Mérán járt a Pinkdáma, és megmutatja a kedvenceit a világzenei fesztiválról

admin, 2018. augusztus 6. hétfő

Az egyértelmű, hogy a Méra Világzenei Csűrfesztivált nem szabad az Electric Castle-hez hasonlítani, ha fesztiváldivatról van szó: nincs annyi ember, nincs akkora választék, és azért a közönsége sem rezonál olyan érzékenyen a változásokra, mint a bonchidai esemény résztvevői. (Mondjuk az Untoldot sem szabad, pedig valószínűleg szeretnék azon a szinten emlegetni magukat. A tömegük meg is lenne hozzá, de sokkal viseletben sokkal közönségesebbek, mint az EC résztvevői.) Szóval ti se tegyétek egy lapra a most következő szetteket azzal, amit korábban mutattunk a fesztiválokról.

Ez tökéletes, egyszerre fesztiválos és világzenei, nincs is mit hozzátennünk.

Egy édesanya úgy is lehet jól öltözött, hogy közben szaladni kell a gyereke után, aki legszívesebben azon a hintán ülne, amelyet épp egy másik gyerek elfoglalt. Itt a bizonyíték rá. Azért örülünk, hogy sikerült egy anyukát is lefotóznunk, mert a rohangáló gyerekek és a családias hangulat szerves része a mérai fesztiválnak.

Az olyan apró részletekre is érdemes figyelni ezen a szetten, mint a helyben vásárolt nyakék.

Azt az arányt szerettük ebben az összeállításban, ahogy egy átlagos és népies szett között egyensúlyoz. Egy bevett fesztiválszerelést látunk, de mégis megvan benne az a népiesből ihletődő hatás, ami egy világzenei fesztiválnak is kelléke.

Mutatunk egy (ilyen) példát arra is, hogy nem csak népies ihletésű ruhában lehet nyomulni.

A mérai fesztiválhoz valahogy a hippi (jobb szó most tényleg nem jut eszembe) életérzés is talál, amikor mezítláb táncolva, önfeledten vigad a közönség. Ehhez pedig ez a tökéletes szerelés. Bónusz, hogy két olyan divatot is “meglovagol” a fesztiválozó, ami ideivé teszi a szerelést. Egyrészt ott van a nagyon mintás ing, ami nagyon megy idén, de az i-re a pontot a 70-es, 80-as éveket idéző bajusz teszi fel.

Zsigmond Dóra: nem az a célom, hogy minden férfira szoknyát húzzunk

admin, 2018. július 27. péntek

Jobban nem is különbözhetne a stílusuk, mégis van valami közös Ferencz Boriban és Zsigmond Dórában, mindketten fiúknak, férfiaknak terveznek ruhákat. Egy héttel ezelőtt mutattuk be Ferencz Bori diplomakollekcióját, most Zsigmond Dóra vállalkozása – amely azért, tegyük hozzá, egy kicsit már előrébb tart – következik.

Dórának, mint mondja, sokkal érdekesebbek és hitelesebbek a fiúk, sőt bizonyos szempontból még az öltözködésüket is figyelemreméltóbbnak tartja, mint a nőkét. Véleménye szerint 100 évvel ezelőtt valószínűleg kevésbé lett volna feltűnő a kollekciója, amelyben kötények, szoknya- és ruhaszerű bő nadrágok, illetve ingek is szerepelnek, és ennek oka – legalábbis Magyarországon – szerinte abban keresendő, hogy a rendszerváltás előtti időszak felállított tabuit még mindig nem tudtuk levetkőzni. A videóból az is kiderül, hogy a divatbemutatón látott ruhák miért nem feltétlen szólnak a hordhatóságról és a praktikusságról.

A magyarországi divattervező a Vibe fesztivál és a Blogdíler közös meghívottjaként látogatott Marosvásárhelyre, és a fesztivál új helyszínén, a Fashion Cornerben terveztek egy beszélgetést vele, ami az eső miatt sajnos elmaradt. Ezt pótoljuk most. Tamás Endre beszélgetett a Vibe fesztiválon a magyarországi férfi ruhatervezés piacán majdnem egyedüli dizájnerrel.

Közben pedig nézzetek képeket is a kollekcióiból:

Ismét kiöltöztek az ország legtrendibb fesztiváljára: az EC-n járt a Pinkdáma

admin, 2018. július 23. hétfő

Nincs Romániában olyan fesztivál, amely jobban rezonálna a divat és az öltözködés változásaira, ahol nagyobb arányban vannak azok, akik tudnak öltözködni, mint azok, akik csak felvesznek valamit, és valószínűleg sehol máshol nem szeretnék ezt jobban megosztani a közönséggel is, mint az Electric Castle-en. Itt nem kell vadászni az embereket, mint más fesztiválokon, csak ki kell választani egy jó helyet, és várni, hogy jöjjenek. Mi is nagyjából ezt a módszert választottuk a képek készítésénél. Az Electric Castle divatját összegezzük, már amennyiben ezt össze lehet foglalni egy rövid posztban.

Ezt azért szerettük, mert jól mutatja, hogy miről is szól a divattervezés: amikor egy mozgó testre lágyan omló, vagy éppenséggel a szélben meglebbenő ruhát kell tervezni, hogy az egész egy játék, ahogyan befolyásolni/becsapni próbálják az észlelésünket. Ennek a ruhának tökéletes volt az esése, a mozgása, amihez nyilván az is kellett, hogy a viselője érezze, jó lesz. Emellett a fémesen csillogó lila övtáskát kell megemlíteni, fénykorát érte ez a modell a fesztiválon.

Két olyan eleme is van ennek a szettnek, amit mindenképp érdemes megemlíteni. Egyrészt a derék fölé érő, menedékesen bővülő, laza nadrágot, ami szinte már szoknyának tűnik, és már szinte kötelező darab a lányok ruhatárában. Másrészt a selyemkendőt, ami talán egy ideig kevésbé volt népszerű, de most már határozott jelei vannak annak, hogy vissza fog térni, és nem csak így, hanem számtalan más formában is használható.

Csak hogy ne mondjátok, hogy olyan “porcelán” modelleket fotózunk, akik szinte csak azért öltöznek fel, hogy azt megmutathassák. Ezeken a cipőkön látszik az első napok esőjének – szinte összes – nyoma.

Ha van klasszikusan fesztiválos anyagszerűség, akkor az áttetsző, hálószerű vagy csipkés matéria egyértelműen az. Ennek a modellnek az egyszerűsége tetszett a leginkább.

És ha van olyan árnyalat, ami szintén nagyon konkrétan kapcsolható a fesztiválokhoz, akkor a fémesen csillogó az. Erre hoztuk ezt a példát.

Ehhez nem nagyon van, amit hozzátenni, látszik, hogy gondolkodtak rajta, kitalálták és összerakták, talán egy kicsit túlságosan is, de úgy is érdemes megmutatni, hogy ez rózsás szett, az ilyen fajta virágok most épp nincsenek lendületben.

Egy sokkal visszafogottabb, de sokkal játékosabb szettet hagytunk a végére. Olyan apróságokra is érdemes figyelni, mint a felső blúz/ruha találtatása a fülbevalókkal.

Továbbra is nagyon népszerűek a különböző ingek, nem csak a fiúknál, ahol most nagyon tombol, a lányok is gyakran viselnek különböző ingeket, ingruhákat. Mi most mégis a fiúkkal folytatjuk.

Ha mi fotózunk, akkor nem feltétlen akarunk sztárokat az összeállításba, de a Fran Palermo énekesének, Henri Gonzaleznek olyan tökéletes volt a társítása, úgy muszáj volt megörökítsük. Úgy is nagyon vad a szettje, hogy közben a folyton feketében járó minimalisták felé is húz, a makkos cipőt és a cseppet sem átlagos napszemüveget még foghatjuk arra, hogy művész, de az ingválasztás is tökéletes, jól illeszkedik a fesztiválon tapasztalt trendbe.

Az ingnél csak egy nagyobb trend volt a fiúk között az EC-n, a (főleg) fehér sportzoknit felvenni. A kiválasztott szett nem egy tipikus eset, de ezt nem érezzük problémának, annyira egyben van az egész.

Az Electric Castle nem csak a kisemberek fesztiválja, rengeteg már befutott és feltörekvő román közösségimédia-személyiség (gyakrabban használt nevén influencer) is részt vesz az eseményen, akik szintén sokat posztolnak, ebből is hoztunk egy röpke válogatást:

Virgil Godeanu tevékenységét már régóta követjük, korábban is válogattunk már be tőle posztokat. Az ő esetében is érzékelhető a retró ingek, illetve ingszerű pólók népszerűsége.

Take it easy #electriccastle2018 #ec6 #meetmeatthecastle

A post shared by Virgil Godeanu (@virgilgod) on

Szintén ott volt az EC-n Edi Enache, aki például a H&M termékeket szokta népszerűsíteni, és ez jól látszik a szettjeiben is.

Nagyon rutinosan már odaírja, hogy pontosan honnan/hol kapta azokat a ruhákat, amiket épp visel.

Alexandru Simedru fiatal bukaresti divattervező, aki a sportzokni mellett a füss nadrágjával hívta fel magára a figyelmet. A retró füss dzsekik már nagyon rég népszerűek, így aki valamit mutatni akar, fel akarja magára hívni a figyelmet, inkább már a nadrágra váltott.

We are ready🤟🏼 #electriccastle

A post shared by AlexandruSimedru (@alexandrusimedru) on

Nemcsak a fiúknál, hanem a lányoknál is legit viselet, Ana Irina moldáviai divattervező és blogger is színes füss nadrágot választott.

#ec6 #day4 and still going 😜 #pepsicola #90vibes

A post shared by Ana Irina (@ana__irina) on

A végére pedig jöjjön minden rendszer nélkül még néhány szett, csak úgy búcsúzóul.

Mom’s spaghetti ⚡️

A post shared by IULIA ANDREI (@iuliaandrei) on

feelin' electric ⚡️

A post shared by IOANA GRAMA (@ioanagrama) on

Pirouette 💚 📸 @cosminmaja

A post shared by BARNI DEAK (@barnideak) on

Férfiaknak szánt kollekciót készített szemétből Ferencz Bori, ezzel (is) felforgatná a divatot

admin, 2018. július 20. péntek

Jelenleg az Electric Castle divatsarkában találkozhatunk a marosvásárhelyi Ferencz Borival, ott árulja műanyagból készített fülbevalóit, illetve (leginkább csak megmutatja) a legutóbbi diplomakollekciójának darabjait. Bár valószínűleg ezen az esős fesztiválon talán még vevője is lenne a főleg átlátszó műanyagból készült kabátoknak, ő most inkább csak megmutatni szeretné. Itt kerestük meg mi is.

A Fashion & Design Unplugged sátrában mutatja a legfrissebb, The Return of The Shreds kollekcióját

A kollekcióiról (pontosabban egy tervéről, amelyet egy versenyre készített) már korábban is írtunk cikket, és most, hogy az UAD-gálán bemutatták a legújabb kollekcióját, elérkezettnek láttuk az időt, hogy egy kicsit részletesebben is megmutassuk a munkáit, amelyet főleg férfiaknak készít. Erről is kérdeztük először.

“Sokkal érdekesebbnek találtam a férfi divatot, mint a nőit. A nőiben már szinte mindent megalkottak, a férfi divatnak viszont még nagyon sok olyan korlátja van, amit le lehet építeni. Amúgy sem magunkra szoktunk tervezni, a női divattervezők sem a saját alakjukra terveznek, hanem a kifutón is látható sovány modellekre. Általában szakadék van az öltözködésünk és a tervezett ruhák között. Annyiban lehet nehezebb férfinak tervezni, hogy sokkal több társadalmi megkötése van a férfidivatnak” – mondta.

Elmondása szerint kifejezetten szeret zsonglőrködni a társadalmi megkötöttségekkel, azokra reagálni, felrúgni vagy nem felrúgni azokat, mert így tud üzeneteket, koncepciót társítani a kollekciója mellé, és így tud olyan ruhákat kitalálni, amiket nem nagyon láttunk eddig. “Hogyan nézne ki a férfi estélyi ruha? A történelemből lehetnek példáink, amiből kiindulhatunk, de a 20. században már nem nagyon létezett” – vette fel egy férfi estélyi ötletét. A legújabb kollekciójában is olyan ruhadarabokat tervezett, amelyeket eddig főleg a nők viseltek; férfiakon még nem igazán lehetett olyan inget látni, amely annyira hosszú, hogy már ruha, és nem kell alá semmit venni. “Én nyitott vagyok” – jegyzi meg.

Ferencz Borbála

“Én még azért vállalhatom be ezt a témát, mert diák vagyok. Úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz a folytatásban, de ameddig megtehetem, a legmeredekebb ötleteket is szeretném megvalósítani. Azt nem tudom, hogy a jövőben mennyit tudok hétköznapi kollekciókba átültetni. Másrészt az egyetemi kollekcióknál gyakran a kifutóra, a koncepcióra és az üzenetre koncentrálunk, és ehhez tökéletes alapanyag a férfidivatnak a ki- és befordítása” – reagált arra felvetésre, hogy miért nem a nőknek tervez estélyi ruhákat, miért választotta a nehezebbnek tűnő férfi divattervezést annak ellenére, hogy pl. egy bukaresti üzlet tulajdonosa is figyelmeztette már arra, hogy “a homofóbia miatt képtelenség eladni a férfi ruhákat Romániában.”

“Az a néhány ember, aki érdeklődik a téma iránt, vagányan szeretne öltözködni, az megtalálja a személyre szabott ruhákat. A tömegek nem vállalják be. Nekem az nem éri meg, hogy egyszerű inget gyártsak, mert nem tudom felvenni a versenyt a Zarával és társaival. A román dizájnerek közül éppen ezért nagyon kevesen foglalkoznak férfi divattal” – mondta.

Már az alapképzés utáni diplomamunkája is egy férfiaknak szánt kollekció volt. “A férfiideál változásait próbáltam körbejárni. A nőideál elég látványos utat járt be az elmúlt évszázadban, ami a ruhák terén is látványos volt, a fűzőtől eljutottunk a miniszoknyáig és a farmernadrágig. Ehhez képest a férfi divat alig változott, néha szűkebbek, néha bővebbek voltak a nadrágok, de nagy változás nem volt. Továbbra is a zakó maradt a formális viselet. Most a nagy nemzetközi divatházak kifutóin már változik, és általában ami a kifutón történik, az előbb vagy utóbb a hétköznapi viseletben is megjelenik” – magyarázta.

Az alapképzés diplomamunka kollekciójának (Sons of Cephissus) egyik darabja

Sons of Cephissus kollekció

Elmondása szerint nem női ruhába akarta a modelljeit öltöztetni, hanem inkább új lehetőségeket keresett. A klasszikus motoros férfiviseletet alakította át olyan szempontok szerint, amelyek egyáltalán nem hagyományosak a férfidivatban. “Például óriási kivágásokat tettem a vállra. A férfi divatban nem szokás dicsekedni a vállakkal. Már azt megszólják, akinek túl nagy a dekoltázsa. Persze vannak az ujjatlan atléták, de azt csak ritkán, a legmelegebb nyári időben viselik a férfiak. Ezzel szemben egy olyan estélyi ruha, amiből kilátszik a nőnek a válla, teljesen bevett, külön szépnek számít. Ezekkel a gondolatokkal játszottam el, hogy miért nem látunk soha egy férfi combot, hasat vagy vállat” – mesélte az akkori diplomakollekciójáról.

A magiszteri munkájában a férfiruhák iránti szenvedélyét egy másik érdeklődési területével, az újrahasznosítással ötvözte. Egy pécsi Erasmusos áthallgatás hatására kezdett el kerámia ékszereket gyártani, amit követett süthető gyurma, majd az újrahasznosítható műanyag.

Újrahasznosított műanyagból készített fülbevalói

“Pécsen volt egy lány, aki porcelán és kerámia gyűrűket készített, és nagyon tettszettek. Amikor hazajöttem, hiányzott a kerámia, amivel Pécsen foglalkoztam, de olyan körülményeket, amelyek az ottani egyetemen megvoltak, itthon esélyem se volt megvalósítani, minimum 800 fokra kemencét nem tudok otthon felfűteni. Ezért vettem süthető gyurmát, aminek ráadásul tettszettek az élénk színei is. Azokat az ékszereimet akartak először megvásárolni az emberek. Az újrahasznosítás meg onnan jött, hogy sajnáltam kiadni a pénzt gyurmára. Néztem, hogy annyi műanyagot kihajítunk, én meg veszem a gyurmát. Akkor kezdtem el kísérletezni a műanyaggal. A Youtube-on láttam olyan videókat, ahol megolvasztják a dugókat, és mindenfélét készítenek belőle. Nagyon sokat kísérleteztem, édesanyám tudná csak elmondani, hány edényt ragasztottam össze, amikor az olvadt műanyag kilapításával próbálkoztam. Azóta a kolozsvári keramikusokat is megtaláltam, és készítettem már kerámia ékszereket is” – nyilatkozta.

A mostani kollekciójának minden szettje egy saját printek alapján készült ingruhából és egy teljesen egyedi kabátból áll. Az ingruhák a kollekció viselhetőbb darabjai, ezekből utánagyártatni is lehet, ha igény van rá. A kabátok ezzel szemben egyediek, főleg átlátszó műanyag közé vart szemétből készülnek. “A bonjaimtól és vonatjegyeimtől kezdve a ruhák szabásakor keletkezett anyagdarabokig sok mindent belevarrtam”. Amelyek pedig nem átlátszók, azok anyagmaradékokból, szurkolói sálakból kollázsok.

“Romániában a divattervezés egyébként egy kicsit az újrahasznosítás szintjén működik, alig lehet új anyagokat kapni. Nem az van, hogy megrendelsz egy gyártól egy anyagot, hanem elmegyünk a lerakatba, és felhasználjuk a megmaradt három méternyi érdekes anyagot” – mesélte.

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

“Az újrahasznosítás gondolata érdekelt. Borzasztó rendetlen ember vagyok, és azt látom, hogy csak gyűl és gyűl a szemét. A műanyag kapcsán pedig folyton belefutottam abba, hogy miként is néz ki az óceán, a világnak az a szemetes oldala, amiről nem szeretünk beszélni. Ezt szerettem volna valamennyire most láttatni. És a divatipart, amely ezért a leginkább felelős: a fast fashiont. Azt követtem végig, hogy mikor változott meg a divat. Például már az első ipari forradalom idején nagyot zuhant a ruháknak az értéke, már akkor megjelentek a szövőgépek és már akkor lehetett szériában gyártani a ruhákat. És onnan jutottunk el oda, hogy naponta több millió példányban gyárt a H&M, a Zara és a társai” – indokolta  a motivációját, majd beszélt a koncepció kialakításáról is. Egészen a 16-17. századi, puffos ujjú öltözetekig nyúlt vissza a kabátok megalkotásánál, ezeknek a drága ruháknak a sziluettjeit állította kontrasztba az olcsó ruhák jelentette szeméttel.

“Ez a kollekció láttatni akarja a helyzetet. Annyira gyakran hallunk a témáról, viszont nagyon ritka, hogy tényleg történne valami, főleg a nagy cégeknél. Én is vettem a H&M-ből olyan ruhadarabot, amire rá volt írva, hogy újrahasznosított farmerből készült. És lehet, hogy ez igaz, de a gyártási folyamatán nem változtattak, ugyan úgy legyártottak napi 10 millió darabot abból a ruhából Bangladesben. Ezekre pedig akkor is ráteheti az újrahasznosítást jelző címkét, ha annak csak egy darabkája készült újrahasznosított ruhából. Az nem változik, hogy rengeteg fölösleges ruhát legyártanak. Már neve is van a folyamatnak: greenwashing” – magyarázza, majd megjegyzi azt is, hogy a gyártók mellett a fogyasztók hozzáállásán is változtatni kellene.

“Romániában még szinte státusa van a fast fashion üzleteknek; Zaraból vásárolni valami. Finnországban is voltam Erasmusszal, és a lakótársaim biztatására egyszer leárazáskor bementem a Zarába. Úgy nézett ki, mint egy turkáló, minden 3 euróba került. Ott a fast fashion tényleg ennyire fast fashion, az a lényeg, hogy vegyed” – tette még hozzá.

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

Bori a kolozsvári Művészeti és Formatervezői Egyetem mellett sok helyen megfordult, ahogy említettük, tanult már Pécsen, gyakorlatozott Finnországban és Magyarországon is. Sőt, magiszteri képzésre a MOME-ra is jelentkezett, fel is vettek, de végül nem azt választotta, mert mint fogalmazott, nem érezte, hogy támogatnák azt a meredek irányt, amerre menni akart. Ennek kapcsán beszéltünk a kolozsvári divattervezési képzésről is egy keveset.

“(A MOME-n) sokkal gyakorlatiasabb irányt képviselnek, kevésbé szempont a vizualitás. Én az alapképzésemen viszont megálmodni és nem kivitelezni tanultam meg a ruhákat. Itt a felszerelés limitált, Budapesten például kötőgépek és minden más eszköz a rendelkezésemre állt volna. Az anyaghiányt és az egyéb hiányosságokat itt azzal próbáljuk pótolni, hogy mindenfélét igyekszünk kitalálni annak érdekében, hogy minél látványosabb, érdekesebb és egyedibb legyen a kollekciónk” – mondta, majd beszélt általánosan is a kolozsvári képzésről.

Elmondása szerint a kolozsvári egyetemen a legnagyobb hangsúlyt arra fektették, hogy kialakítsanak bennük egy vizuális nyelvezetet, és nem arra, hogy megtanítsák varrni, aminek szerinte tervezési szempontból is megvannak az előnyei. “A tervezésre fektetik a hangsúlyt, tehát egyszer a rajzok, az illusztrációk legyenek meg, és majd csak a konkrét ruhák. A picit talán fektethettek volna nagyobb hangsúlyt a kivitelezésre, mert akkor kevésbé szenvedtem volna a ruhák megvarrásakor, de ha én előre tudom, hogy mennyire macerás egy zakónak a gallérját megvarrni, akkor lehet, nem is fogom megtervezni. Meg is köti az embert, ha tudja, ő kell megvarrja. Diákként nem terveztem volna meg azokat, amiket megterveztem, ha tudom, én kell megvarrjam” – mondta.

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

A The Return of The Shreds kollekció egyik szettje

Unisex ingruha. A tervezőjén legalább annyira jól működik, mint a fiú modelleken

A sár és a divat nem zárja ki egymást, mutatjuk a példákat a Székelykő lábától

admin, 2018. június 30. szombat

Harmadnapra már a nap is kisütött a Székelykő lábánál, így a sáron kívül semmi akadálya nem volt annak, hogy a fesztiválozók megmutassák, mi a menő divat az idei Double Rise-on. És egy igazi pinkádámán sár nem tud kifogni, még az olyan nagyon nagy sár sem, mint amilyen most a fesztiválon van.

Az első képpel rögtön azt mutatjuk, hogy miként lehet feldobni egy klasszikus gumicsizmás szerelést akár csak egy kendővel is.

Nem biztos, hogy a bokacsizma a legjobb választás, de mindenképp mutatós.

Persze nem csak klasszikus sötét vagy terepszínű gumicsizmák vannak már, hanem például ilyen neonrózsaszín is, amire aztán egy komplett szettet lehet építeni. Külön kiemelnénk a csak kilógó rojtos pulcsit és a rózsaszínen csillogó övtáskát, de a neonzöld cigicsikktartó sem semmi. És akkor az még nem is látszanak  Ferencz Bori szintén élénk színű fülbevalói. Látszik, hogy kitalálták az egészet.

Ezt, a már sokkal játékosabb szettet is a gumicsizma határozza meg, és hát mondhatni tökéletes az összhatás a póló és a csizma között, amit a pöttyös szoknya csak még inkább feldob.

FRISSÍTÉS: Szombatra már elvonultak a fellegek Torockó felül, ami azt jelentette, hogy jelentősen felszáradt a sár, nem volt szükség már feltétlen csizmára. 

Persze attól még egy bakancs jól fogott, de már lazábban lehetett öltözni. Ezt az szettet a farmerszoknya miatt választottuk be, merész választás volt.

Ehhez nem nagyon van, amit hozzátenni. Tankcsapda feliratos póló merész vállalás ezzel a szettel,  de nagyjából mindent hozzáigazított, s ez tetszett.