Az, amit csak egyszer kell magunkra öltsünk

Ági, 2013. június 26. szerda

Az ember ösztönösen vágyik arra, hogy kifejezze és megmutassa magát. Legyen itt szó, öltözködésről, sminkről, frizuráról vagy akár testdíszítésről, tetoválásról, ugyanaz a cél: kitűnni és egyedivé válni. Habár jelenleg a divat túlzott követése és az újabbnál újabb trendek magunkra öltése inkább formál minket pásztort követő nyájjá, mint különálló díszpéldánnyá.

Míg a különböző szépészeti eljárásokat, plasztikákat a modern társadalom minimális undort kifejtve lenyelte, a tetovált emberekkel szemben Európa ezen részében még ma is összehúzott szemöldökkel fordulnak meg az utcán.

A testdíszítés, gondolok itt bőrbe karcolt jelekre, tetoválásokra, illetve testékszerekre is, már több ezer éve megmozgatja az emberek fantáziáját. Itt van például Ötzi, az 1990-ban az Alpokban magtalált, nagyjából  5000 éves férfimúmia, kinek testét vonalak és keresztek díszítették. Amit egykor a görögök a nemesség szimbolumának tartottak, a rómaiak a bűnözők megjelölésére használtak, míg a japánok a színes ruhák utáni vágyat teljesítette be vele, mára művészeti ággá nőtte ki magát.

Ebben a cikkben nem a felkapott sztárok tetoválásairól (lásd Rihanna vagy Angelina Jolie) és azok lekoppintásáról szeretnék írni, hanem pár, a maga módján sikeres és tehetséges tetováló művész alkotásait szeretném bemutatni.

Arlin Ffrench, a kanadai születésű, Vancouverben élő művész 2009-ben kezdte karrierjét. Alkotásaira jellemzőek az erős vonalak és a pasztelkrétaként használt színezések. Kedvencei az illusztrációk, valamint a neo-tradicionális kompozíciók. Több munkát itt láthattok tőle.

A brazil Brian Gomes São Pauloban él és dolgozik. Kedveltebb motívumai közé a japán kultúrából származó sárkányok tartoznak. Több képet itt találtok tőle.

A folyamatosan utazó Chaim Machlevet Berlinben lehet leggyakrabban látni, alkotásaira jellemző a monokróm minimalizmus,  amelyekből többet itt nézhettek meg.

Delphine Noiztoy a londoni hölgy a tetoválás szerelmese, ő is inkább a fekete tintát részesíti előnyben, munkáit itt csodálhatjátok meg.

Dotwork Damian, az úgyszintén angol művész Brightonban él és kreál, legtöbbször geometrikus, szögletes formákat, de erről bővebben itt olvashattok.

A horvát Kid Kros Splitben űzi a mesterséget, első látásra belebolondultam a csipkét idéző munkáiba, tetoválásait itt csodálhatjátok meg.

A strasbourgi “Kofi” becenévre hallgató sokoldalú művész eklektikus tetoválásait, falfestéseit és egyéb kreációit itt csodálhatjuk meg.

A Live2 névre hallgató görög művész Thessalonikiben űzi az ipart, tetoválásait mintha vízfestékkel színezné ki, többet róla itt találtok.

Zut Chan, akit művésznevén csak Madame Chanként ismerünk a világ több pontjában is megfordult és alkotott, hogy jelenleg hol lehet utolérni nem tudjuk, de munkáit itt nézhetitek meg.

A varsói Marcin Surowiec a sokoldalúság mestere, ami munkáit illeti, tőle itt láthatunk többet.

A San Franciscoban tevékenykedő Matt Matik a fekete tintával bánik a legszebben, itt még megtalálod pár kreációját.

Franconvillben, a Street Tattoo studióban találunk rá Niko Inkora, aki az alábbi szépségeket varrta a vállalkozókra, több képet itt láthattok tőle.

Végül, de nem utolsó sorban Silvano Fiatot szeretném bemutatni, az olaszországi Genovából, akinek különleges affinitása van portrék készítésére. Több arcot itt láthattok tőle.

Annak ellenére, hogy az 1900-as évekeben a tetoválás még egy betiltott önkifejezési forma volt Európában, mára a divatszakma is kezdi befogadni a tetovált embereket. Ki más lenne erre jobb példa, mint Rick Genest, azaz a Zomie Boy becenévre hallgató modell, aki szinte teljes testét beborító tetoválásainak köszönheti sikerét. Rick olyan kampányokban szerepelt, mint a Rocawear vagy a Mugler és olyan magazinokban láthattuk elképesztő fotóit, mint a GQ, a Vanity Fair és a Rebel Ink.

De nem ő az egyedüli, ott van még a felkapott amerikai Cole Mohr, aki megjelent már Marc Jacobs, Takeshy Kurosawa, Thom Browne és Ann Demeulemeester kifutóin is.

James Quaintance, a tetováló művész és gördeszkázó model a Horiyoshi III, valamint a Thiiird reklámarca is volt.

A nyugat Londonban született Stephen James, aki mellesleg profi futballjátékos, 2012-ben kezdte karrierjét Barcelonában. A fényképészek kedvence a hátát beborító, stilizált koponyát ábrázoló tetoválás.

A lengyel Dawid Auguscik olyan fényképészeknek állt modellt, mint Cristina Capucci, Bartłomiej Chabałowski vagy Wiktoria Mędrek.

De ne csak férfi modellekről beszéljünk, az 1978-ban született Clara Rae jelenleg New Yorkban tevékenykedik, különleges szépségét az Evidence Jewelry kampányában is megmutatta.

A huszonéves Hannah Snowdon mindamellett, hogy modellkedik, saját tetováló szalont nyitott Londonban.

De mielőtt rászánnád magad egy tetoválás bevállalására, gondold végig a dolgot. Mi az amit magadra szeretnél varratni, mi az amire emlékeztetni fog, esetleg egy háttértörténet is megbújik mögötte, amely évtizedek múlva is aktuális lesz? Hova akarod csináltatni, azaz ki fogja a későbbiekben látni. Olyan helyre teszed, ahol mindenki megcsodálhatja vagy inkább megtartod magadnak? A legfontosabb, hogy olyan döntést hozzunk, amit majd nem fogunk megbánni, ne egy hirtelen fellángolás legyen. És ha kiváncsiak vagytok arra, hogy milyenek is leszek idősebb korukban a tetovált emberek, íme pár fénykép!

Remélem sikerült inspirálnom titeket, de lenne egy kérdésem: nektek már van tetoválásotok és ha igen, akkor van egy háttértörténete is?

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

2 hozzászólás ”

  1. Eszter:

    Koszi a cikket, nagyon tetszik. Van, es persze, hogy van hattertortenete is. Ugy az igazi, nem ugy, hogy csak felvarratsz valamit magadra, mert tetszik. Es most tervezem a kovetkezot.

  2. oTTo:

    Nekem kettő van már, tervezem a harmadikat. Mindkettőnek van története. Tudatosan választok olyasmit ami jelentéstartalommal bír.

Szólj hozzá