A mai az utolsó a 2010-es Félsziget-divatot bemutató bejegyzések közül. Arra gondoltam, hogy a harmadik bejegyzés szóljon egy kicsit mindenről, úgy ahogyan a fesztivál maga is. Az alábbiakban megtekinthetitek az idén felvonuló mintákat, formákat, színeket, anyagokat, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Ezek voltak a 2010-es nyár kedvencei. A Félsziget pedig talán az idei utolsó lehetőség arra, hogy az aktuális trendeket ilyen koncentrátumban, természetes környezetükben megfigyelhessük.

Miután megtudtuk, hogy milyen napszemüveget hordanak 2010-ben a Félsziget lakói, most nézzük, hogy még mivel ékesítik a fejüket. A kalapok mindig is elterjedt kiegészítők voltak  a divat világában, minden évben megújulnak, rengeteg forma, szín és stílus között válogathatnak szerelmeseik.

Az egyetlen, ami szinte mindig viszi a pálmát: a Panama kalap. Az első ilyen stílusú kalapokat Equadorban készítették, és az Ázsia felé tartó hajókon jutottak el Panamába, innen ered a nevük is. Először a huszadik század elején váltak közkedvelt viseletté, de híveik azóta is akadnak. Az idei Félsziget kedvenc darabja is a Panama kalap.

A kalapok elsődleges feladata, hogy megóvják a fejet a nyári nap sugaraitól és a melegtől, ezért könnyű anyagból és világos színekben készülnek. Mivel azonban a divatban nem prioritás, hogy praktikus legyen valami, ezért rengeteg színt, mintát és anyagot felhasználva készítik ezeket a kiegészítőket. Lássunk néhányat a Félsziget fesztiválon felvonuló darabokból:

A Panama kalapon kívül még mindig népszerűek a Baseball sapka különféle változatai, szintén változatos anyag- és színösszetételben.

A kendők is a fesztivál-divat populáris darabjai, igen flexibilis kellékről van szó: tekerve, csavarva, bogozva, akasztva, hajtogatva is megjelennek a Félszigetlakókon.

A tegnapi bejegyzéshez hasonlóan most is készült egy összeállítás a nehezen besorolható, de mindenképp bemutatást érdemlő darabokról:

Napsugarak, színek, anyagok, minták, formák és ritmusok kavalkádja….ez az igazi fesztiválérzés.

Feladatom, hogy bemutassam a 2010-es Félsziget divatot, megtalálni azt a valamit, ami valamelyest kategorizálni engedi ezt a viseletbeli sokszínüséget, azt a dolgot, amin keresztül megfogható az idei Félsziget-trend.

Nézem az embereket és gondolkodom, hunyorítok, hátha meglátom azt a valamit. Csak ekkor veszem észre, hogy valami hiányzik…a napszemüvegem!

Gyorsan előkapom a napszemüvegek talán legtradicionálisabb darabjának (Ray Ban) hiteltelen utánzatát (Avalon felirattal) és az orromra biggyesztem.

Nem vagyok egyedül, a Ray Ban cég által 1937-ben megalkotott pilóta stílusú napszemüvegét rajtam kívül rengetegen viselik szerte a világon, és nincs ez másként a Félszigeten sem. A darab már tavaly óta hódít és még mindig terjed, hála az olcsó kínai utánzatoknak és a formának, melyet férfiak és nők egyaránt szívesen hordanak. Egyes részletekben, például a szemüveg szárában, jelen van a harsányabb lila, a smaragd, a levélzöld és a türkiz is.

Tehát idén ezt kiálthatjuk ki a Félsziget legelterjedtebb kiegészítőjének.

Egy másik vonulatban a formák és a színek egyre visszafogottabbak. A népszerű árnyalatok közé tartozik a kávébarna és a földszínek.

Ezen kívül jelen van – nem is kis számban – a múltat idéző forma és színvilág, a hatalmas lencsék és retro keretek. Kedveltek az arcból sokat takaró, vastag műanyag keretes modellek, amelyek az ötvenes–hatvanas években élték első virágkorukat.

A mai változatok számos színben készülnek, igazodva a nyár divatos árnyalataihoz, annyira szépek, hogy akár ékszerként is viselhetőek. Ezek a darabok kizárólak a nők számára készültek, itt a Félszigeten azonban ne lepődjön meg senki, ha ilyesmit lát:

És a kategorizálhatatlan, de kihagyhatatlan a Félsziget napszemüvegek bemutatásakor:

Három kép kivételével egyetlen utcasoron készültek a következők. A helyszín: Beszterce.

Mégiscsak divatvárosokban élünk? Megéneklünk Románia.

Forrás: Flickr - Dreamer7112

A legrövidebb napok egyike. Métro, boulot, dodo – a francia recept a 3×8 órára. Eredeti verzióban: métro, boulot, bistro, mégots, dodo, zéro. Mit rinyálnak ezzel az zéróval: metro meg bisztro legalább van benne. Pontosan így szervezem, mármint az első forgatókönyv szerint. Fél tízre a rue de Rennes-i GAP előtt. Kell az a nyitás előtti fél óra, hogy bent legyünk az első bejutó körben. 8-kor kelek. Messenger, kávé, slate.fr, rádió – amíg meglesz a tökéletes shoppingoutfit … Mindennél fontosabb. Csak annyit kívánjak meg, amennyi elkerülhetetlen, ésszerű, nem tesz fashion victimmé, a személyes stílusomat építi (à la Coco) és nem a másét erősíti, távolságtartóan, de tudatosan trendkövető, van benne szimbolikus jelentés – pl. egy kis eighties flair, olcsó, de nem tűnik annak és tutti nem fog szembejönni velem az utcán. Csak minimum egyszer. Ezért most nem szabad sem a legcuccosabbat, sem a legolcsóbbat. A gardróbom átlagszínvonalát kellene belőni. Hogy ez mennyire borzalmasan nehéz. Végül természetesen farmert veszek fel – a szabásvonala már nem meggyőző, (a télen vettem a Galeries-ben, ő és én-helyzet volt). Most valami boyfriendesebb kéne. Fehér poló – az r-town táskám – most éppen a tüdőszínű felével és a lila Coq sportif. Smink —- és készen állok megharcolni a jövőmért. A relevánsabbik magamért.

A Rue de Rennes előtt tömeg, határeset. Még benne lehetünk az első fordulóban. Közben megbeszéljük az idei listát. Nekem kell a bokapántos szandál, a masnisnyakú polóból még 3 alternatív színben, s akarok még abból a halványtürkiz kollekcióból is valamit. A táskával valszínűleg kivárom a végét. Közben nyitnak, préselődöm, préselnek, annyi a szerencsém, hogy kevesen buknak az XS-re, esélyes vagyok. Kiesik másfél óra: gyűjtöm a karomra, próbafülkébe, 7 a max, meghaladtam, leadom, visszajövök, sorbanállok, újrakezdem, megnézem, nem tudok eltávolodni a tükörtől, gyanakszom, hogy skinny mirror – tehetetlen vagyok. Végül 2 biztos cuccal 30 percet állunk a kasszánál. Ma még csak a mindenttudók. Holnaptól jön a szervezetlen, megtervezetlen őrület, a kínaiak csak a második learázásfordulóban.

Kezdődik a shoppingközi depi, ez van, de más meg nem volt, a lista még tart, nem is abba az irányba orientált a bolt, amerre akartam. Be a Marché Saint-Germain-be, a GAP előtt kitérő a Petit Bateau-ba. Kezdek elveszni a csábítások között, feladom az elveim. Utána a Pataugas. Mégiscsak Gaultier van mögötte. Alig 10 eurót esett az áruk, de olyan szép francia kézírással formált számokkal írták rá – kérem a lilát, automatikus döntés, rosszul áll. Vádlikérdés. Sosem lesz normálisgyönyörűkényelmescipőm. Butaorrú és futó.

Aztán a Boulmich-fele vágok át a Saint-Germain-en, egyből a GAP-be, de ez csak adózás a régi szokásnak, tovább a Rivolira, a Les Halles-be. Utána a Saint-Lazare-ihoz. Itt kötelező kitérő lenne a Galeries, de most nem érünk rá, hátra van még 4 helyszín, legalábbis ennyi érdemel említést. A Champs Elysée, a rue du Commerce, a Palais de Congrès és az a Marais-i, az utolsó felfedezett. A Champs Elysée-n nő a feszültség, a 1969-os kollekciót már elvitték. Levonom a következtetést, a télen itt kezdek… Elsiratom még egyszer azt a szuperpasis bőrövet, amire már egy ideje gyúrok. Ez már az a fázis, amikor mindent borzalmasnak látok, nem képesek egy normális pólót kihozni, majd járhatok vissza a HandM-be. A tömeg növekszik, közben normál helyeken is lejárt a munkaidő. Annyit azért a kibírhatatlan frusztráció ellenére is megengedek magamnak, hogy liftezek az első szintről. Jó kis lift ez, mindig az az érzésem, emeleteket fog repíteni, pedig egyet megyünk csak. Vissza az erőltetett menetbe. A kongresszusi palota shoppingparkja marad utoljára, így döntünk, ott kevesebben járnak, a java megmarad. 3 zacskó van nálam egyelőre. A Rue du Commerce-en sem gyarapítom. Ma még nem ettem, Haribo van nálam, az jó lesz egy ideig. A kongresszusi palotánál elérem a csúcsformám, 3 perc alatt végzek a boltferméréssel, de megtalálom az övet, nem azt, egy másikat, jobbat, rejtélyeskollekciósat. A Marais-ban nem is figyelek, értelme sem volt már. De hajt ilyenkor valami, szaturálódni kell évente kétszer GAP-ből, ez valamiféle urban legend. Hiszek benne.

Forrás: Flicr, Emerald2810

Hazaérek, előtte crêpe a Mouffetard-on, de ez most csak vércukoszintfenntartó. A lényegre nincs erőm. Reggelre hagyom a mixandmatchet. 10-től szeminárium, utána sztem felfedezem a Montparnasse környékét. Gap nincs, de Mango legalábbis. Gyors emailcsekkolás és utána fekszem… ruhákat látok és annyira szükségem van mindenikre. A bout de soufflé.