Arhívum: május, 2010

Probably the Best Film in the World

szerda, május 26th, 2010

Még az elején próbálok mindenkit kiábrándítani: semmi finomítás, szűkítés nem következik a cím után. Tudom, borzalmasan és jogtalanul, részrehajlóan és védhetően túlzok, de minthogy ez itt az én felségterületem, teljesen konzisztens módon állíthatom azt, hogy Tom Ford A Single Man c. filmje a legjobb film a világon. Az elfogultságom nem abból származik, hogy egyébként bármibe fogadok, Tom Ford híresebb Christian Slaternél, hanem abból, hogy a különleges és kimunkált kreativitással megalapozott maximalizmus és még némi autobiografikus flair tökéletes filmrecept. Legalábbis nekem. Aki nem vagyok filmes szakember, de szeretem a szép és tartalmas emberi viszonyokról szóló történeteket és az ezeknek megfeleltetett szép tárgyakat.

Meg a másik, hogy valószínűleg megvannak a megfelelő tapasztalataim ahhoz, hogy értsem a magánynak azt a dimenzióját, amit ez a film megnyit. Amikor valójában nem is vagy egyedül. És a másik ember jelenléte csak felerősíti a magányérzeted. Amikor tudatában vagy annak, hogy a maximálisan kidolgozott önmagaság-technikáidat már senkivel sem fogod megosztani. Mégha bárki kíváncsi, receptív is lenne rájuk. Annyira hatvannyolcas film ez, miközben a hatvannyolcasság semmilyen markere nem jelenik meg benne – ok, a témaválasztást leszámítva.

Az A Single Man narrációja és képmontázsai olyanok, mint egy akkurátus, pontos és profi filozófiai érvelés. Következetesen végigvitt és pontosan definiált fogalmak – tárgyi szimbólumok (ld. pl. Huxleyt, mint irodalomóra-témát), konzisztens érvelés – környezetrekonstrukció és éppen annyi innovativitás, amennyi a szakmai teljesítményt mérhetővé teszi. De a legszebb benne, hogy Tom Ford tud kezdeni valamit a pátosszal – mert az eleganciát kapcsolja hozzá. Egészen más egy Kurt Cobain-stílű öngyilkosságfilm, mint ez, amiben az öngyilkosság teljesen megalapozza önmagát, ennek ellenére le lehet mondani róla. Amiben az öngyilkosság stiláris követelmény – ezért kell másként, természetes halálként bekövetkeznie.

És ha belegondolunk, Tom Ford hihetetlenül súlyos dolgot állít, amit ma egyre kevesebben. És amit csak egy konkurrenciahelyzeteiről híres, kreatív szakterület arisztokratizmusa felől lehet belátni. Azt, hogy az élet önmagában nem érték. Még a tökéletesen felépített élet sem az.

S ha már itt tartunk, Tom Forddal egyetértek abban, hogy a Mad Men vizuálisan tökéletesen kidolgozott sorozat, hogy Julianne Moore (Charlie) tökéletes színésznő, hogy a college-tanár lakásának dizájncsúcsteljesítménynek kell lennie, hogy egy zokninak személyisége van és abban nem utolsó sorban, hogy egy tökéletesen bájos arcú tinisrác (Nicholas Hoult/Kenny Potter) csak egy fehér mohairpulóverben tehető még vonzóbbá. Arról viszont már Tom Ford győzött meg, hogy Colin Firth (George Falconer) ideális választás volt a filmbeli szerepre. Bevallom, én Colin Firth minden színészi teljesítménye ellenére sem hittem, hogy valami valaha kiássa őt a markdarcyságból. Ami miatt sikeresnek érzem Tom Ford szereplőválasztási stratégiáját, az éppen a szocializációs örökségre való apellálás: Colin Firth gyerekkora óta ismeri a college professor-életmódot.

Szóval nézzétek meg a filmet. Akinek nem tetszik, csak magára vethet.

Balog Szabina: A női ruhákat nem hagyom…

hétfő, május 10th, 2010

A Designer rovatunkban Balog Szabinát, a kolozsvári képzőművészeti egyetem divattervező mesteri szakos diákját kérdezgettük munkáiról.

Hogyan kezdődött a divat és a ruhák iránti érdeklődésed?

A középiskolás évek során kóstoltam bele, a szatmárnémeti Aurel Popp képzőművészeti líceumba jártam, ahol sajnos nem volt külön divat szak, csak textil. Mindig is nagyon szerettem anyagokkal foglalkozni, ezért úgy gondoltam, megpróbálom az egyetemi divat szakot Kolozsváron. Akkor még nem igazán tudtam, hogy mit is jelent az, hogy divat szak. A mesterin, mivel már egy éve csak “formákat” készítek anyagból, különösen vonzanak az anyagban rejlő lehetőségek.

Az általad alkotott ruhák milyen stílust képviselnek? Hogyan jellemeznéd őket?

Nemrég kezdtem el egyetemen kívül is varrni, tehát inkább az ott készített ruháimról tudok beszélni. A végzős kollekcióm pop artos volt, inkább a színek jellemezték és a múlt század hatvanas éveinek a formái, a mesteris munkám pedig patchworkos lesz. Igazából ami mindkettőben közös lesz, az a sok szín, és egy kis játékosság, azaz megjelennek olyan elemek, formák a ruhákon, amit gyermek kollekciókon szoktunk látni, de ezek felnőtteknek készülnek.

Megnéztem a kollekciót, amiből kiderült, hogy nagyon odafigyelsz a részletekre: gombok, fodrok, rátétek, egy érdekes kabátbélés minta…

Igen, számomra ezek a legfontosabbak, egy egyszerű ruhát is nagyon jól fel lehet dobni apró, kidolgozott részletekkel.

Honnan szoktál ihletődni a ruhaterveidhez?

Témától függ, az aktuális a mesteri munkámhoz Manish Arora-tól. Ő egy indiai divattervező, 1997-ben debütált ‘Manish Arora’ nevű kollekciójával, 2002-ben jelent meg második kollekciója, ami a ‘Frish Fry’ nevet kapta. 2005-ben együttműködött a Reebokkal és a Frish Fry kollekcióból párat szériában gyártottak. 2009-es kollekciója volt számomra nagyon érdekes: a cirkusz témát választotta, és a lehető legtöbb színt vitte bele. Jellemző rá, hogy bármilyen témájú legyen a kollekciója, valahogy belecsempész egy-két indiai motívumot.

Rajta kívül Vivienne Westwood, Alexander McQueen, Hussein Chalayan, John Galliano munkásságát követem. Ezen kívül az utca divatja mindegyik tervemben benne van, természetesen a külföldi utcáé, valamint rengeteg divatalbumhoz jutok hozza az egyetem és a tanáraim által.

Mi a véleményed az itthoni utcai divatról? Tudnak az emberek nálunk öltözködni?

Ezzel az a helyzet, hogy nálunk nagyon befolyásolhatók az emberek, nem igazan mernek önmaguk lenni. Jóval le vagyunk maradva a külföldi divattól, és az egymás másolása is nagyon jellemző.

Van-e olyan ruhadarab, amit szívesen kivonnál a forgalomból?

Nem szeretem az ízléstelen ruhákat, engem az zavar, ha valaki ‘hülyén öltözik’, például egy tréninghez ugyanazt a táskát veszi fel, mint egy kosztümhöz.

Saját ruhatáradban milyen stílust követsz?

Ez időszakonként változik. Például egy ideje elegánsan öltözködtem, most elkezdtem sportosabban járni. Igazából nem követek egy bizonyos stílust, igyekszem kicsit kitűnni a sokaságból, de azt is szolidan. Nagyon szeretem a márkás ruhákat, a minőségi márkásakat, ezt azért hangsúlyozom mert van egy pár üzlet, ahol a név megvan, de a minőség sehol. Szeretem a turkálókat, de persze üzletekben is vásárolok, ha megéri és jó minőségű. Nálam a sportmárkák vannak előnyben: Adidas, Nike, Puma, valamint Zara, Esprit, Object, Vero Moda.

A kollekciódban feltűnik két állatfigura is? El tudnád képzelni, hogy csak gyerekeknek tervez?

Nem hiszem, szeretem a gyerekes kiegészítőket, de a női ruhákat nem hagynám.

[gg]

A szezon legjobb fürdőruhái. Hogy ne szégyelj kilépni az öltözőkabinból!

szombat, május 1st, 2010

Tudom, borzalmas átvészelni azt a néhány napot, amíg begyakoroljuk a nyári attitűdöt. Ráadásul annyi a frusztráló tényező, a női magazinok szupertanácsaitól a kozmetikumreklámokig mindenhonnan özönlik a mostaztánrákellkészülni, a legalábbötkilótlekelladni, a csakisönbarnítókrémvagyszoliután, a narancsbőrkezeléskötelező. Ehelyett Nina Garciával mondom én is: “the key to wearing a swimsuit is confidence, confidence, confidence.” No meg, a jól megválasztott fürdőruha. :)

A választáshoz mégiscsak megismétlem a mindenkori jótanácsot: nem kell az öltözőkabinok tükreinek hinni, a vásárláshoz pedig tessék beszerezni egy lánytestvért vagy konkurrenciaszándékkal soha nem vádolható barátnőt vagy semleges barátot. És a másikat is: tessék komoly színt választani, feketét, sötétkéket, szürkét, csokibarnát, fehéret – a színesmintásakat a stylistok egy bizonyos életkor betöltése fölött javasolják.:) És a legutolsót – a viseléshez: a fürdőruhát bármivel és bárhogyan – a lényeg, hogy igazán illeszkedjék a helyzethez: mármint a tökéletes szabadsághoz.

De jöjjenek a szezon tutti ajánlatai.

Mindenekelőtt továbbra is a magasderekú modellek: Bottega Veneta, D&G (az első számú kedvencem) és Michael Kors.

És továbbra is az egybeszabott. Amiből mindenképpen legyen egy a hosszúnyaralásra tartogatott bikinis kétrészes mellett. Sorrendben: Versace, Paul&Joe, Just Cavalli, Alexander Wang.

Abszolút döntés – nagyon ajánlom – az izgalmas és rendhagyó kivágású modelleket. Leginkább az Hervé Léger-kollekciót dominálták ezek a megoldások. Itt: Stella McCartney, Hervé Légerx2, Gucci.

Mintásban – ha a tanács mégsem volt meggyőző – a geometrikus az alap. A férfimodell és női társa az utolsó Alexander McQueen-showból. A többi: Hervé Léger, Michael Kors, Oscar de la Renta, Behnaz Sarafpour.

De a virágos is. Ha a Lolita-lookra buknál. :) Sőt, még párosan is viselhető. Sorrendben: Cacharelx2, Emporio Armani, Iceberg, Dolce&Gabbana, Badgley Mischka.

További tipp a válságminimalizmus. Danielle Scutt, Issey Miyake.

Illetve a válságextrém. Hussein Chalayan, Martin Margiela, Chanel, Vivienne Westwood.

A sportos inspirációt erre a szezonra sem unták el a tervezők. Sőt, divat és sport ismét kézakézben. Dolce&Gabbana, Gapx2, DKNY, Roberto Cavalli, Stella McCartney.

De ha vamposra vennéd, arra is van megoldás! Just Cavalli, Hermès.

A színvilágban a pasztell  tér vissza az erős árnyalatok mellett. Ne félj tőle! VPL, Stella McCartney, Missoni.

Ja, és ha már a kiegészítőkkel való játékról volt szó. Csak bátran! Cynthia Steffe, Tommy Hilfiger, Miss Sixty, Max Marax2, Jean-Paul Gaultier, Lacoste, Marc Jacobs, Jean-Paul Gaultierx2.

És természetesen egy kis Chanel-klasszikus. Tengerparton, mint a filmben és az igazságban.

És ne feledjétek a kedvcsináló számot. Amíg a strandfelszerelést elpakoljuk.

A tökéletes fürdőruhát azonban mégiscsak innen lehet remélni. Persze, ha megvan hozzá a keret.

Csak kislányosan!

szombat, május 1st, 2010

A dedónak nem lehet pejoratív kicsengése idén nyáron, mert a legtrendibb darabokat a tinik fedezték fel maguknak, és ezeket a divat egyszerűen kisajátította. Itt van például Gaspard Yurkievich fiatalos, ledér kollekciója. Ennek elengedhetetlen alkotóeleme a térdzokni (bokazokni, vagy olyan, amely a térdet eltakarja, esetleg a combig ér).

Csak az a gond ezekkel a fantasztikus modellekkel, hogy csupán azoknak áll jól, akiknek nyakig érő, őzike lábuk van. Az ilyen nők viszont ne habozzanak idén nyáron kipróbálni!
A trend fontos kelléke még a hajba kötött masni. Ez Luella-nál szinte mindegyik modelljéhez hozzátartozik.

A plüssállatos táskák Giles kedvencei.

Így most bátran felvállalhatod azt is, hogy szereted a plüssmacis kulcstartót, és az ehhez hasonló gyerekes kacatokat. Akárcsak néhány évvel ezelőtt, a táskád fülére, zsebére akaszthatod. Most még trendi is vagy! Luella táskáin is ehhez hasonló kulcstartók lógnak.

Fiatalos, izgalmas a D&G kollekciója is. Miki Egér főszerepéről már írtam, de a kollekció nem csak ettől kislányos. Ezt sokkal inkább erősítik a csipkés-fodros szoknyácskák, a térdig érő húzott szárú nadrágok.

Egyik kedvencem a Betsey Johnson kollekciója, amelyet a 80-as évek rebellis lányai inspiráltak. Annyira provokáló ez a fiatalosság, hogy érteni tudom azokat a férfiakat, akik bevadulnak a tini lányoktól, a húszas évek elején járó kislányoktól.

Másik kedvencem Collette Dinnigan. A modelljeit Alice Csodaországban ihlették. Ártatlanok, egyszerűek, és a smink fantasztikus.

Egyébként egy-egy motívumnál határozottan az az érzésem, hogy a divatot most nem a divattervezők diktálják, hanem az utcák fiatalsága. Itt van például a nyakba tekert sál, amit évek óta télen-nyáron hordanak. Most több divattervezőnél is ( pl. Kenzo, Eley Kishimoto, Marc Jacobs, Loewe) a nyári modellek alkotóeleme.

Nem kell messze menni, elég szétnézni a kolozsvári, marosvásárhelyi egyetemisták között, és megérezzük azt, amit a divattervezők újnak látnak. Ezek a fiatalok a fogyasztói társadalom többnyire kispénzű, kreatív polgárai, akik unják a kínai cuccokat, akiket nem érdekel a divat, és nem tudják, mihez kezdjenek a sok színnel. Nem félnek az idétlen bőszárú nadrágokat térdig érő, bő blúzzal felvenni, az irdatlanul hosszú sálat gondosan a nyakuk köré hajítani, és a legkényelmesebb lapos talpú cipőbe belebújni. A részletekre persze figyelnek: a melltartó piros pántja, a csíkos harisnya és a fülbevaló harmonizál. Még ebben sem közönségesek, nem arra törekszenek, hogy a táskát a cipővel, az övvel társítsák, csak egyszerűen játszanak a színekkel és a lehetőségeikkel. Tudjuk, hogy ezek a ruhák vasalóval nem találkoznak, tudjuk, hogy alsókategóriás tömegcuccok, és mégis rajtuk jól mutat. Imádom őket nézni, mert ezt a trehány merészséget sajnos kinőttem.

(K.Gy.)