Arhívum: december, 2008

Divatdiktátor Oroszország

szombat, december 20th, 2008

Matrioska-babák, kozákok, szovjet katonák, az orosz balett és a szláv népművészet kimeríthetetlen forrásai a divattervezőknek. A 2009-es őszelőre tervezett Chanel-kollekciót is ez a kultúra ihlette: a rubinvörös,

a keleti dómok,

a bizánci császárnők,

a kozákok

és az orosz katonai egyenruhák.

Mindez a Chanel-háznál valamikor a 20. század elején kezdődött, Chanel kisasszony exotikus kalandjával, Dimitrij főherceggel. Az orosz népviselet motívumait ezután ülteti át saját tervezéseibe, a hagyományos díszítőelemek kihímzéseihez pedig Oroszországból emigrált arisztokratákat alkalmazott. Manökenjei is a száműzött orosz aritokrácia köreiből kerültek ki, talán Karl Lagerfeld ezért is választott orosz modelleket a Paris-Moscou kollekció bemutatójára.

Az orosz military-stílus

Moschinonak az idei őszi-téli kollekciójára jellemző.

A kozák férfi-

és nőiviselet Guccit ispirálta.

A Matrioska-babák pedig Roberto Cavallit.

(K.Gy.)

Szilveszteri ruha-előzetes

péntek, december 19th, 2008

Szilveszter éjszakáján mindenki csillogni szeretne, állítják a divatlapok, a megoldást erre a problémára a kolozsvári üzletek polcain kerestük, ahol legtöbbször egyetlen válasz érkezik: viselj feketét sos-sok flitterrel!

De szilveszterkor végre tényleg kihasználhatjuk az alkalmat, hogy csak a képzeletünk (és a pénztárcánk) szab határt a ruhánk anyagát és diszítését illetően, így aki valami másra vágyik, az is biztosan talál magának kedvére valót. A virágmintás ruhák pl. nagyon divatosak most, és egy különlegesebb darabbal mi lehetünk a legfeltűnőbbek ezen az estén (főleg, ha a többiek mind feketébe bújtak). Persze a klasszikus feketével nem fogunk mellé az idén sem, és a szürke is rendkívül trendi.

Ami az árakat illeti: a Debenhams polcain inkább a klasszikus modelleket lehet fellelni, és egyben ezek a legborsosabb árúak: a flitterrel diszített mellrészűt, mind a kis feketét 300 lejért lehet megvásárolni, hozzá az aranyszínű tüllboleró 90 lejt kóstál.

A pasztellszínű fodros ruhácskákra a Zarában találtunk rá, a lánykás-bohókás megjelenésért kb. 130 lejt kell otthagyni a kasszánál, akárcsak a zöld virágos, selyemhatású ruhácskáért, amely sajnos 100% poliészter.

Kissé merész vonalvezetéssel és narancssárgába hajló pirossával hívja fel a figyelmet a Motivi vállfáin meglelt ruha, akárcsak a Bershka testhezálló, petrolzöld modellje. 130 lejért ezekben a ruhákban borzolhatjuk a szilveszter éji kedélyeket.

Bálkiráynői státusra vágyóknak hagyományos vonalvezetést kínál a Xanaka szürkés árnyalatú, merevített szoknyás ruhácskája, potom 180 lejért. És mindezekhez méltó kiegészítőként társul a téli idény nagy felfedezettje: a csipkebetéttel diszített topánka.

[gg]

Szmoking – nőknek

kedd, december 16th, 2008


Közel fél évszázada hajlanak a nők arra, hogy szmokingot viseljenek estélyekre, vagy akár hivatalos alkalmakra. Erre a télre is több divatház kölcsönvette a férfiviseletből a szmokingot, így az YSL-ház is hű maradt saját hagyományaihoz.

Yves Saint-Laurent mellett a kifutókon Max Mara,

vagy Moschino Cheap&Chic szmokingjai hagyományosak, távolságtartóak.

Ezzel szemben Alexander Wangnál a szmoking az utcai viselet tartozéka, Karen Walkernél pedig szoknyával is hordható.

A szmoking 1966-ban vonult be a divatba. „Felfedezője” Yves Saint-Laurent volt, aki úgy gondolta, hogy a szmoking örökös kelléke kell legyen a nő ruhatárának, hiszen ez nem divat-, sokkal inkább stílusfüggő.






Ez a ruhadarab az YSL-ház majdnem mindegyik kollekciójában helyet kap. Nem volt ez másképp a 2009-es nyári divatremekek bemutatóján sem.

(K. Gy.)

Korunkba jött a divat

csütörtök, december 11th, 2008

A Divat Médiumai címmel tematikus lapszámmal jelentkezett decemberben a kolozsvári Korunk folyóirat. A lapszám szerkesztőjét, Keszeg Annát kérdezgettük arról, hogy mit tartogat számunkra ez a társadalomtudományi kirándulás a divat világába.

Hol kezdődik a lapszám története?

Eredetileg nem a divatról kellett volna szólnia, hanem minden olyan általánosabb változásról, ami a poszt-szocialista államokban a 89-es fordulat után végbement: az életformánkban, a szabadidő-kultúrában – de hát ez túl nagy falat lett volna. Ezért úgy gondoltam, érdemesebb lenne leszűkíteni a divatra, egyrészt Nyugaton a divat egyre inkább komoly művészetnek számít, ami azzal is jár, hogy egyre több olyan intézmény lesz, ami a divat művelést tudományos értelemben is felvállalja.

Másrészt, arról hogy a poszt-szocialista blokk társadalmai hogyan kapcsolódtak fel a nyugati divat jelenségeire, kevés értő elemzés született. Divatkritikai írások igen, de tudományosan nem vették nagyon komolyan a kérdést. Nehéz volt ezt a számot összerakni, mert nehéz volt olyan szakembereket találni, akik már foglalkoztak hasonló kérdésekkel.

Miért mostohagyermeke a tudományoknak a divatkutatás?

A viselettörténetet a néprajz már régóta kutatja, a néprajztudomány ugyanakkor elkezdte felfedezni a városi kultúrának a jelentőségét. Ez természetesen egészen más, mint a kortárs divattervezői kultúrának a kutatása. A néprajzosok a szubkultúra kutatásban azonban érinthetik a street fashiont is.

Erdélyben nincsenek is ilyen szakemberek, talán azért, mert kevés erdélyi magyar divattervező van, aki komoly karriert futott volna be. Magyarországon tavaly volt egy, a szocialista divatnak szentelt kiállítás a Várban, aköré szerveződött egy konferencia, ahol kiderült, többen is elkezdtek a Kádár-korszak divattörténetével foglalkozni. Ezen történészek közül Tóth Eszter Orsolya ebben a lapszámban is szerepel.

Nem csak magyar szerzőktől olvashatunk tematikus cikkeket.

Több román szerző írása is szerepel a lapszámban, abból a megfontolásból, hogy a Korunk Erdélyben íródik, de Magyarország felé is közvetít valamilyen tudást erről a régióról. Szerettem volna, hogy a román köztudatban meglevő divatkép is átmenjen Magyarország fele. Olvashatunk esszét a kortárs román öltözködési kultúráról, egy divatkritikusi írást mai román divat-brandekről és azok marketing-fogásairól.

Melyek számodra a lapszám legérdekesebb tanulmányai?

Számomra a legkedvesebb írás Balasescu tanulmánya, ami az iszlám fátyolviselésről szól. Éppen annak a generációnak a fátyolviselésére kérdezz rá, aki a fátylat a szabadság kinyilvánításaként használja. A fátyolról azt szoktuk gondolni, hogy ez egy olyan ruhadarab, ami pontosan a nőnek elnyomottságát fejezi ki egy adott kultúrában, ő pedig azon fiatalok fátyolviselésére kíváncsi, akik egyféle emigráns családból származóként élnek a nagy nyugat-európai jóléti államokban, és úgy kezdik el viselni a fátylat, mint ami ellentmond a kapitalista országok ideológiájának.

Ovidiu Buta pedig a csak rá jellemző kegyetlenséggel megy neki a mai román designer brandeknek, és például arról a Janine-ról, akire talán néhányan emlékszenek az Eclipsa kollekciója kapcsán, nagyon elmarasztaló véleménye van. Azt is nyomon követi, hogy a párizsi karrierje miért nem tudott folytatódni: éppen a tehetség hiánya az, amit felró ennek a médiasztárnak.

És magyar divatvidékekről?

A legaranyosabb történetek Tóth Eszter Zsófia tanulmányában vannak, arról, hogy a Kádár korszakban a fiatal, faluról városba költözött lányok miket szereztek be először, hogy partiképes csajok maradjanak: nejlonharisnya, napszemüveg, kis kartonruhák, a bőrkabát. Mindez összekapcsolódik egy izgalmas erkölcsi diskurzussal, hogy úgy tűnt, hogy ezek a leányok milyen feslett erkölcsűvé válnak.

Ha valaki napszemüveggel ment haza és naponta háromszor átöltözött, ez a könnyű erkölcsnek volt a jele. Az igazán példa értékű élettörténetek arról szóltak, hogy megvolt ugyan ez a felkapaszkodás, de a párkapcsolatban mindig az adott faluból, vagy régióból származó fiatalembert választottak.

Emellett Bokor Zsuzsának régi kutatási területe a prostituált kultúra Kolozsváron, a húszas évek úrinői hogyan viseltek olyan ruhákat, amelyek az adott korszakban a prostituált státuszához voltak közelállók.

Nemcsak a kutatókat, hanem a divatvilág alkotóit is megkérdeztétek…

Oláh Gyárfás divattervező volt az, aki az egész romániai magyar divatvilágban, ha lehet ilyesmiről beszélni, a leginkább nemzetközi karriert futott be. Rájött arra, hogy csíkszeredaiként egy bukaresti székhelyű céget érdemes működtetni, ezzel megnyíltak előtte olyan lehetőségek, ami talán teljesen magyar profillal nem jött volna össze. Kommunikációs szakemberrel dolgozik, és kiépített egy vizuális arculatot, ami nem feltétlenül egyedül gondolt el. Az ő karrierje követendő a pályakezdők számára is.

Saját írásodban pont a divatblogok jelenségét boncolgatod…

Nyugaton sokkal bejáratottabb stratégia, hogy ezek a bloggerek megélnek abból, amit csinálnak, meghívják őket a fesztiválokra, bejárásuk van bizonyos helyekre, ami egy itteni divatbloggernek nehezebben adódik. Ezért van az, hogy Magyarországon és Romániában nagyon sok a streetstyle-blog, ahol nem kell semmiféle engedély, az ember azt csinál, amit igazából akar és tud. Igazából trendelemző és kollekciókhoz nagyon közel menő, fesztiválokra eljárós alig van egy-kettő.

Azok is olyan figurák, akiknek eleve van már közük ehhez a társadalomhoz, vagy a testvérei valakinek, vagy egy divatlapnál dolgoznak és amellett fognak bele. Egy divatblogger párosról tudok, akik meghívásos alapon mennek el a Romanian Fashion Week-re: Mauvert, és akikről többet is írtam. Teljesen függetlenek, a lány középiskolás diák, a fiú pedig kommunikációs egyetemre jár Bukarestben. Nagyon tudatosan építették fel azt, hogy ők bloggerkednek és elesték a külföldi bloggerekre jellemző mintákat.

[gg]

fotók: az interjút Oláh Gyárfás munkáival illusztráltuk

A kis fekete ruha

kedd, december 9th, 2008

Mindig jól fog a “kis fekete”, ha “nincs mit felvennünk” az ünnepi vacsorára, szilveszter éjszakájára, vagy éppen koktél partira. Többek szerint a kis fekete maga a sikk netovábbja. Lehet ujjatlan,

vagy éppen pillangó ujjú,

mini,

midi,

vagy maxi, mint amilyent Audrey Hepburn viselt.

Idén is néhány stílustanácsadó összeállította azoknak a kis feketéknek a listáját, amelyeket a szezon legjobbajainak tartanak. Eszerint Chanel, Proenza Schouler, Prada, Roland Mouret, Michael Kors és Valentino alkotta meg 2008 legjobbjait.








Csak a Coco Chanel korában nyert a fekete ruha fontos szerepet a ruhatárban. La petite robe noire a Chanel-házból, mely hajdanán divatossá tette a fekete színt:

(K.Gy.)