Arhívum: június, 2010

A tíz legmenőbb divatkiállítás

hétfő, június 28th, 2010

Még mielőtt megtudnátok, mit érdemes a nyáron fashion destination gyanánt belőni, ajánlani szeretnék egy linket, ami az Exhibiting Fashion név alatt futó bloghoz tartozik. Okos tájékozódási pont lehet – némi társadalomtudományos ambíciót sem tagadva.

Most, hogy ezt leszögeztem, jöhet az ideji nyár tíz legütősebb divatkiállítása megközelíthetőségi sorrendben.

1. Budapest – a Petőfi Irodalmi Múzeumban augusztus 15-ig meghosszabbították a 20 ruha Európa számára c. kiállítást, mely irodalmi életművekre reagáló, spanyol, belga és magyar tervezők készítette ruhákat mutat be. A kiállítás honlapján meg lehet nézni a szerző – divattervező párosításokat és el lehet gondolkodni nyugodtan azon, vajon mért pont ezek az írók. A tervezőknél kétségkívül evidensebbek a hierarchiák.

GPS _ PINKDÁMA: 1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.

2. Bukarestben a Kortárs Művszeti Múzeumban (MNAC) június 24-én nyílt meg a matériO/Inspiré par la nature kiállítás a Francia Intézet támogatásával. Olyan dizájntermékek láthatók itt, melyek természetes anyagokból inspirálódnak. A környezet is igenjómegszép. Ha nagyon belehúzol, 2 napon belül még a kortárs francia formatervezők kiállítást is elkapod!

GPS _ PINKDÁMA: Bukarest, Izvor u. 2-4. E4-es szárny.

3. Bécs két találat erejéig.  A Kunsthalléban nem is annyira nagyonnagyon divattal kapcsolatos a Marilyn Manson and David Lynch eccerű és naccerű cím alatt futó kiállítás, ami a fájdalom kifejezésének lehetőségeire kíváncsi Manson festményei és Lynch videóművészeti alkotásainak kombinálásával. A párosítást kommentálni nem kell. Kellemes, izgalmasnak látszó és jól hivatkozható úticél.

GPS_PINKDÁMA: 1070 Bécs, Museumsplatz 1.

4. A kedvenc helyemen, a Museumsquartierben most a divat címszó alatt brit tervezőkre lehet találni. Kis sztereotípiahintés meg tréfás leépítés, ahogyan itt lenni szokott.  Szóval Fish and Chips, Twice Please?! Ha már ott vagytok, a múzeum könyvesboltját kötelező módszeresen feltérképezni!

GPS_PINKDÁMA: 1070 – Bécs, Museumsplatz 1/5.

5. Párizs egyenesen négy tétellel szerepel – nem neki lobbizok, de így alakult, egyszerűen kihagyhatatlan mindenik. A nonpluszultra természetesen a Petit Palais-beli Expo Yves Saint Laurent – a divattervezők legebbjének első életműkiállítása. Sous le haut patronage de Madame Carla Bruni-Sarkozy.

GPS_PINKDÁMA: 75008 Párizs, Av. Winston Churchill

6. A Musée de la Mode et du Textile-ben, ami a kötelező Louvre-látogatásnál amúgy is útba esik – én általában idáig jutok el -, a kortárs divattörténeti kiállítássorozat első felvonása, a  -70-80-as évekhez kapcsolódó. És ha már itt tartunk, kiváló alkalom lehet ez arra, hogy megfogadjuk, a második felvonást feltétlenül meg kell nézni, s minthogy ez későősz – 2011 elejére várható, megvan az első újévi fogadalom.

GPS_PINKDÁMA: 75001 Párizs, Rivoli 107-111.

7. Sonia Rykiel dessine a Galerie Catherine Houard-nál. Privát kedvencem, mindig is imádtam a divatillusztrációt és Sonia Rykielt is. Van valami nagyon bizsergető abban, ahogyan a kötöttáru textúrája a rajzokon is érzékelhető.

GPS_PINKDÁMA: 75006 Párizs, Saint-Benoît 15.

8. Az utolsó nem is annyira divatos, mint inkább dámás. A Centre Georges Pompidou gyűjteményéből a nőművészek/művésznők munkáit válogatták össze – ebből az ELLES@CENTREPOMPIDOU. Biztosan nem úszunk meg néhány gondolatkört az inkább nő-e, mitől nő, inkább művész-e, mitől művész? framing szerint.

GPS_PINKDÁMA: 75004 Paris, place Georges Pompidou.

9. Jöjjön London és egy klasszikus fashion icon ruhatárának bemutatója. Grace Kelly ruhatárát a Victoria and Albert Museumban mindenképpen érdemes átbogarászni a klasszikus must have-tanácsok miatt.

GPS_PINKDÁMA: London, V&A South Kensington, Cromwell Road.


10. Végül pedig a legizgalmasabbnak ígérkező, de legnehezebben megközelíthető ajánlat, a METMuseum American Woman: Fashioning a National Identity kiállítása. Ami azt a kérdést veti fel, mennyire nemzetpolitikai kérdés a divat. Ja, nagyon is.

GPS_PINKDÁMA: New York, 1000 Fifth Avenue at 82nd Street.

Tehát: kiállítás és shoppingturizmus csak kéz a kézben!

Sex and the City 2. Pró és kontra

szerda, június 23rd, 2010

Let’s talk about Sex and the city 2.

Már nem is ajánlani szeretném a filmet. Arról lekéstem. Aki eddig kíváncsi volt rá, ultimátumszerűen megnézte a bemutató első napjaiban, az emberek nagy részét meg amúgy sem lehet meggyőzni arról, hogy ezt a filmet látni kell. Az 1-es movie után nem is csodálom. Pedig a rengeteg és számtalan negatív kritika ellenére a SATC2. nem is olyan rossz. Sőt, egyenesen jónak mondható. Bizonyos pontokon felér a sorozat sokat emlegetett és most már alaposan eltúlzott nívójára.

Arról nem is beszélve, hogy lélektanilag viszonylag hiteles az alapszitu. Mi lehet a tökéletes házasság fő problémája? A gyerekvállalás elutasítása. És erre a film igen konkrét választ ad: tegyük fel, hogy a gyerek egyszerű stiláris kérdés – vannak párok, akikhez nem illik. Mint ahogy vannak nempár párok, akikhez igen, nők, akikhez igen ésatöbbi. Miért lenne gond az, ha két extra környezetben élő ember egyszerűen úgy döntene, ennyi bőven elég. És ez így is van, kis konfliktushelyzetek ellenére a két személy elégséges tud lenni egymás számára. Ebben meg senki ne értsen félre senkit: nem ezt a mentalitást szeretném propagálni, csak a létjogosultságát igazolni. (Mindegy, a meggyőzés nem az én asztalom.) Úgy látom, Lady Gaga is ebbe az irányba spekulál.

A másik felvetett probléma az unalomé. Tud-e unatkozni egymás mellett két, egymáshoz tökéletesen illő ember? Meddig tart a kifogástalanul felépített összetartozás vonzereje? Remélhetőleg, mindörökké, ámen, legalábbis a film erről beszél. És mért ne hinnénk neki? Amíg ellenkező bizonyítékaink nincsenek.

Cselekményvezetés. Ebben értek a legkevésbé egyet a filmmel. Az egész közép-keleti escapizmus nem kellett volna a filmbe,  így is megmaradt volna egy tűrhető és követhető narráció, amivel ráadásul az orientalizmus címszó alatti kritikákat is mind elkerülhették volna. De komolyan, ki mit várt el Michael Patrick Kingtől? Az egyszer biztos, hogy nem az a rendező, aki kulturálisan hiteles képet fog majd összedobni egy glamour-városnak beállított helyből, ahol ráadásul nem is lehetett leforgatni a film vonatkozó jeleneteit (ezért valójában Marokkó a helyszín – ld. az IMDB összefoglalóját is.) :)

Szereplők. Ezen a téren nyújt a film a legtöbbet az előzőhöz képest. Végrevégre mindenkivel történik valami érdemleges, mindenki fejlődik valamerre, ráadásul eléggé okosan – most Miranda kerül kissé háttérbe és előtérbe Charlotte.  Samantha visszatér a korai egójához, csak a pasii átlagéletkora változik. Főkérdés: mi jár együtt a korral?

A Carrie-re vonatkozó tanulság – megtanulni hallgatni – igen szépen épül fel a New York Times-os kritika és karikatúra margóján. Erre a szájtapaszra – bevallom – nekem is igen nagy szükségem lenne olykor.:) Ami azért is zseniális részlet, mert viszonylag finoman reflektál a filmmel és kontextusaival kapcsolatos kritikákra. Igen, az igazság az, hogy zsánerfilm voltleszésmarad az SATC és ennél többet senki ne is várjon tőle. Zsánerfilmnek meg egyáltalán nem gyenge. Merthogy szociológiailag végül is hiteles: a kilencvenes évek végének sikerszakmái és metropoliszi karrier- és párkapcsolatmintái korrektül benne vannak. Lassan pedig ez is a múltté. Amit rendező, stáb és színészek tudni is látszanak.

Ruhákcipőkgardrób. Hogyha valamiben valóban csalódnom kellett, az éppen ez a fejezet. A nyaktörő magassarok alternatíva nélküli intézményesülése. Hacsak a piacon beszerzett gyöngyös kis modellt nem számítjuk a reális alternatívák közé – látta valaki, hogy ezt viselték volna?

Patricia Field egyre gátlástalanabbul érvel a mixandmatch mellett – ami nem is baj, csak egyre konzisztencia nélkülibb szerkók kerülnek ki a keze alól. Még akkor is, ha a jókétévtizedes múltidézés részeként. Ráadásul éppen most, a minimalizmus vizuális világtrendje idején.

Ok, szavazzunk tehát a SATC 2-re. Pró vagy kontra? És ha valamelyik, miért?