti ihletésű barackszínű ruhája mindenképp említésre méltó.

Nem tudjuk, hogy ki van a képen, de kifejezetten bírtuk a szettjét.

Így a vége felé pedig még megmutatjuk a TIFF legnagyobb trendjét: a zoknikat. A színes zoknik már évek óta fel vannak kapva, vagy inkább húzva, de a fesztiválon igazán csak idén jutott a csúcsra. Meg is próbáltuk analizálni. Minden zokni esetében érdemes figyelni a kontextust is.

Egyrészt vannak a viccesnek gyártott zoknik, amik a leginkább fárasztóak, ezek közül szerencsére keveset találtunk, talán ez a biciklis hasonlít leginkább a típusra, de azért nem az igazi.

Ennek egy továbbfejlesztett verziója, amikor a különböző képek/díszek elkezdenek valamilyen minta szerint megsokasodni. Ebből már többet láttunk, egy flamingós volt a kedvencünk, mint az idei divat címerállata, de azt sajnos nem sikerült lefotózni. Helyette nézzétek ezt:

A különböző egyszerű minták szintén hódítanak, nagyon sok pöttyös és csíkos volt, ezekből is összegyűjtöttünk egy-egy adagot. Mindkét minta egyaránt hordható hétköznapi és gála szereléssel is:

A feltűrt farmer szinte már alapkövetelmény, ha már ilyen zoknit húzol.

A gálán persze inkább Charleston félcipő utánérzés dukált mellé:

Csíkosból persze sokkal szélesebb a választék, a rondának tűnőtől egészen sportosig terjed a választék. A következőn pedig egészen előnytelenül viselik.

Érdemes megfigyelni, hogy harmonizálnak a zokni színei a cipőével.

Vannak sportosabb változatok is, de ez még nem az igazi csíkos teniszzokni.

De persze találni igazi csíkos sportzoknit is. Amúgy is elég nagy menőségnek számít mostanság olyat viselni.

Egészen újszerű kontextus miatt lesz izgalmas ez a zokni.

Az egyszerű színes zoknik is lehetnek menőek, főleg ha felcserélve viselik.

A cipő és a zokni harmóniáját emelnénk ki.

Felcserélni a párokat nem csak az egyszínűek esetében opció.

Bokazoknival is lehet állást foglalni a látványos zoknik mellett.

Persze egészen furcsának tűnő választások is vannak, és ez teljesen komoly.

A végére még egy példa a gáláról, ami mind a színes zoknik, mind a ronda zoknik világának új értelmezését nyitja meg.

Az Oscar-divat sokkal jobb volt, mint az Oscar-gála, és még A víz érintése sem nyert

hétfő, március 5th, 2018

Hétfő hajnalban egy eléggé unalmas Oscar-gálán 90. alkalommal adták át a díjakat, amiből a legnagyobbat – sokak bosszankodására – A víz érintése szakította. Ezzel egy időben puccba is vágták magukat a sztárok, ami általánosan jó néhány körrel izgalmasabbra sikerült, mint maga az ünnepség, különösen férfi vonalon. Az Oscar-gála legjobb ruhái következnek a Pinkdáma szerint, és nem kell aggódni, mert ebben a válogatásban nem fog szerepelni A víz érintése.

Hiába volt az elmúlt két évben magyar Oscar-jelölt, mégsem volt olyan, akinek a vörös szőnyeges bevonulásakor egy pillanatra elállt volna a lélegzetünk. Szerencsére Borbély Alexandra, a Testről és lélekről főszereplője most mindenért kárpótolt. Kivel is kezdhetnénk az összeállításunkat, mint vele? Azt már korábban is lehetett tudni, hogy a ruhát Monique Lhuillier francia tervező készítette.

Ha maradunk a lélegzetelállító estélyiknél, akkor Saoirse Ronan Calvin Klein-ruháját mindenképp ki kell emelni, mert az est egyik legjobbja volt. A színésznő a legjobb női főszereplő kategóriában volt jelölve a Lady Bird címszerepéért, de igazából nem nagyon volt esélye.

És Nicole Kidman mélykék Armani Privé-ruháját is meg kell említeni. Nicole Kidman nem volt semmire sem jelölve, de egy ilyen masnis estélyi esetében ez nem is nagyon számít.

St. Vincent (polgári nevén Annie Clark) is meghökkentő ruhát vett fel, és mi most határozottan értékeljük, hogy ezt a Saint Laurent-t választotta.

Rita Morenoval teszünk egy lépést a klasszikusabb ruhák felé. A 86 éves Moreno onnan lehet ismerős számunkra, hogy ő jelentette be a legjobb idegen nyelvű film kategóriájának győztesét, tehát azt, hogy nem nyert Enyedi Ildikó filmje, a ruhája pedig onnan lehet ismerős, hogy egy ehhez hasonlót/részben ezt viselt/viselte akkor is, amikor 1962-ben Oscar-díjat kapott legjobb női mellékszereplő kategóriában a West Side Storyban nyújtott alakításáért. Újrahasznosította az 56 évvel ezelőtti ruháját, és még ma is csodás benne.

Nem kevésbé bámulatos Jane Fonda, ami valljuk be, hogy ennek a Balmain-ruhának is köszönhető.

Jennifer Lawrence a korábbi évektől eltérően nem egy habos királykisasszony ruhában érkezett a gálára, és ebben a csillogó, fémes jellegű Christian Dior-estélyiben sokkal inkább tűnik olyan laza nőnek, amiről a budapesti forgatásai alatt a hírek szóltak.

Selly Hawkinsé volt az este egyik kedvenc ruhája, ami – csak a rend kedvéért – egy Armani Privé.

Lesley Manville ruháját is mindenképp érdemes kiemelni, amelyet Anna Valentine készített.

Margot Robbie az Én, Tonya címszerepéért volt díjra jelölve, de nem nyert. Viszont ezt a Chanel-ruhát és a hozzá illő ékszertársítást így is nagyra értékeljük.

Phoebe Waller-Bridge egy légiesen egyszerű Vionnet-ruhát viselt.

Maya Rudolph nem csak a színpadon elmondott vicces beszédével keltett feltűnést, amiért Twitteren máris sokan azt kérik, hogy ő legyen a jövő gála egyik házigazdája, hanem a hosszú ujjú, nyakig érő vörös nadrágkaftánjával is. Nem tudjuk, hogy ki készítette, de ez most nem is érdekel.

Nem sok női ruha maradt az idei gáláról, de Zendaya lágyan aláhulló csokoládébarna sifon ruhája, amely a Giambattista Valli 2018-as tavaszi kollekciójának egy darabja.

Zey Deutch egy ezüstösen csillogó (legalábbis jó megvilágításban) Elie Saab-ruhát vett fel a 2016-os tavaszi kollekcióból, ami állítólag még környezetbarát is.

Ehhez nem lehet más hozzátenni, hogy Dee Reest (aki a legjobb adaptált forgatókönyvéért volt jelölve) és barátnőjét, Sarah Broomot látjuk a képen.

Emma Stone is nagyon merészet húzott, vagyis inkább Louis Vuitton-nadrágkosztümöt vett fel.

Utoljára a még nála is lazább Agnes Vardát hagytuk, aki bár nem nyert Oscart legjobb dokumentumfilm kategóriában, de így is imádjuk a nagyon rózsás Gucci-selyemköntösét.

Legalább ilyen menő volt James Ivory (aki a legjobb adaptált forgatókönyvért kapott Oscart 89 éves korában, és lett minden idők legidősebb díjazottja), aki a Szólíts a neveden főszereplőjének, Timothée Chalamet-nek az arcképével díszített ingben vonult. A gyengébbek kedvéért, ennek a filmnek a forgatókönyvét írta.

Mielőtt teljesen a fiúkra váltunk, mutatunk három vegyes csapatot. Gary Oldman Oscart kapott, és annál ezen a gálán nem öltöztet semmi, de most nem rajta van a lényeg. Annyira harmonikusak voltak feleségével, Gisele Schmidttel, hogy ezt muszáj volt kiemelnünk.

Nem maradhat el az este egy igazi habos ruhaköltemény nélkül, és nekünk most Emily V. Gordon J. Mendel-ruhája tetszett a legjobban. Mellette Kumail Nanjiani, aki Ermenegildo Zegna-öltönyt viselt. Mindketten a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában voltak jelölve a The Big Sickért.

Innen Ansel Elgort méregzöld Tom Ford-zakóját emelnénk ki, ami szépen átvezet a fiúkhoz. Elgort mellett a barátnője, Violetta Komyshan, de sajnos nem tudjuk, hogy milyen ruhát viselt.

Mahershala Ali a tavaly jól bevált fekete szettjét választotta idén is, és idén is csak kiemelni tudjuk.

Tom Holland (a legfrissebb Pókember) dupla soros zakóját is szeretjük. Őt egyébként szinte teljes egészében a Hermès öltöztette, az öltöny és a cipő is az ő termékük.

Adam Rippon műkorcsolyázó (aki két héttel ezelőtt még egy bronzérmet nyert a phjongcshángi olimpián az amerikai csapattal), és azzal keltett feltűnést, hogy egy bőrhámmal dobta fel a szerelését. Egyesek szerint inkább egy BDSM-kellékkel, de mi ennél szelídebbek vagyunk, és elmondjuk, hogy ez egy Jeremy Scott által a Moschino márka számára tervezett öltöny a 2018-as őszi kollekcióból.

A Szólíts a neveden sztárját, Armie Hammert Giorgio Armani öltöztette fel ilyen szépen.

Utolsónak pedig jöhet a Szólíts a neveden másik sztárja, a legjobb férfi főszereplő kategóriában egy Oscar-jelölést is begyűjtő Timothée Chalamet, aki egy fehér Berluti-öltönyben volt most tökéletes. Amúgy az egész Oscar szezonban tökéletes volt.