Bukarest ismét fellélegzett: Street Delivery 2013

Ági, 2013. június 17. hétfő

Idén nyolcadik alkalommal zárták le a bukaresti Arthur Verona utcát, és rendezték meg a Street Delivery programsorozatot, amely már Temesvárt és Jászvásárt is meghódította. A rendezvény elsődleges célja, hogy a város és annak lakói kapcsolatát újraértelmezze és megerősítse, hogy a statikus köztereket egy élő és vibráló szférává formálja át.

Fotó: Daniel Vrăboiu

Persze ez mind nagyon elvontan hangzik, de mi is a lényeg? Egyszerű. Egy túlzsúfolt, folyamatosan nyüzsgő, viszont néha beszürkült és betokosodott városnak szüksége van egy ilyen színes és sokrétű forgatagra. Felüdülés volt a betonrengeteg közepén órákat tölteni a szabadban és zöld füvön, mezítlábas gyerkőcökön kacagni, meg szebbnél szebb embereket hallgatni és csodálni.

Színház az utca!
Fotó: Daniel Vrăboiu

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

A Bukarest egyik főútjáról nyíló utca maga volt az oázis a sivatag közepén, mintha nem is ebben a városban lettem volna. Először a Műépítészeti Egyetem kuckója fogadott, majd a kézművesek, kovácsok, szobrászok, falfirkászok, rögtönzött zenészek és művészek sokasága vonzott egyre bennebb, a bazsalikomot ültető gyermekektől a hintázó felnőttekig.

Kicsi a kovács, de erős.
Fotó: Cristian Vasile

Fotó: Daniel Vrăboiu

Volt itt minden. Szabadtéri habfürdő, a kánikula nevében – gyermekek és felnőttek örömére – limonádésátor, improvizált színház, önjelölt tangó virtuózok. És hiába a sok program, mégsem volt zsúfolt, mindenki elfért a másik mellett. A nappali nyugalmat este koncertekkel pörgették fel, de a vibráló tömeg mellett mintha egy nyugalomsziget lett volna az utca végén található park. Fűben ücsörgő fiatalok, padokon beszélgető felnőttek, unokáikkal táncoló nagymamák.

Fotó: Cristian Vasile

Brătescu Daniel az általa faragott tojásokkal.
Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Imádtam a kisgyermekes családokat, a stílusos anyukákat sikkes kislányaikkal. A masnik és a bokacsizmák tökéletes párost alkottak a maszatos arcocskákkal, kócos tincsekkel. Vicces volt az egykor rosszfiús, tetovált apukákat látni, hogyan játszanak szemük fényével vagy épp hogyan tolják a babakocsit.

Fotó: Cristian Vasile

Fotó: Cristian Vasile

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Daniel Vrăboiu

Rengeteg volt a szépen, kifinomultan és egyedien felöltözött fiatal, akik egyszerű szerelésüket úgy dobták fel, hogy nem érződött az erőltetettség. Minden magától értetődő volt: a laza felsők, az etnikus motívumok, a kikandikáló nadrágzseb, a foltokban elszakadt farmer, az elegancia és a lázadás keveredése.

Fotó: Cristian Vasile

Fotó: Cristian Vasile

Fotó: Cristian Vasile

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

De nem csak a fiatalok, hanem az idősebb korosztály is kitett magáért. A Street Delivery évről évre több embert hódít meg a változatosságával.

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Az itt-ott feltűnő gondolatok sok mosolygós pillanattal ajándékozták meg az erre sétálókat.
Fotó: Daniel Vrăboiu

A 3 nap úgy elröppent, hogy csak kapkodni tudtam a fejem. Megint egy évet kell várni a következőre. Jó volt, nagyon jó. Forrt a levegőben a szerelem, szabadság, fiatalság, bolondság.

Fotó: Daniel Vrăboiu

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Fotó: Gáll-Oravecz Ágnes

Ki volt már Street Deliveryn és ki kívánkozik vissza? :)

Címkék: , , ,