2010-es tavaszi trendfigyelő 1.

kgy, 2010. február 6. szombat

Még mielőtt a női magazinok elkezdenék lehozni a tavasz-nyári trendajánlót, az igazi pinkdámáknak illik tudni, mit tartogat az új szezon. Kissé sajátos tálalásban íme:

1. Amit mindenekelőtt érdemes beszerezni: az a halhatatlan és örök farmering. Igen, azt a fajtát, amiben a kilencvenes éveket bulizták végig a road movie-karaktereknek beillő hölgyek. A farmering legerőteljesebb interpretációját erre a nyárra a D&G adta. Azt a country-hatást, amit ők érvényesítettek, lehet moderálni némi urban touch-csal. A farmering ezúttal lehet kiskabát, üzletasszonyos szerelés része, fürdőruha fölé viselt felső. (Én a derékkötős verziót is kipróbálnám.) Inspirációhoz elő lehet venni a 95-ös Ottót, Quellét.

2. Amit mindenképpen érdemes megtartani: az előző szezon férfiöltöny-inspirációjú felsői, ruhái. Ha fehérben, púderszínűben, ekrüben sikerül egyet beszerezni, az már több a soknál. Hozzá már csak egy ciklámen feszes sportalsó szükséges és azonos színű miniszoknya, hogy teljes legyen a DKNY-inspiráció.

3. Amibe érdemes befektetni: a fehér, szürke, vajszínű darabok. Ja, válsághatás, klasszikus darabok. Viszont:  (és ebben a téli trendek hatása folytatódik) maradnak a neonszínek és Philip Lim tolmácsolásában a piros is.

4. Aminek külön örülök: a félelmetes mintakavalkád. Arra a híres homáros Schiap-ruhára egész nyugodtan rá lehet dobni egy optikai mintás blézert, az impresszionista tónusokat imitáló ruhára a kockás korszettet. Kedvencem Alexander McQueen Rorschach-teszt inspirációjú kollekciója. Az se gond, ha kiderül, milyen pszichés tüneteket váltasz ki a barátaidból.

5. Marad az őrült telitalpú is. A legjobb, ha valami natúrszínű térdzoknival veszed fel, a szokásos rövid tavaszt így még megfelelő átmeneti stiletto nélkül is átvészelheted.

6. Sportos szerelések és egyenruhák továbbra is a porondon, latexes és bőrhatású anyagok egyszerre. Nem a kilencvenes évek dőzsölős manírjával, hanem valamivel finomabban, à la 2000.

7. Ha meg valami retro-tendenciára vágynál, itt az ideje a késő nyolcvanas évek stílusának is. Nadrág- és öltönyfazonban, színvilágban. Csak amolyan Betsey Johnson reloadedosan.

Schiap

Címkék: , , , , , , , , ,

15 hozzászólás ”

  1. kesztió:

    Az egyes tabló első figurája csak kis(sé szőrös)mellű nő – és nem férfi, ugye? Inkább a manökenek legyenek egyre extrémebbek, mintsem az ún. divat…

  2. kesztió:

    Ja, és szó volt arról, hogy nem népszerűsítitek többé a csontkollekciónak is csak felhízlalt változatban nevezhető modelleket. Az 5-ös tablón szereplő hölgyet biza hogy én is kipróbálnám, de csak egy méretkezés erejéig – hallám, képes-e kibillenteni a mérleg mutatóját normál gravitációs körülmények esetén.

    Viccen kívül, ha legalább a szakportálok nem kezdik el bojkottálni ezt az ön- és közveszélyes „szépségideált”, akkor kik fogják?

  3. kesztió:

    Elnézést, nullás és 4-es tabló.

  4. kgy:

    Az első tabló első manökene természetesen férfi.
    Ami meg az ún. “csontkollekciókat” illeti, a divattervezés profizmusához hozzátartozik, hogy olyan emberi testtel dolgozik, ami a formák által kiemeli és nem elnyomja a ruhát.
    Ez egy divatblog, nem életmódmagazin. Mégis honnan kellene trendajánlót összerakni, ha nem a kifutókról?

  5. nelli:

    szerintem hihetetlenül csúnyák ezek a modellek, úgy tűnik, hogy a modern világ szépségideálja az anorexiás tinédzser. visszasírom a barokkot.

  6. nelli:

    és remélem, hogy nem fog visszatérni a nyolcvanas évek válltömése :)

  7. kesztió:

    Kár a felháborodásért, kedves Gyöngyvér. A divattervezésnek, bármennyire is művészetnek tartja magát (mert amúgy tényleg az), elsősorban arról kellene szólnia, hogy igazi, hús-vér nőket öltöztessen, szépítsen, emelje ki az egyéniségüket. Így az a felfogás, miszerint nem a ruha emelné ki a nő formáit, hanem a nő nyomná el formáival a ruhát, hasonlatos ahhoz a mentalitáshoz, mikor a kuncsaftnak nem megköszönik, hanem épp azt hányják a szemére, hogy „megzavarja” a szolgáltatót a munkájában. Kissé nevetséges, nemdebár?

    Amúgy élek a gyanúperrel, hogy a divatszakma talán mégsem annyira szakmai szempontok miatt használ igazi emberi lényekre vajmi kevéssé hasonlatos hölgyeket. Nem kenyerem az összeesküvéselmélet, de nincs véletlenül qrva nagy biznisz van abban, hogy irreális testalkatú nőket állítsanak be követendő példának? Hadd kínlódjanak, fogyózzanak és költsék a temérdek pénzt azok a hölgyek is, akiknek erre aztán tényleg az ég kerek világán semmi szükségük nincs.

    Igazam van?

  8. Minka:

    Sztem amit kesztió mond, az valóban sima összeesküvéselmélet. A divattervezéstől sztems em lehet a szakmaiságot elvitatni. Egy dolog a kifutón megjelenő ruha, annak a trendhatása és más a street fashion. Persze, a kettő összekapcsolódik. De nem feltétlenül. Egy Martin Margiela-cuccot mikor lehetne az utcán viselni? Vagy a -90-es évek végének belga divattervezőinek kreációit. És azzal is egyetértek, hogy a divatblognak azért a divat szempontjai szerint (is) kell szerkeszteni.

  9. V10R1C4:

    Kesztió, ez divatszakma.
    Amíg nem hajszolnak bele senkit az anorexiába, addig legyen nekik ez az elvük.
    Nekik így könnyebb, hogy az anyagra koncentrálnak, nem a modell alkati adottságaira (ugyan rövidíti-e a lábát a nadrág, elirtja-e a derekát a rövid felső stb). Amikortól gázassá válik a dolog, az az, amikor kötelezőnek veszik, hogy ez a nyúlánk, laza inú, légies alkat az egyetlen normális és a babaarc az egyedül elfogadható. Ezekhez a pácikanőkhöz képest még én is egy igásló vagyok (van vállam, nem zavar, ha rajtam marad pár kiló, mert elfér), babaarcom meg bajosan lehet, már csak a textúrájából adódóan is. De nem is teperek, hogy modell legyen belőlem. Az is egy szakma, ráadásul olyan, amihez rengeteg gyári adottságnak is stimmelnie kell. Kb versenyagár.

  10. V10R1C4:

    A biznisz az más. Az a járulékos paráztatás, hogy ha nagyobb darab vagy, akkor azért vagy vacak, ha meg giliszta, akkor azért:/ van egy nyomás, de nem ezektől az üvegházi virág-lányoktól.

  11. kesztió:

    No comment. De hogy ne mindig én legyek a mumus:

    http://www.elle.hu/article.php?id=2050

    És ez nem egy velvet vagy celebponthu, hanem mégis csak az ELLE magazin cikke!

    Amúgy ha ti tényleg komolyan gondoljátok, hogy a kifutón megjelenő ruha csakis duplanullás méretű modelleken lehet „trendhatásos”, lelketek rajta. Ahogy az is az én dolgom, ha megvan a véleményem annak a szakmának az ún. professzionalizmusáról, ahol bár munkahipotézisként képesek kezelni „a csontsoványság az, ami a (nemlétező) »formák« által kiemeli és nem elnyomja a ruhát”-hoz hasonló blődségeket.

    És azzal is magatok előtt fogtok elszámolni, ha bár egyetlen – amúgy normális testalkatú – kamaszlány-olvasótok éppen az általatok publikált fotók hatására áll neki ész nélkül koplalni…

  12. bokor:

    Szerintem már eléggé megerősödött az anorexiás modellek futtatása elleni kampány, mint ahogy a retusálás ellen is egyre többen kezdenek akciózni, úgyhogy kár ezen vitatkozni. Amely ruhának a vonalait “elnyomja” egy hatvan-hetven kilós nő teste, ott el kell gondolkodni a tervező felkészültségén. Ni, hogy lehet ezt szépen is http://www.noilapozo.hu/20100106/teltkarcsu-modellek
    Na de nem ez a lényeg, hanem hurrá, itt a farmer reneszánsz!!! Ez jó hír, majd még nyomjatok farmeros posztokat.

  13. frenzi:

    Olvasva az osszefoglalot es az erkezett megjegyzeseket (na meg a kotto kozotti “kapcsolatot”), a jo gazdag ebedet azonnal ki is pakoltattam magammal a WC-be. Ledugtam az ujjam a ketertelmuseg sovanyan barsonyos leple alatt. Tisztelettel!

  14. TF:

    Senki sem állíthatja komolyan, hogy egy olyan közösségben, ahol az alapvető civil szervezetek sem működnek rendesen, majd pont a csontkollekciók fognak gyarapodni egyik napról a másikra, valamint túlságosan rákapunk a Lexusra, mert a Dacia Te olyan snassz, és milliárdjainkat nem a hazai gazdaságba forgatjuk. Ha majd minden erdélyi csaj megenhedheti magának, hogy havonta megvegyen négy-öt divatmagazint, na majd akkor elkezdek aggódni. Addig marha nyugodtam iszom otthon a Blue Label viszkit és nyomom mellé az import prosciuttót

  15. kesztió:

    Ezekhez a pácikanőkhöz képest még én is egy igásló vagyok (van vállam, nem zavar, ha rajtam marad pár kiló, mert elfér), babaarcom meg bajosan lehet, már csak a textúrájából adódóan is. De nem is teperek, hogy modell legyen belőlem.

    Épp most fogadtad el hallgatólagosan, hogy a pálcikanőség és a babaarc a modellség ismérvei. Tényleg ennyire nehéz kilépni ebből az idétlen sémából? Száz szakterület ezer tévhite kering a köztudatban, pont a divatszakma fétiseit vegyük komolyan. Na hagyjuk.
    (amúgy csak csendben jegyzem meg, hogy történetesen ezeknek a pálcikanők még csak nem is babaarccal, de egyenesen hullaarccal közönyös, megfáradt, kifejezéstelen ábrázattal/tekintettel „kápráztatnak el”)

    Ha majd minden erdélyi csaj megenhedheti magának, hogy havonta megvegyen négy-öt divatmagazint, na majd akkor elkezdek aggódni.

    Hát a Fashion TV-be, a divatmagazinok online változatába, de még a Pinkdáma abszolút ingyenes kiadásába sem rokkannak bele anyagilag. Úgyhogy kezdhetsz aggódni.

Szólj hozzá