Álmok természetes anyagokból

Anna, 2012. február 6. hétfő

“[Ami közel áll hozzám,] nem egy szezonális trend, hanem egy annál sokkal éteribb, atemporálisabb stílus, nem a tömegtermelésre fókuszálva, hanem egy alternatív, egyénibb alkotási folyamat, amivel olyan ruhákat hozunk létre, amiknek története van, és a vevő ezzel is hosszú évekre gazdagodik. Olyan ez, mint azok a könyvek, amiből soha nem lesz bestseller, de akiknek szólnak, azokat valamilyen úton-módon úgyis megtalálják, és egyedi élményt nyújtanak, mást-mást mindenki számára.”

Veress Andrea Bernadett Csíkszeredában született, érettségi után a Kommunikáció és Közkapcsolatok szakon kezdte az egyetemet, de ekkorra már többször megfordult a fejében, hogy mégis inkább valami művészeti ágon szeretne továbbtanulni. Fél év rajz és festészeti előképzés után, 2006-ban iratkozott be a temesvári Művészeti Egyetemre, ahol 2009-ben ruhatervezésből szerzett oklevelet, majd 2011-ben fejezte be a mesterképzést a Nyugati Egyetem textiltervezés-stílusinterferenciák szakán. Azóta szabadúszó, munkakereső ruhatervező, de gondolkodik a továbbtanuláson is.

A továbbiakban a vele készített interjút olvashatjátok.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó divattervező váljék? Születni kell erre, vagy teljes mértékben tanulható?

Mint általában minden művészethez, a divattervezéshez is kell valamiféle érzékenység a világ dolgai, az emberek lelkivilága iránt, ezt szerintem tanulni nem lehet, személyiségfüggő, bár fejleszteni lehetséges.

A rajztudás és más technikai ismeretek mind mind elsajátíthatóak, ha megvan a kellő ambíció, de ezek 100%-os tudása szerintem még nem tesz senkit igazán jó, egyedi divattervezővé. Akiben csak ez a technikai tudás létezik, az helyettesíthető, akiben viszont megvan az a bizonyos plusz rezgés, érzékenység, nyitottság, megfigyelőkészség és egyéb megnevezhetetlen adottságok, az nagy eséllyel válik igazán különleges divattervezővé.

Van még egy dolog, amit az utóbbi időben megfigyeltem, bár nem mernék általánosítani: a legkreatívabb divattervezők többségét nem csak a ruhatervezés érdekli, hanem van valami más is, ami fontos számukra, legyen az építészet, természet, festészet stb. Szerintem ez a fajta másfele is figyelés komoly előnyökkel jár a kreatív tervezés szempontjából, már csak ha az inspirációs lehetőségekre gondolunk, vagy arra, hogy egy ilyen ember a kihívást, feladatot sokszor egészen szokatlan szemszögből közelíti és oldja meg, ami nemegyszer bravúros munkák megszületését eredményezi.

Gyerekruhák tervei


Téged mi késztetett arra, hogy ezt a pályát válaszd?

Társadalomtudomány osztályban végeztem, majd kommunikációt kezdtem tanulni (amit nem bánok), viszont már kisebb koromban érdekelt a rajz és az öltözködés.

Kislánykoromban a babáimmal nem papás-mamásat játszottam, hanem „stylingot”. Persze akkor még nem ezt a kifejezést használtam, hanem naponta 10-15-ször átöltöztettem a Barbiet irodai kosztümből estélyibe, délutáni sétálós ruhából sportos felszerelésbe.

Mindkét nagymamám varrni, hímezni, kötni jól tudott, így nagyon élveztem, hogy egyedi ruháim lehettek, amelyeket ők készítettek. Erről van egy eleven emlékem. A kommunizmus után kezdtem napközibe járni, de nagyon nem tetszett a fakó-kék szögletes uniformis. Ezért nagymamám lila anyagból készített lekerekített formájú vállon gombolós „egyenruhát” fehér tűzéssel. Képzelhetitek, nagyon oda voltam érte, hogy olyan formaruhám csak nekem volt!

Ez az egyedi ruhák iránti vonzalom később annyira befészkelte magát az agyamba, hogy azt gondoltam boldogabb ember leszek, ha a textilművészetet választom. Úgy gondoltam ruhatervezőként „szabadabb” életet élhetek, mintha reklámszakember vagy PR-os lennék.

Nos, egyelőre nem tudom jól választottam-e vagy sem, mert divattervezőként nagyon nehéz elsőre olyan munkát kapni, ami valamiféle szabadságot biztosít vagy szabad kezet ad az alkotáshoz, hacsak egyből nem egy brand-et hozol létre vagy saját üzletet stb.

Pillanat-hangulat egy kollekciófotózásról

Milyen anyaggal, textúrával dolgozol a legszívesebben? Miért?

Nagy híve vagyok a természetes anyagoknak: pamut, selyem, gyapjú. De használok kevertszálas anyagokat is, ha megtetszik a textúrája, színe, csillogása. Ezenkívül már több projektemben hasznosítottam újra különféle anyagokat, nagy élmény az, amikor egy halálra ítélt anyagból valami újat, érdekeset tudsz alkotni.

Általában szeretem az erősen texturált anyagokat, a kézi kötésű gyapjú érzetét, a herringbone (halszálkaminta) strukturáltságát és rusztikusságát.

Ez lehet valami elemi ösztön is, hiszen az ember bőre sima, és talán ezért vágyódunk a más textúrákra, ami az öltözködést illeti. De ez nem jelenti azt, hogy csak durva felületű anyagokat használok. Ezeket inkább az őszi-téli időszakra képzelem el, hiszen a melegség, vastagság érzetét keltik, nyáron a simaság, a hűvös felületek kellemesebbek. Számomra fontos, hogy kellemesen érezzük magunkat a éppen viselt ruhában.

Kit vagy mit tartasz a legfontosabb ihletforrásodnak?

Engem elsősorban a természet inspirál a munkára, de egy-egy ruhadarab vagy kollekció elkészítéséhez általában ennél szélesebb körű ihletforrással dolgozom.

Sokszor valamilyen zene, hangulat, egy festő néhány munkája, egy anyag vagy személy is inspirálhat. Ha stylingról van szó, legtöbbször egy hangulati fotó, egy városkép, vagy divatirányzat ad kiindulási pontot.

A jelenlegi divatirányzatok közül melyik áll a legközelebb hozzád? Esetleg van olyan tervező/divatház, akinek szívesen dolgoznál?

Elsősorban a slow fashion az, ami közel áll a személyiségemhez, egy kicsit nosztalgikus, de modern korba gondolva, határozottan a megszokottnál lelassultabb ritmusban tervezve, alkotva, tisztelettel az anyag és annak majdani viselője iránt.

Ez nem egy szezonális trend, hanem egy annál sokkal éteribb, atemporálisabb stílus, nem a tömegtermelésre fókuszálva, hanem egy alternatív, egyénibb alkotási folyamat, amivel olyan ruhákat hozunk létre, amiknek története van és a vevő ezzel is hosszú évekre gazdagodik. Olyan ez, mint azok a könyvek, amiből soha nem lesz bestseller, de akiknek szólnak, azokat valamilyen úton-módon úgyis megtalálják és egyedi élményt nyújtanak, mást-mást mindenki számára.

De a minimalizmus egy kis rafinériával, egy-egy meglepő részlettel szintén vonz, meg a romantizmus, a klasszikus elegancia és a modern, kissé androgün, edgy női stílus is. Ezt nehéz így, mind együtt elképzelni, de valahogy ezeknek a stílusjegyeknek az egyvelege alkotja az én stílusomat.

Soha nem gondolkodtam azon, hogy valami nagy neves divatháznak vagy tervezőnek dolgozzak. Egy északi hangulatú, alternatív kisebb cégnél viszont szívesen dolgoznék egyelőre.

Az eddig elkészült darabok közül van személyes kedvenced?

Legtöbbször a legújabb a kedvenc. Nehéz lenne választani, mert mindeniket másért szeretem: van valami részlet, ami megfog, valami, ami meglep. Olyan is van, amikor egy igencsak apró részlet miatt végül nem tetszik az elkészült darab.

A tervező kedvence a legutóbbi, "soul.ages" névre keresztelt kollekcióból

Láthatta valahol a nagyközönség a ruháidat?

Igen. Eddig két divatbemutatón vettem részt Temesváron, az államvizsgára és a disszertációra készített kollekciókkal. Ezek csoportos bemutatók voltak, a végzősök munkáinak a bemutatására.

Ezen kívül az államvizsga-kollekcióm néhány darabját és a kollekciót előkészítő rajzokat meg lehetett nézni, tapintani a „Longing for Memories” – Exhibition of Clothing Daydreams kiállításon, szintén Temesváron a Cărtureşti tea-kávé-könyvesházban 2010. április 14. és május 20. között.

2010-11-ben volt néhány kisebb szereplésem csoportos kiállításokon Déván, Temesváron és Bukarestben, itt nem kollekcióval, csak néhány ruhadarabbal vagy textilmunkával vettem részt.

2010. nyarán egy gyerekeknek készített mini kollekcióval részt vettem két budapesti divatbemutatón, egy az Európai Unió („Fiatalok Lendületben”) által támogatott program az „Újrahasznosított mesék” keretén belül. Erre a projektre csak újrahasznosított anyagokból alkottam, a magyar népmesei motívumvilág elemeit használva.

A divat mint művészet - a ruhák kiállításon

Szerinted mi a legnagyobb probléma, amellyel egy fiatal tervező szembesül Romániában?

Számomra most a legnagyobb nehézség megtalálni a helyem, a feladatom a világban.

Ezzel szerintem nagyon sokan szembesülnek, amint kikerülnek az egyetemről. Ott valahogy sokkal idillikusabbnak képzeli el az ifjú tervező a világot: hogy ha ügyeskedik és elég kreatív, valaki majd felfigyel rá és hamar beindul a karrierje.

No, meg az egyetem azért a legtöbb dologban szabadkezet ad a diákoknak. Bár a téma adott, de leggyakrabban azt úgy oldod meg, ahogy a legjobbnak gondolod, vagy ahogy te elképzeled. A világban aztán ha sikerül elhelyezkedni egy cégnél, sokszor pontosan megmondják, mit kell csinálni, mások rendelésre varrnak, vagy az is, aki saját cégbe vágja a fejszéjét rájön, hogy az a stílus, amiben ő szeret alkotni, nem a nagy tömegek stílusa és nincs rá igény. Nos, ilyenkor jön a bökkenő: választani kell az alkotói szabadság és a megélhetés között.

Másik probléma a megmutakozás. Bár van néhány verseny és bemutató Romániában, azok legtöbbször csak ideig óráig tartó hírnevet biztosítanak, és aki akkor és ott nem tud élni vele, bizony hamar el is felejtődik. Márpedig a hírnévvel együttjáró lehetőségekkel élni nem egyszerű dolog manapság, anyagiak és más okok miatt is. Ezért ritkán kerülnek be a fiatalok a román divatéletbe, és ritkán könyvelhetnek el igazi sikerélményeket, pozitív kritikát, ami tovább lendítené az önbizalmukat, bátorságukat, karrierjüket.

Így pedig sokan belefásulnak a szakmájukba, vagy feladják.

Rajzok a "Longing for Memories" kollekcióhoz

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Említettem már, hogy gondolkodom a továbbtanuláson is, hogy pótoljam a még hiányzó részeket, és lássak, tapasztaljak mást is, mint amit egy romániai egyetem nyújt.

Addig pedig szeretnék a szakmámban munkát találni, hogy több tapaszalatom legyen, ugyanis az itthoni egyetemi rendszer (legalábbis az, amiben nekem részem volt) nem a gyakorlati tudás átadására, hanem sokkal inkább az elméleti oktatásra van kiélezve.

Így pedig komoly hendikeppel indul neki a friss végzős a munkavállalásnak, hacsak autodidakta módon meg nem szerzi a hiányzó technikai tudást.

Ezek a rajzok a legújabb kollekcióhoz készültek

Mi lenne álmaid felkérése, amire gondolkodás nélkül igent mondanál?

Húúú, nem is tudom. Mostanában nem is gondolkodtam ilyen „naiv” dolgokon :)

De egy skandináv, különleges ruhákat gyártó cégnél, ha kellő alkotói szabadságot kapnék, szívesen terveznék. Emellett meg valami érdekes styling munkát is elvállalnék.

De távolabbra nézve, akár az egyetemi oktatás is tetszene; igaz nem a most megszokott keretek között, és nem rajzot, vagy művészettörténetet tanítanék, hanem valami egyedibb tárgyat: kreatív tervezést, anyag-manipulációt stb. Természetesen ehhez még nekem is tanulnom kell, hiszen nem vettem fel egyetemen a pedagógiát, és a doktori oklevél hiánya is egyelőre elválaszt ettől. No, de 90 éves koromig van idő még professzornak lenni. :)

Fehér Álmok --- A "Longing for Memories" kollekció bemutatója Temesváron

Férfiruhákat is tervezel? Különbözőképpen kell a férfiaknak és nőknek tervezni?

Egyelőre nincs nagy tapasztalatom a férfiruhák terén. Tervezni ugyan már terveztem néhányat az egyetemi évek alatt, de azokat nem kiviteleztük. Valahogy úgy érzem, a férfiaknak való tervezés nem áll közel hozzám, nem tudom beleélni magam az igényeikbe. Bár ennek ellenére szeretem a férfiruhákat, általánosságban sokkal letisztultabbaknak, praktikusabbaknak találom, mint a legtöbb női ruhát és mindig nagy csodálattal nézem az igazán különleges férfikollekciókat, mert férfiaknak sokkal nehezebb igazán egyedit, újat és mégis férfiasat alkotni manapság.

És igen, férfiaknak egész másképp kell tervezni mint nőknek, ahogyan gyerekeknek is másként kell tervezni, mint a felnőtteknek, különböznek az igények, más a lelkiviláguk, más a célja a ruháknak.

Mi a véleményed, hogyan öltözik nálunk az utca embere? Mennyire van igény az egyedi tervezésű ruhadarabokra?

Hmm… nem tudom egy szóval kifejezni, szerintem ezt látni kell, mert beszélni nehéz róla. De megpróbálkozom. Nos, ez városfüggő. Kisebb városokban általában a praktikum a lényeg. Nagyvárosban sokkal kiélezettebbek a különbségek.

Néhány kategória, amit meg lehet figyelni: az átlagkirakatból öltöző, nem minőségre adó egyének; az örökké sportos emberek; az alternatív irányzatokat követőek, akiket egy-egy zenei stílus, sport, hobbi befolyásol; vannak a sikkesek, akik az épp aktuális külföldi divatot követik, magazinokból, netről inspirálódva stb.

Vidám és különleges gyerekruhák

Kisiskolás korban még a szülő a legfőbb divattanácsadó. A tinik nagyrésze zenei stílustól, hobbitól függően, de egymáshoz nagyon hasonlóan öltözik, még az a mérvadó, hogy mi a divat a suliban. Viszont egyre kellemesebb meglepetésként ér, amikor suliból hazasétáló fiatalokat látok egyedien, stílusosan, alkatuknak és életkoruknak megfelelően öltözni.

Szerintem a húszas-harmincas korosztály a legkísérletezőbb. Ők azok, akik figyelik a külföldi trendeket, de próbálnak egyedien öltözködni és kifinomultabbak a kiegészítők terén is. Ebben a kategóriában lehet egyelőre sikere az egyedi tervezésű ruhadaraboknak, mert a kísérletezőkedv mellé itt már némi anyagi háttér is társul, hiszen az egyedi tervezésű ruhák általában valamivel drágábbak, mint a szériagyártottak.

A 45-60-as korosztály a klasszikus darabokat részesíti előnyben, sokan inkább csak a praktikumot keresik és nem élnek a kiegészítők nyújtotta lehetőségekkel. Viszont a nagyvárosokban egyre inkább ez a korosztály az, aki az igazán minőségi dolgokra vevő, bár leginkább külföldi márkákat részesítenek előnyben.

Végül pedig az idősek, akik közül a legtöbben évtizedes darabokban járnak, hiszen a kis nyugdíj nem engedi meg a „divatozást”.

Viszont nagyon szeretem látni, amikor ősz hajú nénik, bácsik, talán nem is teljesen tudatosan, hanem a régi érák szokásai szerint, de mostani mércével megint stílusosan vannak felöltözve: az ing + kötött kardigán párosítás, masnis blúz, fűzős női cipők, berettek, zsebórák divatja megint visszatért.

Backstage pillanatkép a 2009-es "Longing for Memories" bemutatóról

Kérésre is varrsz, tervezel?

Nem varrok kérésre, és eddig ritkán terveztem kérésre.

Nemrég egy barátnőm esküvői ruháján dolgoztam ilyen módon, lehet majd még bevállalok hasonlót, de egyelőre nem tervezek rendelésre dolgozni.

Viszont személyes stílustanácsadással, tévés-filmes stylinggal szívesen foglalkoznék, ha lenne rá igény.

Köszönjük a válaszaidat. Sok sikert kívánunk a továbbiakban is!

a képek Veress Andrea Bernadett tulajdonát képezik, minden jog fenntartva.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Címkék: , , , , , , , , , ,