Arhívum: július, 2010

Butikkultúra. Szociofotók

szerda, július 28th, 2010

Három kép kivételével egyetlen utcasoron készültek a következők. A helyszín: Beszterce.

Mégiscsak divatvárosokban élünk? Megéneklünk Románia.

Leárazás. Karcolat

vasárnap, július 18th, 2010

Forrás: Flickr - Dreamer7112

A legrövidebb napok egyike. Métro, boulot, dodo – a francia recept a 3×8 órára. Eredeti verzióban: métro, boulot, bistro, mégots, dodo, zéro. Mit rinyálnak ezzel az zéróval: metro meg bisztro legalább van benne. Pontosan így szervezem, mármint az első forgatókönyv szerint. Fél tízre a rue de Rennes-i GAP előtt. Kell az a nyitás előtti fél óra, hogy bent legyünk az első bejutó körben. 8-kor kelek. Messenger, kávé, slate.fr, rádió – amíg meglesz a tökéletes shoppingoutfit … Mindennél fontosabb. Csak annyit kívánjak meg, amennyi elkerülhetetlen, ésszerű, nem tesz fashion victimmé, a személyes stílusomat építi (à la Coco) és nem a másét erősíti, távolságtartóan, de tudatosan trendkövető, van benne szimbolikus jelentés – pl. egy kis eighties flair, olcsó, de nem tűnik annak és tutti nem fog szembejönni velem az utcán. Csak minimum egyszer. Ezért most nem szabad sem a legcuccosabbat, sem a legolcsóbbat. A gardróbom átlagszínvonalát kellene belőni. Hogy ez mennyire borzalmasan nehéz. Végül természetesen farmert veszek fel – a szabásvonala már nem meggyőző, (a télen vettem a Galeries-ben, ő és én-helyzet volt). Most valami boyfriendesebb kéne. Fehér poló – az r-town táskám – most éppen a tüdőszínű felével és a lila Coq sportif. Smink —- és készen állok megharcolni a jövőmért. A relevánsabbik magamért.

A Rue de Rennes előtt tömeg, határeset. Még benne lehetünk az első fordulóban. Közben megbeszéljük az idei listát. Nekem kell a bokapántos szandál, a masnisnyakú polóból még 3 alternatív színben, s akarok még abból a halványtürkiz kollekcióból is valamit. A táskával valszínűleg kivárom a végét. Közben nyitnak, préselődöm, préselnek, annyi a szerencsém, hogy kevesen buknak az XS-re, esélyes vagyok. Kiesik másfél óra: gyűjtöm a karomra, próbafülkébe, 7 a max, meghaladtam, leadom, visszajövök, sorbanállok, újrakezdem, megnézem, nem tudok eltávolodni a tükörtől, gyanakszom, hogy skinny mirror – tehetetlen vagyok. Végül 2 biztos cuccal 30 percet állunk a kasszánál. Ma még csak a mindenttudók. Holnaptól jön a szervezetlen, megtervezetlen őrület, a kínaiak csak a második learázásfordulóban.

Kezdődik a shoppingközi depi, ez van, de más meg nem volt, a lista még tart, nem is abba az irányba orientált a bolt, amerre akartam. Be a Marché Saint-Germain-be, a GAP előtt kitérő a Petit Bateau-ba. Kezdek elveszni a csábítások között, feladom az elveim. Utána a Pataugas. Mégiscsak Gaultier van mögötte. Alig 10 eurót esett az áruk, de olyan szép francia kézírással formált számokkal írták rá – kérem a lilát, automatikus döntés, rosszul áll. Vádlikérdés. Sosem lesz normálisgyönyörűkényelmescipőm. Butaorrú és futó.

Aztán a Boulmich-fele vágok át a Saint-Germain-en, egyből a GAP-be, de ez csak adózás a régi szokásnak, tovább a Rivolira, a Les Halles-be. Utána a Saint-Lazare-ihoz. Itt kötelező kitérő lenne a Galeries, de most nem érünk rá, hátra van még 4 helyszín, legalábbis ennyi érdemel említést. A Champs Elysée, a rue du Commerce, a Palais de Congrès és az a Marais-i, az utolsó felfedezett. A Champs Elysée-n nő a feszültség, a 1969-os kollekciót már elvitték. Levonom a következtetést, a télen itt kezdek… Elsiratom még egyszer azt a szuperpasis bőrövet, amire már egy ideje gyúrok. Ez már az a fázis, amikor mindent borzalmasnak látok, nem képesek egy normális pólót kihozni, majd járhatok vissza a HandM-be. A tömeg növekszik, közben normál helyeken is lejárt a munkaidő. Annyit azért a kibírhatatlan frusztráció ellenére is megengedek magamnak, hogy liftezek az első szintről. Jó kis lift ez, mindig az az érzésem, emeleteket fog repíteni, pedig egyet megyünk csak. Vissza az erőltetett menetbe. A kongresszusi palota shoppingparkja marad utoljára, így döntünk, ott kevesebben járnak, a java megmarad. 3 zacskó van nálam egyelőre. A Rue du Commerce-en sem gyarapítom. Ma még nem ettem, Haribo van nálam, az jó lesz egy ideig. A kongresszusi palotánál elérem a csúcsformám, 3 perc alatt végzek a boltferméréssel, de megtalálom az övet, nem azt, egy másikat, jobbat, rejtélyeskollekciósat. A Marais-ban nem is figyelek, értelme sem volt már. De hajt ilyenkor valami, szaturálódni kell évente kétszer GAP-ből, ez valamiféle urban legend. Hiszek benne.

Forrás: Flicr, Emerald2810

Hazaérek, előtte crêpe a Mouffetard-on, de ez most csak vércukoszintfenntartó. A lényegre nincs erőm. Reggelre hagyom a mixandmatchet. 10-től szeminárium, utána sztem felfedezem a Montparnasse környékét. Gap nincs, de Mango legalábbis. Gyors emailcsekkolás és utána fekszem… ruhákat látok és annyira szükségem van mindenikre. A bout de soufflé.